Bak Imre 1976-os Nap-Ember-Arc II. című festménye is bekerült a londoni Tate Modern Media Networks: Beyond Pop című aktuális kiállításának válogatásába.
A mű 2016-ban vált a Tate gyűjteményének részévé, és az intézmény falain belül most látható először nyilvánosan. De még érdekesebb az idáig vezető út, az a több évtized, ami a kép Londonba érkezésétől Bak Imre nemzetközi hírű művésszé válásáig, majd a mostani kiállításig eltelt.
Bak Imre először 1964-ben utazott a vasfüggönyön túlra, Nyugat-Európába, ekkor jutott el Londonba is a Tate Museum Painting and Sculpture of a Decade 54 – 64 című kiállítására. Ez sorsdöntő esemény volt a számára, hiszen ez volt az egyik első olyan alkalom, amikor a korszak új nyugat-európai művészetének friss alkotásait élőben, testközelből, szűrők nélkül is láthatta. Mindez nagy hatással volt további festői pályájára és későbbi művészi gondolkodásmódjára. (A fontos látogatás emlékét dokumentálandó a művész több, mint fél évszázadon keresztül megőrizte a kiállításhoz kapott papíralapú segédanyagokat, amelyeket akkurátus ember lévén -végigjegyzetelt a helyszínen saját meglátásaival.) 1964-ben a művész még abban sem lehetett biztos, hogy valaha eljut-e újra az intézménybe, nemhogy ennek falain belül kiállítson, idén nyáron ez mégis valósággá vált. Ma, hat évtizeddel később Bak Imre műve többek között Roy Lichtenstein alkotásával együtt szerepel a Tate kiállításán.
De hogy került Bak Imre képe (New York közbeiktatásával) Londonba?
A nemzetközi kapcsolatépítés évekig tartó folyamat, különösen egy ilyen kis országban, ahol a kultúrafinanszírozás kérdése mindig politikafüggő volt és emiatt sose jutottunk ötről hatra. Így néhány kereskedelmi galéria – részben akár az állami intézményeket is helyettesítve – kezdett nemzetközi kapcsolatokat építeni.
Így lett 2017 májusában kisebb mérföldkő, amikor egy tekintélyes New York-i galériában, az Elizabeth Dee Gallery-ben megnyílt meg a Mások szemével: a hatvanas és hetvenes évek magyar művészei című csoportos kiállítás. A kiállítás komoly médiavisszhangot keltett és az itt kiállító harminc magyar egyike volt Bak Imre – sőt képe New Yorkban a kiállítás nyitóképeként szerepelt, a művészt és az őt képviselő acb galériát ezután kereste meg a londoni Tate Modern.
Az acb képviseli Esterházy Marcellt is, akinek egy hét múlva a debreceni MODEM-ben nyílik sajátos életmű kiállítása.
„Az idő kérdése a képzőművészetben fura dolog, adott esetben besűrítek egy munkába több száz évvel ezelőtti dolgokat is, amiknek a mai napig van kihatásuk.” /Esterházy Marcell/
Esterházy Marcell művészeti praxisának fókuszában az Esterházy-család történetének feldolgozása áll, amely sok szálon összekapcsolódik a magyar és az európai történelemmel. Munkáiban jellemzően ezekkel a családi és talált archív anyagokkal dolgozik, azokat értelmezi újra, költői megoldásaiban egymás mellé helyezve a nagy történelmi narratívákat és a személyes családi történeteket. Életművének e részében élesen veti fel a múlt megismerhetőségének kérdését, a megismerés motivációját, a történelem és az igazság kapcsolatát.
A TIMELINES különlegessége, hogy egy olyan életmű-kiállítás, amely egyszersmind csoportos tárlat is. Az idővonalak sokaságát, azaz Esterházy Marcell munkáinak fő háttéranyagát a kiállítás terében egy rendhagyó „vezérlőközpont” gyűjti össze, ahol időrendben, mégis sajátosan érzelmi alapon egymás mellé kerülnek a családi relikviák és portrék, valamint Esterházy Marcell alkotótársainak, művészbarátainak ehhez kapcsolódó munkái.
