1948. július 13-án született El Kazovszkij Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező, a kortárs magyar képzőművészet egyik legeredetibb és legszuggesztívebb alkotója.
Jelena Jefimovna Kazovszkaja néven született Leningrádban, a mai Szentpéterváron. Édesanyja művészettörténész, apja fizikus volt. Szülei válását követően, 1965-ben költözött anyjával Budapestre. Fiatal kamaszként került a számára teljesen ismeretlen országba, amelynek nem beszélte nyelvét, nem ismerte kultúráját, szokásait. Csakhamar zárkózottá vált, olyannyira, hogy egy éven át meg sem szólat; ekkoriban fordult a képzőművészet felé. 1977-ben elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakát, mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak. 1980 és 1983 között Derkovits-ösztöndíjas, 1982-ben a Smohay Alapítvány ösztöndíjasa volt.
Alkotói pályafutása a hetvenes évek végén kezdődött, ekkor indította el performansz-sorozatát is, a Dzsan-panoptikumot, amelyben a színpadi teret, a mozgást, a szöveget és a zenét kapcsolta össze a hagyományos festői és szobrászi szemlélettel. Művészetét mitologikus gondolkodásmód jellemezte: képei, installációi, performanszai mítoszok születésének, elhalásának metaforái. Állandó jelentéssel rendelkező motívumokkal dolgozott, amelyeket gyakran a görög mitológiából és a Távol-Kelet világából vett át. Alkotásaiban oázisok, sivatagi állomások, lakatlan szigetek elevenednek meg képzelete nyomán; színházi díszletekre emlékeztető, kulisszaszerű helyszíneket mutató festményein álomszerű környezetbe helyezi állandó szereplőit, angyalokat, múmiát, hattyúkat, Vénuszokat, párkákat, balerinákat vagy éppen a lélek szimbólumát, a kutyaszerű lényt. A művész több színháznak is dolgozott díszlet- és jelmeztervezőként, a legtöbbet Szolnokon.
Egész életművét átszövi, magánmitológiájában is megjelenik a nemi identitás problémája, amely magánéletében is kiemelt jelentőséggel bírt. Először közvetlen környezetét avatta be, majd lassan nyilvánosan is felvállalta, végül harcos dühvel védelmezte önazonosságát. Saját meghatározása szerint már kora gyermekkorában ráébredt, hogy női testbe zárt férfiként létezik. Innen nézve nem véletlen a csonkolt vagy nemtelen test visszatérő ábrázolása munkáiban. Félénkségét, érzékenységét ugyanakkor a polgárpukkasztó pozőr álarca mögé próbálta elrejteni nyilvános megjelenései során. Egy fiatalkori szerelem, amely rövid ideig tartott ugyan, számára mégis kiapadhatatlan ihletforrásnak bizonyult, képei állandó témájául szolgált: az el nem engedés, a düh, a bosszú, az őrjöngő harag jellemzően rányomta bélyegét művészetére, olyan felforgató erővel bíró szubkultúrával rokonítva egyes alkotásait, mint a punk.
El Kazovszkij életművében nincsenek elkülönülő korszakok, a téma, a motívumkészlet alig változott. A festészet mellett plasztikákat, térbeli installációkat is készített, performanszokat rendezett. Számos kiállítása volt itthon és külföldön. Magyarországon jeles közgyűjtemények, többek között a Magyar Nemzeti Galéria és a székesfehérvári Szent István király Múzeum őrzi műveit, de megtalálhatók alkotásai osztrák és lengyel galériákban, múzeumokban, valamint magángyűjteményekben is.
1989-ben Munkácsy Mihály-díjat, 2002-ben Kossuth-díjat kapott nemzetközileg is elismert, sokoldalú képzőművészeti munkásságáért, a modern kor életérzését kifejező, sajátosan egyéni világú képeiért, úttörő jelentőségű díszlet- és jelmezterveiért.
El Kazovszkij hatvanéves korában, 2008. július 21-én hunyt el. Síremléke, amelyet Toronya Laura faragott, a Farkasréti temető ötös parcellájában található. A domborművön két görög oszlopot timpanon zár le, az oszlopok közti mezőben pedig a festő visszatérő motívumai állnak össze kompozícióvá.
Homokszökőkút című verseskötetét 2011-ben adta ki a Magvető Kiadó, és 2012-ben ugyanitt jelent meg a vele készült interjúkötet. A több mint 400 művet bemutató, A túlélő árnyéka című tárlat a késő 20. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművészének munkásságát vizsgálta. A 2016-ban zárult életműkiállítást mintegy harmincezren látták a Magyar Nemzeti Galériában. Művei népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2022-ben A Kazovszkij ikonosztáz című képe 16 millió forintért kelt el a Kieselbach Galéria árverésén.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja.
