„Újabb ünnepre, új bemutatóra készülünk a centenáriumi ünnepi évadban! Az idei évet Magyarország kormánya A magyar operett évének nyilvánította. A magyar operett évében magyar musicalt mutatunk be” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a Budapesti Operettszínház centenáriumi évadának újabb olvasópróbáját Kiss-B. Atilla főigazgató.
„Alexandre Dumas korának egyik legolvasottabb francia írója elsöprő sikert aratott a Monte Cristo grófja című regényével. A tetemes bevételből 1846-ban Párizs mellett (épített) kastélyt építtetett, és elnevezte Monte Cristónak. „J’aime qui m’aime” (Szeretem azt, aki szeret engem), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé.
Petőfi Sándor, a költőzseni, akinek idén 200. születésnapját ünnepeljük, nagyon nagy tisztelője volt Dumas-nak és a következő sorokat írta róla:
„Legkedvesebb regényíróm, Dumas Sándor!
Nincs is több szellem senkiben, mint őbenne.
Nála is vannak nagyobb írók, akárhányan,
de kedvesebb, szeretetre méltóbb, egy sem.
És ez a fő: nem bámultatni, hanem szerettetni,
ez legalább az én vágyam”
Dumas is nagy tisztelője volt Petőfinek, számos versét lefordította. Földi életükben sajnos nem találkoztak. Évekkel Petőfi halála után, 1865-ben utazott Budapestre, ahol több hetet is eltöltött. Díszmagyart varratott magának, Petőfi-fordításokat is szavalt, franciára fordította a Nemzeti dalt, Jókai Mórral is találkozott” – mondta el Kiss-B. Atilla.
A Monte Cristo grófja című musical ősbemutatója 2011-ben volt a Békéscsabai Jókai Színházban, Szomor György zenéjével, dalszövegével és rendezésében, Pozsgai Zsolt színpadi alkalmazásában.
A Budapesti Operettszínház előadását Vincze Balázs viszi színre, akit a teátrum nézői a nagysikerű La Mancha lovagja és a Jekyll és Hyde című musicalek rendezőjeként ismernek. Vincze Balázs arról beszélt az olvasópróbán, hogy gyakorlatilag egy új előadás, egy új musical születik. A már jól ismert dalok mellett (Fordult a kocka, Még egy perc, Róma) számos új dallal gazdagszik a mű Szomor György szerzeményében, aki ezúttal is az előadás egyik címszereplője a hármas szereposztásban.
„Nagy kérdés számomra, hogy mi magunk irányítjuk-e a saját életünket, vagy van valaki, aki fentről figyel ránk… – folytatta a rendező. Dumas-nak nem volt nagy szerepe az eredeti műben, de én nagyon szeretném kibontani az ő karakterét: Dumas, az író, az alkotó, így maga az idő, az időtlenség, a szabadság. Ő az, aki életre hívta a történetet, és aki mindent irányít. Nagyon szeretném ezt az egyszerű, reális történetet kicsit elvinni a szürreális felé is, ami talán több „színházias megoldást” kínál, jobban elgondolkodtat.”
A rendező azt is kifejtette, hogy számára az az egyik legfontosabb kérdés, hogy a bosszú milyen arányban jelenik meg az előadásban, hiszen ez az, ami meghatározza Monte Cristo jellemét a szerelem és a szabadságvágy mellett. Vajon meddig tudja az ember az egójából fakadó bosszúvágyat morális keretek között tartani? – a Budapesti Operettszínház Monte Cristo előadása erre a kérdésre is keresi a választ.
Az előadást díszletéről Túri Erzsébet díszlettervező beszélt: „A romantikus történet szélsőséges érzelmi világot tár elénk, olyan, mint a tenger, olykor szelíden ringat, olykor viharos hullámai közt utazunk a mélybe vagy épp a magasba. A látványvilág is igyekszik megjeleníteni a misztikát, a tér és idő absztrakt fogalmainak boncolgatásán keresztül, ahogy az évekig utazó hajós is teszi, vizsgálja az éjszakai égboltot, követi a szelek járását, felkészül a viharra, az esőre és a napsütésre is. A regényben megfogalmazott érzelmek, szerelem, bosszú, gonoszság, kapzsiság, becsvágy, sajnálat, együttérzés sokféleségét követve, egy gyorsan változó, mozgalmas, sokrétű térkonstrukciót képzeltünk el a rendezővel – romantikus és modern elemekkel tagolva. Két spirális lépcsőrendszer állandó mozgatása, utazása, szinkronba vagy épp szembe állítása kíséri a mélyen megélt érzelmek folyamatos változásait.”
A díszlettervező arról is beszélt, hogy az egyik lépcső teteje hasonlít egy hajóorrhoz, ahol egy angyal látható majd, egy olyan angyal, akinek a kezében egy madár van, egy békegalamb. A másik spirális lépcső tetején pedig egy csontváz áll majd. A díszletvilágban az iránytű és az óra is megjelenik – az irány, az út és az idő jelképeiként.
Füzér Anni jelmeztervező arról beszélt, hogy ez alapvetően egy korabeli, kosztümös előadás, a mai kor szellemében megfogalmazva. „Az előadás egy kortárs képpel indul: Dumas és az ő kísérői madárszerű lények formájában jelennek meg. A Mai emberek pasztellszínekben vonulnak fel és ebbe a forgatagba kerülnek majd bele a korabeli szereplők, hasonló esztétikájú ruhákban.” Hozzátette, hogy a darabban előfordul számos kép, helyszín, mindegyiknek lesz egy színdramaturgiája.
Főbb szerepekben: Szomor György, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Gubik Petra, Füredi Nikolett, Széles Flóra, Kocsis Dénes, Sándor Péter, Kerényi Miklós Máté, Gömöri András Máté, Cseh Dávid Péter, Szerényi László. Az előadás zenei vezetője: Tassonyi Zsolt karmester.
