2023. július 12-án mutatták be Bizet Carmen című operáját Arnaud Bernard az 1930-as és 1950-es években játszódó rendezésében a Szentmargitbányai Kőfejtőben. Azonban az előadás második felvonása után, a szünetben egy szupercella érte el a helyszínt, ezért a szervezők kénytelenek voltak félbeszakítani az előadást.
„Természetesen nagyon nehéz egy ilyen döntést meghozni, hogy félbeszakítjuk a premiert, de a hallgatóság és a szereplők biztonsága a legfontosabb számunkra“ – nyilatkozta Daniel Serafin, a Kőfejtő intendánsa. „A szünetig minden a legnagyobb rendben zajlott, szem- és fültanúi lehettünk a hónapok óta zajló próbák jól megérdemelt eredményének. Az előadást még huszonhárom alkalommal fogjuk játszani. Ezért szerencsére még nyílik arra alkalom, hogy az operairodalom eme klasszikusának az új rendezését ennek a fantasztikus stábnak a produkciójában bárki megnézhesse“ – folytatta Serafin a mondanivalóját.
A spanyol polgárháború és az ötvenes évek filmstúdiója
Az egyébként a 19. században játszódó opera cselekménye a mostani rendezésben az egyik szálon a harmincas évek spanyol polgárháborújának idején zajlik. Az olasz díszlettervező, Alessandro Camera az ötvenes évek hollywoodi filmstúdióit mutatva egy másik idősíkon párhuzamos világot teremt a történet elmeséléséhez.
A szabadságimádó Carmen és a rendszerető őrmester, Don José között kibontakozó konfliktus ezáltal újabb, kliséktől mentes kontextusba kerül. Carmen és barátai az ellenállás harcosaiként egy igazságtalan rezsim ellen küzdenek. A hollywoodi szálban időben mintegy nyolcvan évet ugrunk előre, és ebben a kontextusban a szabadság iránti vágy társadalmi jelentőségűvé válik: Carment nem „femme fatale”-ként, hanem a csáberejét a női emancipáció jegyében használó, az öntudatosságra törekvő nőként ábrázolják.
A cselekmény az ötvenes évek hollywoodi filmstúdiójában óriási stábbal, sok melodrámával fűszerezve a kamerák jelenlétében zajlik. Ennek köszönhetően az elmesélő perspektívája kiszélesedik, egy-két jelenetet szimultán láthatunk. A történet elmesélésének fontos elemeivé válnak ezek az epikus törések, és segítik a nézőt abban, hogy elmerülhessen az álomgyár világában. A régi filmstúdiók csillogása újjáéled a Kőfejtő színpadán, és ezáltal a régóta jól ismert történet teljesen új kontextusba kerül.
„A jelmezek is ehhez a két idősíkhoz készültek, és óriási szerep jut a színeknek. A „való világ“ színesebbnek és valószínűbbnek tűnik, mint a filmbeli élet, melynek színeit a fekete-fehér árnyalatai határozzák meg, itt-ott vérvörössel kiegészítve. A Carmen új rendezéséhez különösen nagy kihívás volt olyan jelmezeket tervezni, melyeknek spanyol atmoszférát kell teremteniük, miközben a színpadon egyetlen elem sem utal Spanyolországra“ – nyilatkozta Carla Ricotti.
A produkcióhoz a milánói Casa d’arte Fiore szalonban kézimunkával készítették el és díszítették az összesen 300 jelmezt, melyből 44-et csak a szólisták viselnek. Minden egyes jelmezt annak viselőjére szabtak, és miután a kaszkadőrök tűzzel is kapcsolatba kerülnek, azért az ő jelmezeiket speciális anyagból kellett elkészíteni.
Valerio Galli, a már nemzetközi karriert magáénak tudható karmester először vezényelt ezen a helyszínen. Irányításával a nemzetközi élvonalba tartozó énekesekből álló együttes – így például Joyce El-Khoury, Brian Michael Moore és Vittorio Prato – szólaltatja meg Bizet csodás, a Habanera, a Virágária, a Torreádor-dal, a Seguidilla és a Csempész-ötös muzsikáját felvonultató operáját.
Joyce El-Khouryt, a világszerte ünnepelt libanoni-kanadai énekesnőt még további hét alkalommal hallhatják énekelni, mégpedig július 15-én, 22-én, 27-én, valamint augusztus 3-án, 5-én, 17-én és 19-én. El-Khoury mellett a norvég Lilly Jørstad, mezzoszopránt – akit A sevillai borbély Rosinájaként ünnepel az operavilág, többek között a Bécsi Állami Operaházban nyújtott alakításáért –, valamint az olasz Francesca di Saurót (a 6. nemzetközi Franca Mattiucci énekverseny „Legjobb fiatal operaénekes” és „Legjobb előadó díját” kiérdemlő fiatal tehetség) hallhatják a többi napokon Carmen szerepében.
