A mindennapi ügyintézést könnyítő vagy az egészséges életmódot segítő applikációk használata vagy az internetbiztonság nem kifejezetten azok a témák, amiknek az ember egy könyvtárban keresné a megoldását. Az évente megrendezett Internet Fiesta azonban épp az ehhez hasonló kérdésekre ad választ országszerte a könyvtárakban. Ramháb Máriával, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnökével beszélgettünk arról, hogyan kerülnek a könyvtárosok feladatai közé a fenti kérdések, illetve mire is használhatjuk a könyvtárakat – a könyvkölcsönzés mellett.
– A március 23. és 30. között megrendezett Internet Fiesta több évtizedes múltra tekint vissza. Hogyan indult a kezdeményezés?
– Ez az Informatikai és Könyvtári Szövetségnek a programja, ami 23. éve zajlik. Kezdetben a franciák ötlete alapján elindult internet népszerűsítési kampány volt. Magyarországon a könyvtáraknak tetszett meg ez az ötlet, olyannyira, hogy nálunk ez meg is ragadt. Az értékek megőrzésében tradicionális a mi gondolkodásunk, így ha valamit elkezdünk, akkor azt próbáljuk kitartóan tenni. Úgy, hogy ráadásul mindig változzon és mindig kövessük a fejlődést.
– Vagyis közben változott a célkitűzés?
– Már hosszú ideje nem az internetet kell népszerűsítenünk. Azt sokan ismerik, azonban egyre több olyan típusú szolgáltatás van, amit hasznos, ha az emberek megtanulnak és haladnak vele. A többi ország már mással foglalkozik, – mint ahogy mi is -, de mi ezt nagyon jó formának találtuk, így hagyományt teremtettünk belőle. A szervezet minden márciusban meghirdeti az Internet Fiestát, aminek évente ad az Elnökség egy központi témát, napokra lebontva különböző témajavaslatokat. Egy erre a célra általunk kifejlesztett portálon, közzétesszük a felhívást, és elkezdenek a könyvtárak gondolkodni, hogy arra a témára ők miket tudnának kitalálni, amit aztán regisztrálnak a portálon.
– Mi a mostani vezérfonál?
– Az idén az egyéni felhasználók – mikroközösségek – metaverzum hármasában gondolkodtunk. Foglalkozunk azzal, hogy mit csinál az egyén ebben a virtuális világban, mire kínál nekem lehetőséget a kis csoport, és mi a metaverzum. Lesz-e nekem egy virtuális világban majd szerepem? Hogyan lesz szerepem?
A programok elsősorban arra hívják fel a figyelmet, hogy mi mindent tanulhatunk annak érdekében, hogy saját magunk komfortosabban tudjunk létezni sok szempontból. A könyvtárosok folyamatosan tanulják ezeket az alkalmazásokat, lényegesen gyakorlottabb felhasználók, mint az átlag könyvtárlátogató. Számos szakembert hívunk segítségül, akik a gyakorlatban is bemutatják mindazokat, amikről szó esik egy-egy témában.
Minden csatlakozó könyvtár kitalálja, hogy a saját látogatói számára, akiket ismer, nagyjából milyen program élnek meg. Ha nem sok mindent találnak ki, akkor legalább becsatlakoznak a közösségbe, a központi portálon lévő programokat oldják meg.
– Mondana erre konkrét példát?
– Idén az egyik témajavaslatunk az appokról szól. Minden áldott nap egy sor szolgáltató bombáz bennünket, hogy töltsük le az applikációját. Nagyon sokan nem csatlakoznak ezekhez, mert tartanak a dologtól. Vannak, akik szeretnének, de nem tudják, hogy hogyan kell. Próbálkoznak, elakadnak. Az okostelefon már meglehetősen elterjedt, így az arra letölthető alkalmazásokkal segítünk, amelyeknek a döntő többsége testre szabható.
