Voltak évtizedek, amikor szinte lehetetlen volt olyan gyermekműsort találni a tévében, aminek alkotói sorában ne szerepelt volna Bálint Ágnes. Meseregényei pedig szinte minden háztartásban ott voltak a könyvespolcon. Szeretetteljes karakereinek kalandjain generációk nőttek fel, a mesék ismerete ma is kapcsolódási pontot jelent nagyszülők, szülők és unokák között. Az emögött álló alkotói tevékenység ma is lenyűgöző, Bálint Ágnest karrierje és életútja napjainkban is példaértékűvé teszik. Kevésbé ismert, de igen jelentős környezetvédelmi tevékenységével pedig jóval megelőzte korát. Az írónő életútjáról, mindennapjairól, népszerűségéről lányával, Németh Ágnessel és unokájával, Sárváry Barbarával beszélgettünk születési centenáriuma alkalmából.
– Mi teszi szerintetek még mindig népszerűvé Bálint Ágnes könyveit, mesefilmjeit? Miért ennyire örökérvényűek?
– Úgy gondoljuk, hogy azért népszerűek még mindig, mert átüt az embersége és az intelligenciája. Imádta a gyerekeket, a természetet, és óriási tiszteletben tartotta az életet. Az írásai mögött mindig ott volt a saját élete vagy egy családtagé, baráté, így hitelesek a történetei. Amikor olvasod, mindez átjön, érződik, hogy egy igaz ember által írt igaz történetről van szó.
– A legtöbb meséjére igaz tehát, hogy emberi élethelyzeteket jelenített meg állatszereplőkkel?
– Igen, ha jól meggondoljuk, akkor mindegyik ilyen, rajtuk keresztül van benne a mesékben, hogy hogyan látta a világot. A természet, az állatok és növények iránti szeretete pedig az állatkaraktereken túl is érződik. Sokat tudnak nyújtani ezek a történetek még most is: a Mazsolát olvasva például rá lehet jönni, hogy valójában arról szól, mi a nevelés titka. Ez pedig igen egyszerű: szeretet és következetesség. Ezen elvek mentén nevelt minket is – bár meg kell mondanom, a következetesség hátrányt szenvedett a szeretettel szemben. Emiatt sokszor a fejére nőttünk.
– A gyerekkornál maradva: milyenek voltak a hétköznapok egy ilyen nem mindennapi karriert befutó anyával? A gyermekkorotokat átszőtte valamilyen formában az általa teremtett mesevilág?
– A húgommal már kicsit nagyobbak, felső tagozatosok, gimnazisták voltunk, amikor a TV-nél dolgozott. Természetesnek vettük a helyzetet, azt is, hogy sok ideje nem volt ránk. Vecsésről utazott Budapestre minden nap, akkoriban még 50 perc volt a vonatút. Tőlünk az állomás negyed órára van, ha normálisan megyünk. Ő általában futott. Minden nap háromnegyed 7 után ért haza, mi gyerekek akkor már az asztalnál ültünk és a kanállal vertük a tányért, hogy vacsorát kérünk. Be kellett gyújtani a tűzhelyben, meg kellett melegíteni a tejet és megfőzni a grízt. Lobogva ettük, olyan éhesek voltunk.
Nehéz élete volt, de ezt szelíd derűvel kezelte. A Szeleburdi családban van is szó róla. A „szeleburdit” úgy kell érteni, hogy nem úgy éltünk, mint egy átlagos család. Nem volt mindig minden bútor a helyén, minden szoba kitakarítva, nem volt állandó napirend, hogy mikor mit kell csinálni. Amire éppen ideje volt az embernek, és akinek éppen ideje volt, az csinálta.
Emellett nem ért rá nekünk mesélni, viszont a történeteit előbb el tudtuk olvasni, mint ahogy nyomtatásba vagy adásba kerültek.
– A fenntarthatóság egyre fontosabb napjainkban. Bálint Ágnes egy nagyon sokáig sugárzott TV műsorában szinte saját korát megelőzve népszerűsítette a környezetvédelmet, tanította környezettudatos szemléletre a nézőket. Meséljetek kérlek a Kuckóról, és hogy Bálint Ágnes milyen elveket vallott ezen a téren.