A boldogtalan szerelmes, Don José szerepében Brian Michael Moore, Migran Agadzhanyan és Matthew White lépnek majd a különböző szereposztásokban színpadra. Brian Michael Moore-t a lírai-drámai mezőny egyik legígéretesebb fiatal tenoristája között tartják számon, és ugyanez vonatkozik Migran Agadzhanyanra, valamint az amerikai Matthew White-ra is, aki ezzel a produkcióval debütál Európában.
A hűséges Micaёla szerepében Vanessa Vasquezt, Yulia Suleimanovát és Ana Garotičot hallhatjuk. A rámenős torreádort, Escamillót az olasz baritonsztár, Vittorio Prato, illetve Sergey Kaydalovo viszi színpadra. Pratót nemzetközileg mindenekelőtt könnyed belcanto-interpretációi miatt ünneplik, Kaydalov pedig a Bécsi Állami Operaház társulati tagjaként már nagy sikereket tudhat maga mögött.
További szerepekben az újonnan felfedezett tehetségek oldalán olyan művészeket is újra köszönthetünk a színpadon, akik a korábbi években nagy sikerrel szerepeltek már ezen a porondon valamelyik operában, így például Nina Tarandek (A varázsfuvola, második udvarhölgy, 2019), Angelo Pollak (Turandot, Pang, 2021), Mikołaj Bońkowski Turandot, Mandarin, 2021) vagy Ivan Zinoviev (Nabucco, Baál főpapja, 2022).
Az elmúlt évekhez hasonlóan a kiváló és jól bevált kórus, a Walter Zeh irányítása alatt álló Philharmonia Chor Wien lép fel. A negyedik évadába lépő, a három magyar zenekar tagjaiból összeálló Piedra Fesztiválzenekart, a kőfejtő rezidens zenekarát sem kell senkinek bemutatni a Nabuccóban, a Turandotban és A varázsfuvolában nyújtott teljesítményük után.
A két évvel ezelőtti Turandotban a látványos kaszkadőrmutatványokért felelő Ran Arthur Braun kaszkadőrcsapata mellett ismét száz, minden korosztályt képviselő statisztákból álló csapat játszik a kőbánya hatalmas, természetes színpadán.
Carmen – a szerelem és a szabadság balladája
Georges Bizet Carmenje nem csak az operavilág egyik legtöbbet játszott darabja lett, hanem azt a bravúrt is elérte, hogy a dohánygyári munkások, az egyszerű katonák és a pitiáner csempészek bizonytalan miliőjének is halhatatlan emléket állított az operaszínpadon.
A tüzes, dohánygyári munkáslány Carmen és az érzéketlen őrmester, José végzetes szerelme, a féltékenység, a gyűlölet és az undor örvényébe sodorja őket. Végül a tisztességes katona gyilkol, megöli azt a nőt, aki soha semmit és senkit nem szeretett igazán – kivéve a határtalan szabadságát.
Georges Bizet grandiózus zenéjével szólaltatja meg ezt a minden elképzelést felülmúló szerelmet: a Habanera, a Virágária, a Torreádor-dal, a Seguidilla és a Csempész-ötös – ezen dallamos remekművek csendülnek fel a Szentmargitbányai Kőfejtő vadregényes közegében, ahol az operaszínpad egyik leglenyűgözőbb figurájának példázatát hallhatja a nagyközönség.
Kitekintés
Jövőre, 2024-ben Verdi Aida című operáját viszik színre. Verdi egy óriási szerelem szenvedélyes történetével, a szerelem halhatatlanságát tematizálva, az operairodalom egyik legjelentősebb művét alkotta meg. Az igéző szépségű operadarabban nagy és látványos tömegjelenetek állnak szemben a szenvedélyes, az egyes szereplők vágyait és konfliktusait felvonultató, szinte már kamarajátékba illő, intim jeleneteivel. Misztikus összeesküvések a templomban, éjszakai találkák a Nílus partján, vagy éppen a fényes győzelmi jelenet: az olasz opera nagy mestere minden jelenethez, hangulathoz eltalálja a pont odaillő, érzelmeket felkorbácsoló dallamot. Aida lírai áriáival, Radamesz álmodozó, románcával és a győzelmi jelenettel Verdi az operairodalom felejthetetlen fülbemászó dallamait alkotta meg, míg Aida apjával, valamint a fáraólánnyal, Amnerisszel vívott harcai pedig a darab zenei-pszichológiai állomásainak csúcspontjai. Verdi operája minden másik operánál harmonikusabban illeszkedik a kőfejtő zord, sziklás tájába.