A praktikus ügyintézések sora ma már ilyen appokon keresztül elérhető. A villanyszámlánk, a gázszámlánk, a telefonszolgáltatásaink, a banki ügyintézéseink, ezek mind-mind ebbe a sorba tartoznak. A sárga csekk és postán sorban állás helyett számítógépes felületeket már sokan használtak, ehhez képest az applikációs felületek pofonegyszerűek.
– Az ügyintézés mellett az egészségmegőrzést is említette.
– A könyvtárakban rengeteg egészségtámogató programot szerveznek a Fiestán kívül is. Sokan rájöttek, hogyha csinálnak egy appot, az ösztönzőleg hat az emberekre például a vízivás kapcsán. Nagyon jópofa appokat dolgoztak ki, vannak köztük olyanok, amiknél még csak nem is magunkra kell figyelni, hanem valakiről, valamiről gondoskodnunk kell. Például, ha a virág nem kapja meg a megfelelő mennyiségű vizet, akkor az a mi lelkünkön szárad, amikor látványosan lekonyul. Ezek játékosak, de biztos, hogy segítenek.
Ide tartoznak az edzések is. Én például több mint egy éve egy lépésszámláló app segítségével figyelek arra, hogy mennyit gyalogolok naponta. Élmény volt megtapasztalni, hogy képes vagyok rá, amikor fokozatosan elkezdtem emelni a lépésszámot. Nyilván a saját eszemből is megtehettem volna ezt, de az, hogy nekem ott van a jelzés folyamatosan, amit beállítottam és este bizony fél nyolckor közli, hogy ideje sétálni, már tudom, hogy mekkora köröket kell kiválasztanom ahhoz, hogy a 10 ezerhez hiányzó lépésszám meglegyen. Rendszerességre szoktatja az embert, ha akarjuk. Ha nem vesszük komolyan, akkor persze nem.
– Ezekkel is megismerkedhetnek a könyvtárakban?
– Ilyen típusú alkalmazásokat fogunk megmutatni az embereknek, mert az a tapasztalatunk, hogy sokkal nagyobb számban van maga az eszköz, mint amennyit abból az emberek tudnak használni. És nyilvánvaló, hogy a tudás átadásában a könyvtáraknak mindig is kiemelt fontosságú szerepe volt. Mi egy örökös tanuló, támogató, gondolkodó, aktív cselekvő hely vagyunk, ahol az emberek tudnak találkozni egymással, ki tudják cserélni a tapasztalataikat.
A program javaslatainkban éppen ezért már a haladóbb témák között megtalálhatók azok a változások, azok a kérdések, hogy tulajdonképpen mi lesz a Google után, egyáltalán, mi lesz az internettel? Mit jelent maga a metaverzum? Be fogunk-e ebbe mi kapcsolódni, vagy sem. Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia nagyon régóta itt van velünk, de csak nagyon keveset tudunk róla.
– Említette, hogy online elérhetőek a programok részletei. Ez azt jelenti, hogy maguk a programok is az online térben lesznek?
– Ez a honlap nagyon informatív lehetőség, mert tudunk mindenről tájékozódni. Arról is, hogy annak a településnek a könyvtára, ahol élünk csatlakozott-e a Fiestához. A rendezvény sajátossága az, hogy személyes programokat szervezünk, függetlenül attól, hogy a virtuális világgal foglalkozunk. Azt gondoljuk, lényeges, hogy az emberek személyesen megjelenjenek a könyvtárban, és úgy vegyenek részt egy-egy ilyen előadáson, felkészítő foglalkozáson. Így a későbbiekben is természetesebb lesz számukra ellátogatni ide.
– Milyen korosztályra számítanak?
