2022. december 24-én, életének századik évében elhunyt Borsa Gedeon Széchenyi-díjas bibliográfus és irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár bibliothecarius emeritusa, az irodalomtudományok doktora – tudatta a hírt közösségi oldalán az Országos Széchényi Könyvtár.
Borsa Gedeon Budapesten született 1923. október 11-én. Ügyvédnek készült, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg jogi diplomáját 1945-ben. Rövid ideig kiskereskedőként próbálta eltartani magát, s amikor a politikai helyzet rosszra fordult, széles körű humán műveltségét kamatoztatva az Országos Könyvtári Központ, a Népkönyvtári Központ, majd 1954-ben az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett egészen (papíron 1983-ban, ténylegesen 2013-ban bekövetkezett) nyugdíjba vonulásáig.
Munkássága kezdetén jelentős érdemei voltak az államosított könyvanyag megmentése és tudományos rendezése terén, majd az OSZK állománygyarapításának irányítását végezte. De Borsa Gedeon (a régi könyveseknek országhatáron innen és túl Gida bácsi) mindenekelőtt a régi könyves szakma doyenje volt, akinek nevét ismerik a világ minden szegletében, ahol ősnyomtatványokat őriznek, legyen az közgyűjtemény vagy magánbibliotéka – olvasható a könyvtár visszaemlékezésében. Hungarikakutatásai során bejárta a világot, és nem ismert lehetetlent sem Salt Lake Cityben, sem Berlinben. Közvetlen munkatársaiból hamarosan tanítványok lettek, akik manapság elismert európai hírű tudósok saját szakterületükön.
A Régi Magyarországi Nyomtatványok című sorozat keretében huszonöt éven át szervezte a hungarikaanyag feltárását és regisztrálását. 2007 és 2017 között tizennégy kötetben adta ki az Osztrák Nemzeti Könyvtár antikvakatalógusát. Több mint harminc kötet szerzője, szerkesztője, tizennégy könyv közreműködője, társszerzője volt. Kétszáznál is több szakcikk és nyolcvan könyvismertetés fűződik nevéhez.
Gazdag életműve több ponton is mintát adott a nemzetközi bibliográfiai-tipográfiai kutatásoknak (Régi magyarországi nyomtatványok I–V. 1971–2023; Clavis typographorum librariorumque Italiae 1465–1600). 1973 és 2013 között született összegzései Hess András budai ősnyomdászról alfáját és ómegáját jelentik a XV. századi művelődéstörténeti kutatásoknak.
1972-ben megkapta az Akadémiai Díjat, 1980-ban a Szabó Ervin-emlékérmet, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje polgári tagozatát, 2003-ban a Széchényi Ferenc-díjat, 2005-ben a Magyar Örökség Díjat, 2014-ben pedig a Széchenyi-díjat. A nemzeti könyvtár 2012-ben bibliothecarius emeritus címmel ismerte el több évtizedes szolgálatát.
(A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem helyeztünk el reklámot.)