– Úgy tudjuk, hogy a Kuckó volt az első környezetvédelmi műsor, több mint 20 évig sugározta a TV. Miután ő az élet minden formáját óvta és tisztelte, szerkesztőként ugyanerre tanította a gyerekeket, és sokszor a felnőtteket is. Az egész országgal, de még a környező országokkal is levelezett például arról, hogy miként kell tartani a görög vagy mocsári teknőst, ha nem akarjuk, hogy élete egy hosszú haldoklás legyen; vagy hogyan kell átteleltetni a még fel nem nőtt süniket, mit kell tudni a mezei pockokról, a gyíkokról, a ragadozó madarakról, satöbbi. Volt, hogy itt forgattak nálunk, például arról, hogyan kell működőképes kerti tavacskát készíteni. Ezt az unokák nagyon élvezték.
Miután lakóhelyén közismertté vált a természetszeretete, hozzánk hajigálták be az összes kismacskát, elkóborolt sünit vagy teknőst. Rengeteg állatunk úgy lett, hogy reggelre kelve itt bóklásztak a kertben. Megpróbáltunk nekik gazdát találni, de ha valamelyik nagyon a szívünkhez nőtt, azt megtartottuk.
– Bálint Ágnes a Kuckóval tanította az embereket a környezet szeretetére, és rendszeresen állatszereplőkről írt. Mit gondoltok, honnan eredt a természet iránti érdeklődése, elkötelezettsége?
– Talán nem is válhatott volna másmilyenné abban a környezetben, amilyenben felnőtt. Vidéken, a Dunaparton töltötte a gyermekkorát, ott rengeteg állattal találkozhatott, volt kutyája és macskája is. Nagyapja és dédapja is erdész volt, a szülei intelligens emberek, akik barátságban éltek a vad- és háziállatokkal. A Lepke az írógépen című könyvében leírta, hogy amikor a postás vasárnaponként bedobta az újságot, amire egész héten vártak, az apja és a kecske versenyt futottak érte, mert ha a kecske ért oda előbb, azonnal felfalta.
Állatokról pedig talán azért írt, mert szerette a mesék világát, ahol mindenki jó és boldog, mindenki megtalálja, amire szüksége van. A való világban ezt azzal segítette elő, hogy mindenkinek önzetlenül segített. Ismert volt segítőkészségéről.
– Bálint Ágnes munkásságát, örökségét az egykori otthonában kialakított Emlékház mutatja be és a Vates márka is felelevenítette a legkedveltebb karaktereit. Mesélnétek az intézmény létrehozásáról, a kínált programokról és a Vates-szel való együttműködésetekről?
– Az Emlékházat 2010-ben nyitottuk meg, a halála után másfél-két évvel. Egyéni látogatók számára minden hónap első vasárnapján vagyunk nyitva. Ezen kívül iskolai és óvodai csoportokat fogadunk, valamint tanári és szülői kezdeményezésre suli-, és osztálybulikat, szülinapokat is lehet tartani nálunk. Minden évben bekapcsolódunk a város által szervezett Mesefesztiválba, ilyenkor itt és a szintén Bálint Ágnes nevét viselő kultúrházban vannak programok. Tavaly indult a félnapos Meseforgó rendezvényünk, ami során mindig egy kerek – 5-ös vagy 10-es – évfordulójú mese köré kerekítünk egy jó kis műsort.
A Vates-szel pedig 2021-ben kezdődött az együttműködésünk, licenszelték Bálint Ágnes legkedveltebb karaktereit. A márka MeseKollekciójának második szériájábában a Frakk, a macskák réme szereplői, TV Maci és Vízipók kerültek pólókra, pulóverekre és kiegészítőkre. Idén pedig már organikus pamut pólón is viselhetők a karakterek a Vates fenntarthatóságra törekvésének első lépéseként. Úgy gondoljuk, hogy ez összhangban van Bálint Ágnes környezetszeretetével is.
Idén a születési centenáriuma kapcsán rengeteg programmal, többek közt kertmozival, diavetítéssel, beszélgetéssel készültünk. A rendezvénysorozat zárásaként pedig november 4-én 19:00 órától a MOM Kulturális Központban az Emberléptékű Meseország című előadásra várjuk az érdeklődőket. A sokszínű programkínálattal szeretnénk kiszélesíteni a közönségünket, hogy újabb generációknak adhassuk át Bálint Ágnes hagyatékát.