– Minden korosztályra, de a gyerekeknek különösen fontos ez a program. Rendkívül jó partnerek a településen az oktatási intézmények. Ilyenkor csoportosan elhozzák a tanulókat, akiknek hasznos oldalakat mutatunk meg játékos formában. Itt jelentős a fejlődés, mert ma már, ha valaki mondjuk egy kvízjátékban akar részt venni, ritkábban fordul elő, hogy papíron teszik föl a kérdéseket, amikre karikázással vagy aláhúzással kell válaszolni. Ezeknek már sokféle virtuális változatuk van. Lesz olyan program, ahol megmutatjuk, hogyan lehet virtuálisan ilyen kvízeket készíteni, és hogyan tudnak kis csoportban játszani, akár saját maguk is.
Nagyon számítunk arra, hogy mivel a tini korosztály már az önállóságot szereti, értékelni fogják, hogyha megmutatjuk ezeket az alkalmazásokat, mert így maguk tudják szervezni a különböző tudáspróbáikat. Bár mindig vannak közöttük, akik már ismerik ezeket a dolgokat, ahogy a pedagógusok között is van, aki szintén lépést tart az új fejlesztésekkel és alkalmazza is valamilyen formában az oktatásban.
Emellett pedig az időskorúak, hiszen most is nekik van a legtöbb tanfolyamunk. Mindig vannak, akik elszánják magukat arra, hogy azért megtanulják az alapokat. Náluk nagyon nagy a tanulási kedv.
– Tényleg?
– Nagyon. Felfedezték, hogy ha ezt megtanulom, akkor én tényleg tudok skype-olni, meg kapcsolatot tartani, látom az unokát, egymás közt tudunk chatelni. Olyan aktív szervező munkát produkálnak, hogy a jobb helyeken maguk a nagyik rakják össze maguknak a klubokat, levelezőlistán kommunikálnak. Persze, először meg kell mutatni, segíteni kell nekik. Rájöttek, hogy ha jó a tanfolyam, akkor ők is boldogulnak a digitális világban.
Egy aktív cselekvő magatartást el lehet érni náluk, ami hallatlanul fontos különösen idős korban.
Ráadásul a könyvtárosok az embereket is ismerik, akik oda bejárnak, és másként tudják átadni a tudást, segíteni az alapok elsajátításában. Ez utóbbi szempont a visszajelzések alapján nagyon fontos.
– Szóba kerül ezeknek az appoknak, illetve az internethasználatának a biztonsági kockázata is?
– Erről nem tudunk eleget beszélni. Most is kiemelt szerepet kap a biztonságos internetezés. Itt is szakemberek segítenek, egyebekben a rendőrség a partnerünk. Jó néhány településen tartanak előadásokat, bemutatókat, szemléltetéseket, hogy milyen hibákat kell elkerülni. Úgy, ahogy a halottak napja előtt figyelmeztetnek, hogy a temetőben az idős vigyázzon a táskájára, nehogy otthagyja akár egy pillanatra is. Itt meg megmutatják, hogy milyen a kiberbűnözés azokon a példákon keresztül, ami feltételezhetően az ő életükben is előfordul.
Sajnos nagyságrenddel növekedett a bűnesetek száma az elmúlt egy évben. Nagyon oda kell figyelnünk ezért arra, hogy mit adunk ki magunkról, mert a fejlődésnek sajnos a bűnözés is a következménye.
Egyre többször intézzük elektronikusan a vásárlásokat, különösen a pandémia sokakat rászorított erre és nem figyelünk eléggé, amikor a bankkártyánk adatait, vagy csak úgy adatokat kérnek tőlünk, ez a legveszélyesebb. Azonban vannak árulkodó jelek, amiken keresztül be tudjuk mutatni, hogyan ellenőrizhetik, hogy egyáltalán az az oldal, amin vannak, az valós, hivatalos felület-e, különösen, ha pénzről van szó. Ha megfogadják az instrukciókat, és eszükbe jut, legalább gyanakodnak majd és már az is segíthet.
– Amikor legutoljára találkoztunk, akkor a kis könyvtáraknak a helyzetéről beszélgettünk. Hogy boldogulnak ők a pandémia és az energiaválság hatásai nyomán?
