1927. május 16-án született és 2023. május 8-án hunyt el Máthé Erzsi, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Máthé Erzsi 1927. május 16-án született Budafokon. Az Országos Színészképző Egyesület színiiskolájának elvégzése után 1948-ban a Vígszínház szerződtette, majd a következő évadban Szendrő József – későbbi férje – Pécsre hívta, ahol 1952-ig játszott.
Ekkor került a Gellért Endre-vezette Nemzeti Színházba, amelynek három évtizedig maradt a tagja. Emlékezetes alakítása volt a Nemzetiben – többek között – Az ember tragédiája Évája, a Bánk bán Gertrudisa, a Lear király Gonerilje, a Liliomfi Kamillája, a Téli rege Paulinája.
1982-ben alapító tagként követte Zsámbéki Gábort és Székely Gábort a Katona József Színházba, ahol szintén számtalan nagyszerű alakítás fűződik a nevéhez. Volt Philaminte (Moliere: Tudós nők), Volumnia (Shakespeare: Coriolanus), Klumpetné (Parti Nagy Lajos: Mauzóleum), Brigitta asszony (Heinrich von Kleist: Az eltört korsó), Maria Josefa (Lorca: Bernarda Alba háza), az öregasszony (Spiró: Koccanás) és Madame Gatteau (Goldoni: A karnevál utolsó éjszakája).
Kiváló humorérzéke, karikírozó képessége vígjátékokban is kitűnően érvényesült, Kamillaként (Szigligeti: Liliomfi) és Kukuskinaként (Osztrovszkij: Jövedelmező állás) is sziporkázott. Televíziós kívánságműsorokban ma is rendszeresen kérik egyik emlékezetes sikerét, a fergeteges humorú kabaréjelenetet, amelyben egy írástudatlan, idős parasztasszonyt alakított, partnere Balázs Péter volt. A televízióban Tábori Nórával együtt évekig ők voltak a Szeszélyes évszakok Juliska-Mariska párosa.
Máthé Erzsi több filmben és számos tévéjátékban szerepelt: Gázolás, Külvárosi legenda, Ház a sziklák alatt, Égrenyíló ablak, A hamis Izabella, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, A szeleburdi család, Mielőtt befejezi röptét a denevér. Ő játszotta Marjáknét, a házvezetőnőt a Fekete város című Mikszáth-regény nagy sikerű, Zsurzs Éva rendezte televíziós változatában.
A Katona József Színházban jó szerepeket kapott, szeretetteljes légkör vette körül. Hivatásáról egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy mindig csak és kizárólag a színészetnek élt, együtt akart élni a szerepekkel, a külvilág nem létezett számára. Magánéleti kudarcait, tragédiáit is csak a pálya tudta feledtetni.
Egész pályafutása során lámpaláz nehezítette életét. Még kislányként egyszer azt mondták neki, hogy sohasem lesz színésznő belőle, azután mindvégig ezzel küzdött, de a szövegébe csak egyetlenegyszer sült bele színpadon.
1956-ban és 1971-ben Jászai-díjat, 1985-ben – már érdemes és kiváló művészként – Kossuth-díjat kapott, 2000-ben pedig a nemzet színészévé választották. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat), a PUKK-díjat, a Vastaps-díjat, a filmszemle életműdíját, a Hazám-díjat és a Kállai Ferenc-életműdíjat. Budapest díszpolgára.
Sokoldalú művésznő volt. Alkati adottságai — királynői tartása és mély, zengő orgánuma — tragikus szerepek megformálására predesztinálták. Különösen pályája kezdetén játszott több klasszikus hősnőt. Ugyanakkor humora, karikírozó képessége vígjátékokban, komédiákban is nagyszerűen érvényesült.
A Katonában saját vagyonából létrehozta a Máthé Erzsi-díjat, amelyet minden évben egy-egy fiatal színésznek ítél – titkos szavazással – a társulat. 2006-ban alapítványt hozott létre, amelynek célja a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház, valamint a határon túli magyar nyelvű színházak tagjainak, továbbá a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatóinak segítése.
