Április 29-én egy új formát vezet be életébe a Pesti Magyar Színház – Ifjúsági – és Családi Színház, ugyanis Babaszínházi előadásokkal készül a 185 éves teátrum.
A babaszínház, vagy más néven csecsemőszínház keretein belül olyan 0-4 éves korosztálynak szóló színházi előadásokat kínálnak, amelyek teljes időtartama 45 perc és a kisgyermekek már megszerzett tapasztalatival és képességeikkel operálnak, hétköznapi szituációk játékos megjelenítésével, bábos formák, vizuális és zenei elemek, mondókák, gyermekdalok vagy éppen klasszikus zeneművek használatával.
A színház társulata nagy izgatottsággal vetette bele magát az új próbaidőszakba. Éppen csak befejeződött a Tüskevár című nagyszínpadi előadásuk premiere, máris újabb produkcióval készülnek. Érkezik ugyanis a LEPORELLÓ sorozat, melynek keretében három előadással is jelentkeznek 2023. tavaszán.
Az új műfaj bevezetése kapcsán szólalt meg Dr. Zalán János, a teátrum igazgatója és Nagy Petra, a LEPORELLÓ rendezője és a babaszínházi projekt vezetője. Először Zalán Jánost kérdeztük.
– Még be sem fejeződött a Tüskevár című előadásuk próbaidőszaka, amikor több új előadást kezdtek próbálni. Ezek közül az egyik az új babaszínházi előadássorozatuk, a LEPORELLÓ volt. Hogyan illeszkedik a sorozat a Magyar Színház műsorpolitikájába?
– Igazgatóként nem is lehetnék büszkébb arra a csapatra, akikkel napi szinten együtt dolgozom. Kreativitásuknak, tehetségüknek és hatalmas teherbírásuknak köszönhető, hogy ma már ez a színház minőségi előadásaival az élvonalba tartozik. Vezetőként nagyszerű érzés úgy bejönni nap, mint nap, hogy tudom, közös célért dolgozunk. Ez a mostani időszakban még inkább érezhető volt.
A Tüskevár színpadra állítása előtt elkezdődött két új próbaidőszak; tavasszal egy új színházi nevelési előadás, illetve a már említett Babaszínház is elindul. Műsorpolitikánk egyik fő pillére a gyermekek szórakoztatva nevelése és a kultúra iránti érdeklődésük felkeltése. Az új műfaj bevezetésével célunk, hogy segítsük, támogassuk a kisgyermekek fejlődését és egy folyamatot építsünk ki, ahol az előadások egymásra épülve kísérik a gyermekek felnőtté válását.
Az Art-Járó játszóhelyünket éppen e célt szemelőt tartva nyitottuk meg az előző évadban. Már akkor elkezdtük az előkészítését ennek az új formátumnak. Egy olyan teret alakítottunk ki, ami nemcsak a színházi nevelési előadásaink számára alkalmas, de a csecsemőszínházat is kiválóan szolgálja. Így már valóban 0-99-ig szórakoztathatunk és nevelhetünk. Négy játszóhellyel, egy céllal: a gyermekekért és a családokért.
– És hogyan jött a Babaszínház lehetősége?
– Már évek óta beszéltük a kollégákkal, hogy milyen hasznos lenne a legkisebb korosztály felé is nyitni, de úgy éreztük valami még hiányzik. Több helyen is érdeklődtem és nézegettük a hazai lehetőségeket, megvalósítási formákat, majd az idei évadra minden összeállt; elérkezett a megfelelő pillanat és személy.
Az Art-Járó megnyitásával saját helyszínt tudunk biztosítani ennek a sorozatnak és egy tapasztalt szakember is leszerződött színházunkhoz. Nagy Petra az idei évadban csatlakozott társulatunkhoz és azonnal plusz feladatként a Babaszínház felépítését és kialakítását is örömmel vállalta.
Miután átbeszéltük a lehetőségeket, a projekt tervei alapján azonnal neki láttunk a munkálatoknak. A sors keze, hogy éppen egy olyan különleges évadban tudjuk megvalósítani ezt a projektet, mint az idei, amikor egyben a színház 185 éves jubileumunkat is ünnepeljük.
