Vas Katalin Piroska gordonkaművész, zenepedagógus, iskolaalapító 71 éves korában hunyt el.
Vas Katalin 1952-ben született filmrendező és szociálpszichológus szülőktől. Alsófokú zenei tanulmányait és kedvenc hangszerét, a gordonkát Csáth Emőkénél és Somló Kláránál végezte, melyet középfokon a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola követett, ahol feledhetetlen mestere Kertész Ottó volt. Tanulmányai alatt több országos és nemzetközi gordonkaverseny díjazottja volt.
A Zeneakadémián Friss Antal és Banda Ede voltak a mesterei, a kamarazenét pedig Kurtág György és Mihály András vezetése alatt végezte. Főiskolai tanulmányai alatt a Simon Albert (Jumi) és Jeney, Sáry, Vidovszky kezdeményezésére alakuló Új Zenei Stúdió zenekarának csellistája volt, számos koncerten lépett fel szólistaként is.
Itt került kapcsolatba a Dobszay László és Szendrei Janka által vezetett Schola Hungarica énekkarral. Egy későbbi, franciaországi koncertjükön Katalin játszotta az egyik gregorian tétel szólócselló betétjét, amelyről hanglemez felvétel is készült.
1975-ben a Jeunesses Musicales világzenekar tagjaként európai hangversenykörúton vett részt, egy évre rá 1976-ban diplomázott a Zeneakadémián. Ugyanezen évben kötött házasságot férjével, Matuz Istvánnal. Esküvőjükre Dukay Barnabás és Sáry László komponált számukra fuvola-cselló művet.
1978-81 között férjével és Gergely fiával hosszabb-rövidebb ideig Párizsban élt, ahol férje a Pierre Boulez által vezetett IRCAM kutatóintézet ösztöndíjasa és az Ensemble Intercontemporain tagja volt. A párizsi évek alatt Katalin gyakran lépett fel a 2E2M (dőző, dőzem), az Itininaire nevű együttesekben, a kutatóintézetben pedig hangszerének általa felfedezett hangzási lehetőségeit rendszerezte.
1982-ben hazaköltöztek és megszületett János nevű második gyermekük.
Franciaországi zenei élményei folytatásaként, már Budapesten került kapcsolatba a 20. század nagy magyar zeneszerzője, Lajtha László itthon élő özvegyével, akitől megkapta a szerző egyik kvintetjének kézíratát, és azon fáradozott, hogy ezt a jelentős kamaraművet az Editio Musica megjelentesse. 1982-től fáradhatatlan utánajárásának eredményeképpen (és az Országos Filharmónia és a Magyar Rádió) segítségével számos koncerten hangzottak fel Lajtha csellóra, fuvolára, illetve hárfára írt kamaradarabjai. Később a Hungaroton két CD-lemezen adta ki ezeket a Lajtha-műveket, amelyeken Vas Katalin kitünő csellójátékát öt jelentős és nagy formátumú Lajtha-kamaraműben hallhatjuk.
Lajtha László művei mellett Katalin csellóművészi repertoárjában nagy szerepet kaptak idősebb és ifjabb magyar zeneszerzők művei is. Férjével többször előadták az idős mester, Farkas Ferenc Dialoghi című duóját, amely kéziratán a szerző keze írásával ez áll: Matuz Istvánéknak. Ahogy Pertis Jenő 1984-ben írott Capriccio-jának kottáján is Vas Katalinnak szóló ajánlás látható, Weber Kristóf, Szigeti István egy-egy művének dedikációja is Katalinnak, illetve férjének és fiának szól.
1985. március 17-én, születésének 300. évfordulóján a Zeneakadémia nagytermében J. S. Bach 7 fuvolaszonátája hangzott el (Rohmann Imre közreműködésével), amelyekben Katalin játszotta a continuo szólamot. A Pesti Vigadóban ugyancsak ő lépett fel Sebestyén János mellett a 11 Händel-szonáta előadásában.
Oktatási tevékenysége a debreceni zeneművészeti főiskolán indult, majd a szegedin folytatódott. Budapesten a VII. kerületi Molnár Antal Zeneiskolában tanított, ahol Császár Valéria kolléganőjével megalakította az Erzsébetvárosi Vonósok Kamarazenekart, növendékekből, tanárokból. A zenekarral bejárták szinte egész Európát.
A család 2000-ben Pilisborosjenőre költözött, ahol Katalin zeneiskolát alapított, melyet nyugdíjba meneteléig nagy-nagy szeretettel, odaadással, tagozatvezetőként irányított. 2004-ben megszervezte az Eufória című koncertsorozatot, a Jenő-napi koncerteket (amelyek egyikén az államtól kapott új hangversenyzongorát is felavatták), továbbá a rendszeres növendék-és tanári hangversenyeket. Megszerezte több hangszercég anyagi-erkölcsi támogatását.
Oktatói, tagozatvezetői tevékenységének elismeréseképpen 2005-ben megkapta a Pilisborosjenőért nevű kitüntetést. 2007-ben pedig a zenei oktatásban végzett kiemelkedő munkájáért az ARTISJUS-díjat. Nyugdíjazása után ismét aktívan koncertezett, Bach, Händel, Haydn, s természetesen kortárs magyar művek előadójaként.
2020-tól kezdett csellót tanítani Ürömön (szükség esetén skype-on is), ahol tanártársai és tanítványai részéről egyaránt magas megbecsültségnek örvendett és – dacára az időnkénti kényszerű online oktatásnak – a növendékeivel való közös zenélés nagy örömmel töltötte el. Az ürömi bölcsődében pedig szórakozva, játékosan vezette be a kisgyermekeket a zene titkaiba.
Az évek során sokat szerepelt szólistaként az Országos Filharmónia koncertjein, a Schola Hungarica lemezfelvételein, a Zágrábi Biennálén, a Korunk Zenéje hangversenyein, valamint a Videovox és Hungaroton hanglemezein.
Emlékezetes, jellegzetes csellójátékát több LP-és CD hanglemez, valamint rádiófelvétel őrzi (Schönberg: Pierrot, Ravel: Madagaszkári dalok, kortárs magyar művek, Bach, Händel continuók, Gabriel Pierné: Trió stb.)
A mindennapi életben, bármilyen problémával fordultak is hozzá, első kérdése az volt: „miben, mit tudok segíteni?” És segített, mindenütt, mindenben, amiben tudott.
(A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámot.)
