New Yorkban, október 4-9. között rendezték meg az eddigi legnagyobb összdíjazású klasszikus szaxofonversenyt, amelynek rangos nemzetközi zsűrijébe Szepesi Bence is meghívást kapott. A szaxofonművésszel beszélgettünk.
– A világ valaha volt, eddigi legnagyobb összdíjazású klasszikus szaxofonversenyéről beszélünk. Pontosan mit is jelent ez?
– A Walter W. Naumburg alapítvány által rendezett verseny előtt ezidáig a belgiumi Dinant városában (Adolphe Sax, a hangszer feltalálójának szülővárosa) általában 3 évente megrendezett Adolphe Sax-verseny számított a hangszer legnagyobb presztízsű megmérettetésének. A New York-i alapítvány – amely több évtizede rendez zenei versenyeket különböző hangszeres kategóriákban – idén először szavazott bizalmat a klasszikus szaxofonnak, és mondhatjuk, hogy rögtön amerikai léptékkel rendezték meg a versenyt – nem csak a versenyprogramot, hanem a díjazást is tekintve. Az első helyezettnek járó 25.000 dolláros pénzjutalom, fellépési lehetőség a Carnegie Hallban, valamint egy névre szóló kompozíció világviszonylatban is kiemelkedőnek számító díjazás.
– A tekintélyes zsűriben többek között nemcsak a Juilliard School of Music professzorai kaptak meghívást, hanem olyan legendák is, mint a Pulitzer- és többszörös Grammy-díjas zeneszerző John Corigliano, valamint a szintén világhírű, Grammy-díjas Joan Tower amerikai zeneszerző is. Ön, magyar szaxofonosként egyedül képviselte Európát. Hogyan jött ez a megtisztelő felkérés?
– A felkérést bizonyosan több komponens együttállása befolyásolta. A zsűritagok egytől egyig olyan zenészek, zeneszerzők, akik Amerikában elismertséget szereztek. Tudomásom szerint idén először fogalmazódott meg az, hogy európai művész is a zsűri tagja legyen, ugyanakkor a nemzetközi és különösen az amerikai zenei életben való jelenlét is a kiválasztás szempontjai között szerepelt. Feltételezem, hogy az általam New Yorkban töltött időszak, a Carnegie Hallban adott koncertjeim, az ottani egyetemeken végzett oktatói munkám, illetve a már két évtizedre visszanyúló kiterjedt nemzetközi jelenlétem, valamint az a tény, hogy jelenleg is egy amerikai ügynökség (AGP Agency New York) művésze vagyok, a szólt a kiválasztásom mellett. Az elfogulatlan és minél több szempontra kiterjedő értékelés miatt a hasonló versenyeken teljesen megszokott, hogy a zsűriben nemcsak az adott hangszer művészei, illetve tanárai kapnak helyet, így a mostani zsűriben is helyet kapott a The Juilliard School of Music legendás klarinét és fuvola professzora (Charles Neidich – klarinét, Carol Wincenc – fuvola), valamint két élő zeneszerző legenda: John Corigliano és Joan Tower is. Rajtuk kívül a Manhattan School of Music szaxofon professzora, Dr. Paul Cohen, az Indiana University szaxofon professzora, Otis Murphy, az University of Michigan szaxofon professzora, Timothy McAllister és a University of Hartford szaxofon professzora, Carrie Koffman kapott helyet.
– Milyen volt a verseny színvonala és milyen jövő várhat a győztesekre?
– Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a versenyzők által bemutatott technikai és előadó-művészeti tudás világszínvonalú volt. Természetesen volt olyan versenyző, aki inkább a technikai erényeit csillogtatta meg, de volt olyan is, aki egy sokszínű programmal inkább az előadó-művészeti oldalát helyezte előtérbe. Azt biztosan állíthatom, hogy a győztesek számára felajánlott díjak jelentős lépést jelenthetnek a fiatal versenyzők karrierjének előmozdításában.
– Milyen országok versenyzői szerepeltek a legjobban, illetve szerepelt-e magyar versenyző?
– A személyes jelenléttel zajló versenyszakaszban (elődöntőktől a döntőig) többségében amerikai szaxofonosokat hallhatott a zsűri, de a nemzetközi színvonalat mi sem bizonyítja jobban, minthogy az első díj végül megosztva egy orosz és egy osztrák fiatal szaxofonoshoz került. Magyar versenyző ebben a szakaszban sajnos nem volt, de a magyarországi klasszikus szaxofonozás fiatal múltját, valamint a versenyen való részvétel szakmai és anyagi jellegű igényeit tekintve ez lényegében elfogadhatónak tekinthető.
– Az Ön meghívásának ebbe a világszínvonalú zsűribe milyen hozadéka lehet a magyarországi szaxofon-társadalmat illetően?
– Biztosan állíthatom, hogy a jövő magyar szaxofonos generációi részére felbecsülhetetlen értékű minden hasonlóan jelentős nemzetközi szereplés, melyek által Magyarország is felkerült arra a szakmai térképre, amit a világon mindenhol jegyeznek. Az út természetesen nem könnyű a magyar fiatalok számára, de ez a meghívás is azt jelzi, hogy Magyarországról sem lehetetlen elérni a nemzetközi elismertséget.
– Hogyan alakul a további karrierje, van-e hatással rá a zsűriben való részvétele?
– Előre ezt nehéz megmondani, de az Amerikában töltött éveim azt bizonyítják, hogy ezeknek a szakmai mérföldköveknek jelentősége van egy művész karrierjének alakulásában. A közeljövőben megvalósítandó céljaim között továbbra is az Egyesült Államokban való koncertezés szerepel az első helyen, de a közeljövőben több nemzetközi felkérésnek is eleget teszek Európában is. Novemberben a világhírű svájci Suisse Romande kamarazenekar felkérésére szaxofonozom egy projektben Genfben és Budapesten, de kiemelt jelentőségű számomra, hogy többhangszeres művészként a nemzetközi jelenlét valamennyi általam játszott hangszer tekintetében megvalósuljon, így szintén még novemberben a világhírű Lengyel zeneszerző Krysztof Penderecki szülővárosában, Debicaban megrendezendő fesztiválon játszom majd Penderecki és Mozart klarinétversenyét.
Szepesi Bence
Szepesi Bence a Miskolci Egyetem szaxofon tanára, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar szólóklarinétosa, a több mint húsz éve általa alapított Budapest Szaxofon Kvartett művészeti vezetője, maga is nemzetközi szinten jegyzett klarinét- és szaxofonművész.
Szepesi az AGP Agency New York művészeként két évet New Yorkban töltött, ezen időszak alatt szólistaként 2018-ban debütált a Carnegie Hallban, ahol azóta már több hangversenyt is adott, valamint a világ számos pontján (pl. Bloemfontein, New York, Orlando, Los Angeles, Jeruzsálem, Szöul) tartott mesterkurzust.