– Milyen célokat tűztek maguk elé?
– A babaszínházi előadások hasznosságát, szükségességét színházi alkotók, gyermekpszichológusok, neurológusok, dráma- és fejlesztőpedagógusok évtizedes kutatásai is alátámasztják. Hazai színházi tapasztalatok is igazolják, hogy azok a gyermekek, akik aktívan látogattak ilyen jellegű előadásokat, hamarabb megtanultak beszélni, és gördülékenyebben vették a fejlődési akadályokat. Több célunk is van ezzel a műfajjal. Először is sok vidám és meglepett arcot szeretnénk látni az előadásokon, hiszen elsődleges célunk a nevelés és a szórakoztatás. Továbbá nem szeretnénk elengedni legfiatalabb nézőnk kezét, ezért a négy játszóhelyünkön úgy alakítjuk ki az előadásokat, hogy minden korosztály számára tudjunk programlehetőségeket kínálni. A Babaszínházat követő projekt is már előkészítés alatt van, azonban az legyen egy következő beszélgetés témája…
A Magyar Színház igazgatója után Nagy Petra is megszólalt két próba között.
– Először is kezdjük mindjárt a legelején. Te hogyan találkoztál ezzel a műfajjal és mi fogott meg benne?
– A Színház- és Filmművészeti Egyetemre jártam 2017-ig bábszakra. Majdnem minden évben eljutottunk fesztiválokra, ahol rengeteg előadást néztünk, köztük babaszínházat is. Aztán 2016-ban, mikor gyakorlaton voltam a győri Vaskakas Bábszínházban, a legelső előadásom babaszínház volt. Talán százat játszottam belőle az évek alatt. Később leszerződtem Győrbe és a következő években még két produkciót mutattunk be. Elképesztő érdeklődés volt rá. Azt szeretem a legjobban, hogy őszinte a kíváncsiság és a csodálat. Itt a színház tényleg varázslatnak számít, hiszen ezek az első élmények és tapasztalások.
– Mik ennek a műfajnak a sajátosságai?
– A babaszínház előadása ketté van bontva. Az ilyen pici gyerekek 20-25 percig tudnak egy dologra fókuszálni, éppen ezért ennyi az előadás időtartama is, utána egy 20 perces közös játék következik. Az interaktív játék során a színészek felkínálnak játékokat a gyerekeknek, akik bejöhetnek a színpadi térbe és mindent kipróbálhatnak. Valóságos, tapintható lesz mindaz, amit az első 25 percben láttak. Tanulnak a játékon keresztül, mint ahogy mindent „beszipkáznak” az első éveikben. Az előadás közben is szabad mozgásterük van, még nem érvényesek a klasszikus színházi viselkedési minták, nincs senki a székhez szegezve. Ha a pici felállna, mert izgalmas, amit lát, megteheti. Ha elindul a színpad felé, óvatosan vissza kell terelgetni, rövidesen úgyis az övék lesz az egész tér. Mivel ez a korosztály a legérzékenyebb, ez színészileg is kihívást jelent. Sokkal nagyobb figyelemmel kell létezni a színpadon. Ha valaki megijed, az könnyen átragadhat más gyerekekre is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, vezetni kell a fókuszt. Mivel ez tulajdonképpen kiszámíthatatlan, állandóan ébernek kell lenni. Ez ugyanígy vonatkozik a hangerőre, zenei eszközökre, képekre… Elkerülendő minden erős hanghatás vagy ijesztő forma, hirtelenség.
– Hogyan jött a lehetőség, hogy a Magyar Színházban Te építsd ki ezt a műfajt?
– Mikor leszerződtem, tudtam, hogy az Igazgató úr érdeklődött az előző rendezésemről. Akkor már töprengtem egy előadássorozaton. Megmutattam a projekttervemet és nagy örömömre csupa érdeklődéssel és nyitottsággal találkoztam. Azonnal elkezdtünk dolgozni.
