Számodra mit jelent a tavasz? Az ébredő természetet, a szerelmet, a virágokat, a kerti munkákat vagy valami elvontabbat? A március közepén hirtelen megérkező a tavaszias melegtől megihletődve megnéztük milyen festmények születtek ebben a témára.
Sandro Botticelli: A tavasz (1478)
Botticelli híres festményén a tavaszt egy mitológiai alakokból álló csoport jeleníti meg, akik egy viruló kertben mulatnak. Arról, hogy a műalkotás pontosan milyen történetet jelenít meg, illetve hogy kik az alakok, illetve a modellek, nincs általánosan elfogadott elképzelés, csak találgatások. Az allegorikus jelenet ráadásul nem tudni, hogy kinek a megbízásából készült. Amikről azonban egészen pontosan információkkal rendelkezünk, azok a festményen felbukkanó növények. A botanikusok 200 különböző fajtát azonosítottak az alkotáson.
A falnyi festmény 1919 óta a firenzei Uffici Képtár gyűjteményében található, ráadásul az utóbbi időben meglehetősen hányattatott sorsa volt. 2022 nyarán két klímaaktivista hozzáragasztotta magát a festményhez, illetve az azt védő üveghez.
ifjabb Pieter Brueghel: Tavasz, (1622-35)
Olasz kollégájával ellentétben Brueghel a szimbólumok helyett a realitások talaján maradt a lehető legaprólékosabb realitásokén. Festményén a tavaszi munkák széles skálája jelenik meg, a flamand földművesek mindennapjaiba nyújt bepillantást a mitológiai alakok helyett. Brueghel gyakran készítette el édesapja, idősebb Brueghel vázlatainak és rajzainak festményverzióját. Ez az alkotás is az ő egyik 1565-ös rajzának az átdolgozása. A fenti mulatozó társasággal szemben itt az emberek előkészítik a termőföldet, ültetnek és kiterelik az állatokat a téli szállásukról. A férfiak és nők közösen dolgoznak egy közkertben. A mozgalmas képbe több jelenet is belefér. Az ágyásokat gondozó alakoktól, a fákat metszőkön át a háttérben mulatozókig. Botticelli lágyan omló kelméihez képest itt feltűrt ingújak és kötények láthatóak.
Caspar David Friedrich: Nő az ablakban (1822)
A német romantikus festő legismertebb képe a nézőnek háttal álló, a tengert kémlelő férfit ábrázol. Az őszies, télies hangulatot idéző alkotásnak akár párdarabjának is tekinthetjük a nekünk és a festőnek hátat fordító női alakot. A nő ruhája, az őt körülvevő szoba falai, sőt az ablak spalettái is a zöld különböző árnyalataiban pompáznak ezzel felidézve a tavaszt. Az ablakon túl pedig egy hajó vitorlarúdja látszik. A kép modellje a festő felesége, Caroline volt, aki Friedrich drezdai műtermének ablakán tekint ki az Elbára. A kék ég a nyitott ablak a tavasz ígéretét hordozza, amikor végre beáramlik a meleg és a virágillat a szobákba.
Hokuszai: Süvöltő és cseresznyevirág, 1834
A cseresznye-, alma-, barack- vagy szilvafák virágzása egyet jelent a tavasszal. Japánban a cseresznyevirágzásnak szimbolikus jelentése van, számos tradíció kapcsolódik hozzá. A japán fametszetek egyik legnagyobb mestere, Kacusika Hokuszai 1834-ben készített egy sorozatot Kis virágok címmel, melyek mindegyikén egy virágzó gyümölcsfaág és egy madár szerepelt jellegzetes kék háttér előtt. Ennek egyik darabja volt az itt látható kép is. A kép oldalán egy haiku olvasható: Egy madár felröppen, harmattól átitatva, a reggeli cseresznyevirágokról, a pillanat csendességére irányítja az elmét, egyetlen pillanat kiszakítva az idő ellenállhatatlan sodrásából.
Ford Madox Brown: A kis bárányok, 1851-59
Mai szemmel nehéz meglátni, mitől is számított a maga korában az egyik legforradalmibbnak ez a látszólag meglehetősen szentimentális viktoriánus falusi idillt ábrázoló kép. „A modern művészet egész története ezzel a képpel kezdődik” – írta a műről R A M Stevenson 19. századi kritikus. “Corot, Manet, és az impresszionisták semmi mást nem csináltak csak utánozták ezt a képet.” Ez volt az első preraffaelita alkotás, amelyet a szabadban festettek. A kép tökéletesen megragadja az élesen, szemből világító napot és az angol tájat. (és a heverésző birkákat). A bárányos téma már átvezet minket a húsvét felé.
