Az idei Ligeti-évben, a zeneszerző születésének 100. évfordulóján jelenik meg Musica ricercata című zongoraciklusának filmfeldolgozása, mely az első filmes adaptációja a műnek. Az előadó Radnóti Róza, a film rendezője Kerényi Mihály.
A bemutató vetítések a május 22-28. között tartott Ligeti-héten lesznek: május 25-én, csütörtökön, a Bem moziban 17:30-kor tartott vetítés után az alkotókkal beszélget Dargay Marcell zeneszerző.
A filmet május 26-án 20 órától május 28. éjfélig lehet megnézni a Papagenón. A film 26 perces, utána a beszélgetés következik.
Radnóti Róza:
Ligeti Musica ricercata címet viselő ciklusával a filmek iránti rajongásomnak köszönhetően ismerkedtem meg: Kubrick Tágra zárt szemek című filmjét néztem, aminek meghatározó eleme Ligeti művének második tétele. Hezitálás nélkül fogtam hozzá a megtanulásának, s a zenemű iránti lelkesedésem azóta is töretlen. Nagy hatással van rám a zeneszerzői bátorság és kísérletezési vágy: Ligeti a 11 tételes műben tételenként egyre nagyobb hangkészletből dolgozik, az első tételben csak 2, a másodikban 3, a harmadikban 4 (és így tovább) hangot használ fel egy oktávból a tételek komponálásához. Az egyre bővülő hangkészlettel mintha a zenei tér is tágulna: beteljesítő hatása van a ciklus végén elhangzó, mind a 12 hangot megszólaltató fúgának. A mű komponálásakor mindösszesen 28 esztendős Ligeti a ciklus két tételével is tiszteleg példaképei előtt; egy tételt Bartóknak, egy tételt Frescobaldinak ajánl.
Mivel nagyon érdekel a művészeti ágak kölcsönhatása, azok határainak elmosása, Ligeti e művét játszva fogalmazódott meg bennem a zenemű filmen való megörökítésének gondolata. 2020 nyarán magam rendeztem egy music videót a mű „In memoriam Béla Bartók” tételére, ezt követte az ötlet, hogy Kerényi Mihály rendező és stábja segítségével vegyem filmre ezt a számomra olyan meghatározó zeneművet.
A létrejött film egy nagyon izgalmas példája annak, hogyan erősíti egymást zene és vizualitás. Nem egyszerű dokumentációt láthat a néző, annál sokkal tartalmasabb, mélyebben ható képi világot, amit én – érezve, mit jelent előadóművészként egy zeneművet interpretálni – vizuális interpretációnak neveznék a legszívesebben.
Kerényi Mihály:
Élő koncerten való jelenlétünk élményével soha nem vetekedhet a képernyő. Valami nagyon fontos „összetevő” elsikkad, valahol vákuum keletkezik. Mit tud tehát a film nyújtani, ami az élő zenehallgatással egyenrangúvá emeli a filmet?
Minden esetben abból indulok ki, hogy filmet forgatok, nem koncertfelvételt. Nem akarok reménytelenül vetélkedni a hangversenytermek atmoszférájával. Filmet forgatok, amit a zene és az adott előadás inspirál. Nem hangszerközelikben, klaviatúrában, a terem óriástotáljaiban gondolkodom, hanem hangulatokban, lágyságban, keménységben, a zenész arcán megjelenő érzelmekben; valami megfoghatatlanban, ami automatikusan adja a világítást, a kompozíciót, a kameramozgások tempóit, a vágásokat, tehát mindent, ami már konkrétum. Azt hiszem, hogy az a plusz, hogy a hallgató/néző filmet lát, nem puszta dokumentációt, tölti ki azt a bizonyos vákuumot.
A film vezető operatőrei Balog Gábor és Varjasi Tibor a rendező gyakori munkatársai, a hangfelvételt Szűcs Péter készítette, a vágó Kerényi Dániel. A stáb idén készíti el Bartók Béla 14 bagatelljének filmfeldolgozását, amely bizonyos szempontból a Musica ricercata-film párdarabja lesz.