– Milyen előadásokkal készültök?
– Gyakran láttam olyan családokat előadásokon, akik pár hónapos babákkal érkeztek. Elgondolkodtatott, hogy vajon egy hagyományosabb konfliktusokkal, mozgalmasabb etűdökkel teletűzdelt előadás, mennyire érdekes pici gyerekeknek. Arra teszünk kísérletet a színházzal, hogy a babák főbb fejlődési szakaszaikhoz igazítjuk az előadásokat. Mindezt úgy, hogy a nézőtéren ülő idősebb testvérek, kísérők is tartalmas élményt kapjanak.
A Leporelló sorozat 3 különálló előadásból áll. Az elsőt már 6 hónapos kortól ajánljuk és féléves eltérésekkel a következőket. Először a látásra fókuszálunk. Kontrasztos képekkel fogunk játszani, hiszen egy 6 hónaposnak a látása még ezeket a formákat és színeket tudja befogadni. Az egy éveseknél a hangképzésre később másfél éves kortól a mozgásra fektetjük a hangsúlyt. A három előadás címe: Hangora, Herfli és Lippogó. Az előadások közös pontja egy olyan díszlet, ami mindhárom előadásban jelen lesz, csak különböző kiegészítőkkel. Szerettem volna, ha van egy főelem, ami pozitív visszacsatolást ad, emléket visz át a következő előadásba, így tényleg egy folyamat részesei lehetnek a gyerekek.
– Kikkel dolgozol együtt a projekt megvalósításán?
– A jelmeztervezőnk Bartos Letícia, akivel az első másodperctől közös hangon vagyunk. Ha van egy ötletem, ő megfejeli hárommal. Így nagyon könnyű dolgozni.
Tervezőtársam és gyártásvezetőnk Horváth Márk. Ő próbál meg a földön tartani és emlékeztet rá, hogy tartsak ki az alapötleteim mellet. Illetve abban segít, hogy mindaz, amit kitalálok fizikai testet öltsön.
Keresztény Tamás a zenei vezető és zeneszerző. Tomi felel minden hangért az előadásokban. Már dolgoztunk együtt az első rendezésemen, ha kérek valamit mindig van választási lehetőségem. Ha bizonytalan vagyok, mindig megtalálja a legjobb megoldást.
Gerbert Judit, kisgyermekkori művészeti nevelő. Judittal együtt dolgoztunk Győrben, aki a Mit énekelj otthon? népszerű foglalkozásokat vezeti. Szerintem egész Győr ismeri, rengeteg gyermek és szülő fordult meg nála. Arra kértem, hogy találjon ki az előadások utáni játékokhoz foglalkozást, amit a színészek vezetnek majd azoknak a családoknak, akik a legkisebb gyerekekkel érkeznek. Így senki nem marad játékélmény nélkül.
– Miért javaslod ezeket az előadásokat a kisgyermekes családok számára?
– Mindenért. Komolyan. Az elmúlt 6 évem alatt, mióta a pályán vagyok, velem cseperedett több száz gyerek. Láttam őket, számtalanszor játszottam velük. Aztán egyszer csak ott ültek az idősebbek között a nagyszínpadi előadásokon az első sorban. Ők a legérzékenyebb nézőink. Gondolkoznak és átéreznek, átejthetetlenek és őszinték.
Ez a műfaj 2005 óta van jelen Magyarországon. Azóta felnőttek olyan gyerekek, akik gyakran jártak babaszínházba és az a tapasztalat, hogy egyes akadályokat gördülékenyebben vesznek. Például beszédkészség, társas kapcsolatok… Az alapfelvetés az, hogy ezekben az években történnek a legfontosabb dolgok testileg és szellemileg is. Az, hogy a világgal való ismerkedésük minél színesebb legyen a mi felelősségünk is. A színház, a művészet olyan csatornák, amik a fantáziával manipulálnak, ami lássuk be, a gyerekeknek a legszínesebb.
- Nagy Petrával és Zalán Jánossal Farkas Kitti beszélgetett.