Claude Monet: Tavasz (1872)
A festmény Monet első feleségét, Camille-t ábrázolja, aki az impresszionisták kedvelt modellje volt. Manet és Renoir is készített róla képeket. A festmény 1872-ben született, mindössze 2 évvel a házasságkötésük és egy évvel az Argenteuil-be költözésük után. A nyugalmas családi élet, a friss természet és a fiatalság szépsége tükröződik rajta. Monet kedvelt témája volt a tavasz, több kompozícióban is megjelenítette. Az évszakhoz kapcsolódó festményein a hideg színtónusokkal éri el az évszak frissességének érzetét. A házuk körüli kertet legalább olyan elhivatottsággal és szenvedéllyel alakítgatta, mint ahogy a festői munkájában eljárt. Szívesen kísérletezett új növényekkel, hibridekkel, figyelt arra, hogy az egymás mellé kerülő virágok milyen sorrendben nyílnak majd, milyen összhatása lesz a színeknek vagy épp milyen magasra nőnek, hogy mutatnak majd együtt.
Pierre-Auguste Cot: Tavasz (1873)
Pierre-Auguste Cot legnagyobb sikerét ezzel a fiatal szerelmespárral aratta. A festményről már bemutatásától kezdve számos másolat, karcolat, legyező, porcelánnemű, kárpit készült. Az antik vagy mitológiai – értelmezéstől függ – jelenetbeli hintázók finom anyagú ruhája alkalmat adott arra, hogy a festő megmutassa technikai ügyességét, egyúttal fejet hajtott tanárai akademikus stílusa előtt és maga is ebbe az irányba mozdult. A festményt első alkalommal az 1873-ban rendezett Szalonban állították ki. Első tulajdonosa John Wolfe milliomos vaskereskedő volt, aki manhattani lakása kiemelt pontján helyezte el a képet, ahol a látogatói gyönyörködhettek benne. Unokatestvére, Catharine Lorillard Wolfe, később egy másik hasonló jelenet elkészítésével is megbízta a festőt, ez lett a Vihar című alkotás, amely ma már szintén a New York-i Metropolitan Múzeum kollekciójának része, akárcsak a Tavasz.
Szinyei Merse Pál: Majális (1873)
A mester az egyik legismertebb magyar műalkotást, a Majálist akadémiai tanulmányai színhelyére, Münchenbe visszatérve festette, felvidéki kirándulásaira és a müncheni művésztársaság vidám piknikjeire emlékezve. Az alkotás megszületése után közel negyedszázadnak kellett eltelnie, mire a közönség és a kritika is elismerte a mű kiemelkedő jelentőségét. Szinyei Merse Pál a festményt először a bécsi világkiállításon mutatta be 1873-ban, majd 1883-ban ismét Bécsben és Budapesten, de az elismerést csak jóval később, az 1896-os budapesti millenáris kiállítás hozta el számára.
Ahogy a Majális kapcsán Szinyei fogalmazott önéletrajzában 1903. január 7-én: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képen nem fog tetszeni…”
Vincent van Gogh: Mandulavirág,1890
A kék ég felé nyúló virágzó mandulafaág az új élet szimbóluma, emellett Van Gogh művészetében a japonizmus hatását mutatja. A festményt bátyjának, Theónak és sógornőjének, Jónak készítette ajándékként a kisfiuk, Vincent Willem születése alkalmából, aki a nevét is tőle örökölte. “Ahogy mondtuk neked, rólad neveztük el és azt kívánom, hogy legyen olyan elhivatott és bátor, mint te” – írta testvérének Theo a levélben, amiben beszámolt az újszülött érkezéséről. Érhető módon ez a kép maradt a legkedvesebb a Van Gogh-család számára.
Alphonse Mucha: Tavasz (1896)
A plakátkészítést művészi szintre emelő cseh mesterrel visszakanyarodunk az allegórikus tavaszábrázolásokhoz. Az évszakokat megszemélyesítő sorozatának része ez a virágzó ágak és madarak között álldogáló, jellegzetesen elomló hajú leányzó, vagyis maga a Tavasz. Őt ábrázolja a legártatlanabbnak a négy évszakot ábrázoló nő közül. Alphonse Mucha munkái már életében nagy sikert értek el és elismerést hoztak alkotójuknak.
Joaquin Sorolla: Louis Comfort Tiffany, (1911)
Talán nem is kell tovább gondolkoznunk azon, honnan merített ihletett a nevét viselő színes lámpák, illetve üvegművészet királya, Louis Comfort Tiffany. Az édesapja ékszerkereskedését átvevő Tiffany itt még festőként pózol a saját kertjében, később azonban az üvegművészet felé fordult, illetve a Tiffany & Co. első igazgatójaként különleges ékszereket tervezett. A festmény alkotója, Joaquin Sorolla spanyol festő karrierje elején csípte meg ezt a megbízás, ami aztán el is indította a karrierjét Amerikában. Sorollának sikerült megragadnia a fényt, illetve a sárga és lila virágok tavaszi áradatát.
David Hockney: Galagonyavirágzás Rudston közelében, (2008)
Hockney valamennyi évszakot megfestette otthona, Yorkshire környékén. Monet-hoz hasonlóan őt is izgatja a fények és színek változása (nem meglepő, hogy Monet és az impresszionizmus nagy rajongója). Dacolva az időjárási körülményekkel minden lehetséges verzióban igyekezett megörökíteni a környéket. Itt a Rudston közelében fekvő országút galagonyabokrai láthatóak teljes pompájukban.
