2022. október 6-án mutatja be az olsztyni Stefan Jaracz Színház Adam Mickiewicz Ősök című drámai költeményének II. részét Balázs Zoltán rendezésében. A különleges koncepcióban megvalósuló előadás bemutatója a színházban évente megrendezésre kerülő Via Carpatia Összművészeti Fesztivál nyitóeseménye lesz. A premier aktualitását fokozza a műalkotás 1823-ban megjelent első két részének 200 éves évfordulója is, amit a lengyel irodalmi és színházi közélet jövőre ünnepel.
Mickiewicz több részletben megírt töredékekből álló „rekonstrukciós” műve, amely a színházi hagyományok által nyert igazán végleges formát, folyamatosan újraíródik. A kiapadhatatlan inspirációs forrást jelentő poéma már számos alkotónak vált a művészetben rejlő igazság példájává és a művészet határainak kitágítására ösztönző alapanyaggá. Az Ősök „a lengyel színház mitológiájának” tulajdonképpeni kiindulópontja. A romantikus mű tartalmi-formai egységének színpadi szervesülését Wyspiański, Schiller, Kotlarczyk, Swinarski, Kantor, Grotowski, Warlikowski és Nekrošius is célul tűzte ki.
Rendezői víziójuk megalkotása során a legnagyobb kihívást mindannyiuk számára a megfelelő színpadi kifejezésmód megtalálása jelentette. Grotowski a rítus mozzanataira koncentrált, a Mickiewicz szövegében rejlő lehetőségek az avantgárd színház formai tökéletesítésében segítették. Schiller a drámai szöveg rejtett misztikáját igyekezett felszínre hozni, monumentális rendezését a különböző művészeti ágak szintézise jellemezte. Kotlarczykot a bűnei miatt bűnhődő nemzet képe, a lengyel mártirológia, Swinarskit a nemzeti történelem és mítosz kapcsolata érdekelte. Warlikowski plexi- és krómszínpadára három népviseletbe öltözött asszony lépett be…
Balázs Zoltán rendezése nélkülözi a messianisztikus mítoszt és a politikai szálat, Ősök-adaptációja a színpad kitágításának, a színház és valóság határának elmosására tett újabb kísérlet. A Maladype Színház vezetőjét az egyetemes kozmológia érdekli. Összművészeti alkotása az Ősök szertartásmotívumaira, az „érintetlen kultúrák” teremtőenergiáira, az élők és a holtak hanyatló kapcsolatának negatív folyamataira összpontosít. Rendezői látomása a töredékesség és a „fázisaira szabdalt haláltánc” által hangsúlyozza a teljesség értékeit. A rendkívüli energiákat megmozgató színpadi alkotás egyik fő célja közelebb hozni a mai nézőhöz az „elsődleges teatralitást” és az ősi képzeletet.
Balázs Zoltán a próbafolyamatot csak néhány nap erejéig szakította meg nemrég. Szeptember elején ugyanis a Budapesti Operettszínház évadnyitó társulati ülésének keretében személyesen vehette át a Honthy-díjat „Az évad alkotója” kategóriában a nagy sikerrel futó Nine – Kilenc című musical rendezéséért.
Az alkotó rendezett már Amerikában, Franciaországban, Németországban, Szlovéniában, Szlovákiában és Romániában. A magyar alkotó nemcsak rendezőként, de saját társulatával is rendszeres vendége a világ különböző fesztiváljainak és színházainak. Lengyelországban szintén jól ismerik színházújító munkáit. A Maladype társulata 2011-ben a DIALOG (Wroclaw) és a DEMOLUDY (Olsztyn) Nemzetközi Színházi Fesztiválok meghívottja volt a Leonce és Léna, valamint a Tojáséj című előadásokkal.
2015-ben a Tojáséjt a varsói Teatr Bazában láthatta újra a lengyel közönség. 2017-ben a Remek hang a futkosásban című előadás is bemutatkozott a Służewski Kultúralotában (Varsó) és a Shakespeare Színházban (Gdansk). 2020-ban az együttes a XIV. Nemzetközi Gombrowicz Fesztiválon (Radom) Yvonne című előadásáért elnyerte a zsűri Fődíját. 2021-ben a XXX. Without Borders (Cieszyn) és a Via Carpatia (Olsztyn) Nemzetközi Összművészeti Fesztiválokon az Yvonne és az Augusztus című előadások arattak sikert.
Olsztyn városa, amely leginkább Kopernikusz alkotóhelyeként ismert, ma a Warminsko-Mazury tartomány kulturális központja. Története számtalan etnikai és vallási hagyományhoz köthető. Legjelentősebb kulturális intézménye a Stefan Jaracz Színház, amely a város művészeti eseményeinek is gazdája: az Olsztyni Tavaszi Színházi Találkozónak, a Végvári Nyári Játékoknak és a nagy múltú „DEMOLUDY” Nemzetközi Színházi Fesztivál utódjának, a Via Carpatia Összművészeti Fesztiválnak.
Az 1925-ben alapított Stefan Jaracz Színház kezdetekben német nyelvű színdarabokat, operákat és operetteket játszott. Csak 1945 után építette ki lengyel nyelvű repertoárját és vette fel jelenlegi nevét. A színház névadója, Stefan Jaracz színész, a nagyhírű varsói Atheneum Színház alapító-rendezőjeként vált ismertté. A lengyel színészóriás élete végén írta meg az úgynevezett „Jaracz testamentumot”, amelyben a színész hivatásáról, a művészet lényegéről, a szakma fontos etikai és esztétikai kérdéseiről, az alkotók társadalmi küldetéséről vallott. Az olsztyni színház a „lázadónak és álmodozónak” nevezett Stefan Jaracz szelleméhez és emlékéhez hűen, az igényes és progresszív színház megvalósítását tekinti mérvadónak.
