Ludwig van Beethoven halálát (1827. március 26.) követően bukkantak rá társai a zeneszerző negyedszázaddal korábban írt végrendeletére, amelyben arra kéri testvéreit, hogy hozzák nyilvánosságra egészségügyi állapotát.
Ahogy az ma már közismert, Beethoven a negyvenes évei közepén már siket volt. A zeneszerző szerette volna, ha a világ a személyes mellett orvosi aspektusból is megértené ezt a tragikusan ironikus helyzetet. Hallásvesztése mellett egyéb egészségügyi problémákkal is küzdött: a halálát megelőző hónapokban ágyhoz volt kötve, sárgaság támadta meg, végtagjai és hasa feldagadt, minden lélegzetvétele küzdelem volt – számol be a ScienceAlert.
Most, csaknem két évszázaddal Beethoven halála után egy kutatócsoport nekilátott, hogy beteljesítse végrendeletét oly módon, amiről ő még álmában sem gondolta volna, hogy lehetséges: hajából származó hitelesített minták DNS-ének genetikai elemzésével.
„Elsődleges célunk az volt, hogy fényt derítsünk Beethoven egészségügyi problémáira, amelyek közé tartozik a 20-as évei közepén vagy végén kezdődő, fokozatos hallásvesztés, amely végül 1818-ra funkcionális siketséghez vezetett” – mondta Johannes Krause biokémikus, a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa.
A halláskárosodás elsődleges oka soha nem volt ismert, még személyes orvosa, dr. Johann Adam Schmidt előtt sem. Ami a 20-as éveiben fülzúgásként kezdődött, lassan a hangos zajjal szembeni csökkent tűrőképességnek, végül pedig a magasabb hangmagasságok hallása elvesztésének adta át a helyét, ami gyakorlatilag véget vetett előadóművészi karrierjének. Egy zenész számára ennél nincs ironikusabb és egyben tragikusabb dolog, a helyzet természetesen Beethovent is megviselte. Egy, testvéreinek címzett levelében bevallotta, hogy reménytelenül szenved, olyannyira, hogy az öngyilkosságot fontolgatja.
Halláskárosodása mellett a zeneszerző állítólag 22 éves korától kezdve súlyos hasi fájdalmaktól és krónikus hasmenéses rohamoktól szenvedett. Hat évvel halála előtt jelentek meg májbetegségének első jelei, úgy gondolják, hogy részben ez a betegség lehetett a felelős a zeneszerző 56 éves korában bekövetkezett haláláért. Egy 2007-es vizsgálat szerint, amely során Beethoven hajfürtjét vizsgálták, állapotának rosszabbodását egy ólommérgezés gyorsította fel. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a zeneszerző korában gyakran használtak ólomedényeket, valamint elterjedtek voltak az ólomhasználattal járó orvosi kezelések is.
A legújabb, idén márciusban megjelent kutatás azonban cáfolja ezeket az eredményeket, mivel kiderült, hogy a vizsgált hajtincsek nem Beethoventől, hanem egy ismeretlen nőtől származnak. A valószínűsíthetően valóban Beethovenhez tartozó hajtincsek vizsgálata alapján feltételezhető, hogy a zeneszerző halálát hepatitis B-fertőzés okozta, amit az ivás és a májbetegség kockázati tényezői súlyosbíthattak.
„Nem tudtunk egyértelmű okot találni Beethoven siketségére vagy gyomor-bélrendszeri problémáira” – mondta Krause.
A vizsgálat így bizonyos szempontból újabb kérdéseket vetett fel a zeneszerző életével és halálával kapcsolatban. Bár a kutatócsoportot eredetileg foglalkoztató kérdésben, Beethoven halláskárosodásának megértésében nem jutottak előrébb, a genetikai vizsgálat meglepő eredménnyel szolgált.
A hajmintákban lévő Y-kromoszómát a Beethoven apai ágáról származó modern rokonokéval összehasonlítva eltérést találtak. „Ez az eredmény arra utal, hogy Hendrik van Beethoven 1572 körüli fogantatása és Ludwig van Beethoven hét generációval későbbi fogantatása között apai ágon egy házasságon kívüli apasági esemény történt” – mondta el Tristan Begg biológiai antropológus, a Cambridge-i Egyetem munkatársa.
(via ScienceAlert)