– Én nagyon örültem annak, hogy jó néhány kis településnek eszébe nem jutott a könyvtárat bezárni, sőt, inkább abban gondolkodott, hogy bizonyos funkciókat még társít is, és összpontosította a lakossági szolgáltatásokat a könyvtárban. Ezek az épületek többségükben szakaszolt fűtéssel és világítással vannak ellátva és a legnagyobbak is legfeljebb 150-200 négyzetméteresek, de jellemzőbb az 50 négyzetméteres. Még mindig nagyon sok helyen vannak alternatív fűtési lehetőségek, tehát nem csak a gáz, hanem például az úgynevezett aprítékos kályha, ami azt jelenti, hogy összeszedik a környékben a különböző fahulladékokat és azzal fűtenek. Nem úgy kell elképzelni, mint régen a vaskályhát. Ez egy külső szerkezet, ami után befújják a meleg levegőt a térbe. És nyilvánvaló, hogy vannak olyan települések, ahol sajnos az a döntés született, hogy akkor most átmeneti zárás van.
Azt láttuk, hogy ott, ahol megőrizték a könyvtár nyitvatartási idejét lényegesen nagyobb érdeklődéssel fordultak az emberek a könyvtárak felé.
Valószínűsítem, hogy ők is rájöttek arra, nem csak arról van szó, hogy ténylegesen tudnak takarékoskodni, ha néhány óra hosszát ott vannak, hanem ráadásul ott értelmesen lehet eltölteni az időt, ott emberek vannak, akikkel lehet beszélgetni, hogy meg lehet nézni a színes újságokat, lapokat, és uram bocsá, lehet könyvet kölcsönözni.
– Ez elég sok egyéb szempont ahhoz képest, hogy az ember azt hinné, hogy a könyvtári rendezvényeken rögtön megpróbálnak könyveket rátukmálni az emberre.
– A könyvajánlás mindig a következmény. Én legalábbis folyamatosan azt mondtam, hogy a könyvekig el kell jutni. Az azt jelenti, hogy mi nem a könyveket adjuk oda első körben, hanem először az érdeklődést próbáljuk felkelteni.
Ami itt a vidék kulturális életében a könyvtárak körül történik, soha nem lesz látványos, ez lehet hátrány is, ha elsősorban a nagy rendezvényeknek vagy nagy kuriózumoknak adnak sok pénzt és hírverést. A könyvtárakban ezzel szemben aprólékos, mondhatnám, sziszifuszi munka folyik. Amikor egy kisgyerek vagy idős ember rendszeresen fölkeresi a könyvtárat, ahol megtalálja a maga tanulási lehetőségét, kikapcsolódását, szórakozását, ki, mit, akkor annak a legnagyobb értéke a folyamatosság. Az, hogy minden nap itt vagyok, hogy minden nap be tudsz jönni, és minden nap valaki fog neked segíteni.
Az egyik könyvtárban az ott dolgozók fölfigyeltek egy olvasóra, idős emberre, aki nagyon gyakran ment be hozzájuk. Szinte másnaponként, harmadnaponként visszahozta a könyveket, és látták, hogy mindig ugyanazt kölcsönzi ki újra. A könyvtáros, ha figyel, akkor elkezd ezen gondolkodni, hogy mi lehet az oka. Itt nagy szerepe van az emberi fölkészültségnek.
Számomra ez a könyvtáros szakma, amikor az ember áll a középpontban.
Kiderült, hogy ő tulajdonképpen amiatt jön kétnaponta, háromnaponta, mert nagyon fontos neki, hogy szót tudjon váltani valakivel. Úgy gondolta, hogy a könyvtárosokhoz azért nem illő csak úgy odamenni, hogy bejöttem beszélgetni. De ha visz könyvet, akkor gyakorlatilag ő funkcionálisan használja a könyvtárat. Roppant elgondolkodtató történet.
