Kolodko Mihálynak új szobra tűnt fel Budapesten. A szurikáta szobor az inzulin felfedezésének 100. évfordulójára és a diabétesz korai felismerésére hívja fel a figyelmet a 8. kerületi Bókay János utcában.
„A gyermekkori diabétesz bárhol, bárkinél felbukkanhat ugyanúgy, mint Kolodko Mihály gerillaszobrai. A kis szurikáta szobor szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a diabéteszes gyermekek észrevétlenül is köztünk élnek” – nyilatkozta Kocsisné Gál Csilla, a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért elnöke a szobor kihelyezésekor, az ország legnagyobb diabéteszgondozó centruma, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika előtt.
Az alapítvány az életmentő inzulin felfedezésének 100. évfordulója alkalmából, a diabétesz korai felismerését célzó „Figyeld a jeleket!” kampány részeként kérte együttműködésre Kolodko Mihályt, aki jótékony adományként bocsátotta az alapítvány rendelkezésére alkotását.
Miért éppen szurikáta?
Az alapítvány szurikáta név-, illetve kabalaállattá választása és immár az azt ábrázoló szobor arra utal, hogy az 1-es típusú diabétesz kizárólag az azonnali és élethosszig tartó inzulininjekcióval – a kicsik szóhasználatában szurival – kezelhető, tartható egyensúlyban. És e kedves, szerethető kisemlős állat igyekszik segíteni az érintett gyermekeket diabéteszük elfogadásában, hiszen felismerhetik benne saját magukat, pozitív tulajdonságaikkal – azzal például, hogy egymásra figyelő, egymásról gondolkodó, egymásért felelősséget vállaló, a rájuk leselkedő veszélyre egymást figyelmeztető közösségben élnek – akár azonosulhatnak is.
A Bókay utcai szurikáta hátára egy hátizsákot is készített az alkotó. Jelezve, hogy a diabéteszes gyermek nem indul el sehova a táskája nélkül, mert mindig a keze ügyében kell lennie az inzulin beadásához és a vércukor méréséhez szükséges eszközöknek, valamint gyümölcslének, szőlőcukornak, vagyis gyorsan feszívódó szénhidrátnak, arra az esetre, ha a vércukorszintje alacsony lenne.
Miért éppen ott?
A Bókay János utca 53. szám, ahova a Kolodko-szobrot, a nyolcadik kerületi önkormányzat támogató jóváhagyásával, kihelyezik, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika diabétesz kórházi osztályának és szakrendelésének, valamint az alapítvány irodájának közelségében van. Így a klinikára vagy az alapítványhoz érkező gyermekek könnyen rábukkanhatnak – az éppen a szemmagasságukban rájuk tekintő – kedves szoborra, de a kihelyezők nem titkoltan arra is számítanak, hogy az arra sétálók, közlekedők közül is egyre többen fedezik fel a kerítés üregéből, jellegzetes pózban figyelő szurikáta figurát, és lefényképezve azt, másokhoz is lejuttatják hírét.
Tehát a kis szobor üzenete mindenkihez szól, és a kerítés repedéséből előbújva jelképezi, hogy bárhol felbukkanhat – ahogyan a szurikáták élőhelyeiken és Kolodko Mihály művész gerillaszobrai szintén. Az 1-es típusú diabétesszel élő gyermekekben megerősítve, hogy ők sem mások, ők sem különböznek kortársaiktól; és a nem-cukorbeteg erre haladó emberek hasonló felismerést tehetnek, miközben a szobor arra is ráirányíthatja figyelmüket: az 1-es típusú diabéteszes gyermekek a környezetünkben vannak, velünk élnek, és sajnos bármelyik gyermek és család válhat a diabétesz érintettjévé.
Miért éppen most?
Az inzulin felfedezésének századik évfordulóját ünnepeljük az idei esztendőben. A hasnyálmirigy azon hormonját sikerült ekkor előállítani, amely a vérből a cukor sejtekbe juttatásáért felel, és amelynek hiányában kialakul a diabétesz.
Frederick Banting orvos és tudóstársai felfedezése és az inzulinkezelés lehetősége a biztos haláltól mentette meg a diabétesszel diagnosztizáltakat, akik döntően gyermekek voltak. A kanadai Banting és a skót Macleod 1923-ban orvosi és élettani Nobel-díjat kaptak az orvoslásban mérföldkőnek számító munkájukért.
A szobor állításának időzítése – mivel a centenáriumon több szó esik a kiváló tudósok felfedezéséről, az inzulin milliók életét megmentő jelentőségéről – a figyelem középpontjába állíthatja az 1-es típusú diabétesz korai felismerésének fontosságát is. Így az információk a korai tünetekről, azonnali teendőkről minél több szülőhöz, fiatalhoz, pedagógushoz eljuthatnak.
Az 1-es típusú diabétesz korai tünetei, amelyekre szülőknek, pedagógusoknak, minden felnőttnek, azaz mindannyiunknak oda kell figyelnünk: sokat kezd inni – sokat és sokszor pisil; a már szobatiszta gyermek ismét bepisil; fáradékonnyá, gyengévé válik és nagyon jó étvágya ellenére fogy. E figyelmeztető jelek esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.
