Borbíró Máté kürtművész fiatal kora ellenére nemcsak igen tapasztalt zenekari muzsikus, tanárként és szólistaként is kiemelkedő munkát végez, amit a PFZ csapata 2023-ban az ÉV ZENEKARI MŰVÉSZE díjjal jutalmazott. A zenei szakmáról, annak számos aspektusát érintve beszélgettünk Borbíró Mátéval, aki megosztotta velünk gondolatait a Pannon Filharmonikusok sikerének titkáról és az új évad hátteréről is.
– Hat éve játszik a Pannon Filharmonikusoknál. Miért épp őket választotta?
– Amikor a PFZ-nél próbajátékot hirdettek kürt állásra, én még Németországban tanultam és közben egy zeneiskolában oktattam. Az akkori tanárom, Zempléni Szabolcs említette, hogy lesz egy üresedés a pécsi zenekarnál, ami szerinte nagyon jó lehetőség. Elkezdtünk felkészülni a próbajátékra, amit sikeresen abszolváltam is, így kerültem az együttesbe.
– Miből áll egy próbajáték?
– A próbajátékot egész egyszerűen állásinterjúnak is nevezhetnénk. Ez egy többfordulós esemény szokott lenni – az első még anonim módon, függöny mögött zajlik –, ahol hangszerenként vannak kötelezően bemutatandó darabok. Az eljátszásra kért művet specifikusan a zenekar tagjai vagy a karmester választja ki egy standardnak mondható repertoárból, illetve a későbbi fordulókban már olyan zenekari szemelvényeket kell előadni, amelyekkel mindenképp találkozni fog a zenész a pályája során.
– Van olyan, hogy nem vesznek fel egyetlen jelentkezőt sem?
– Igen, egyre szigorúbbak a próbajátékok, egyre magasabbak az elvárások, hiszen rengeteg zenész tanul külföldön, akik mind kiemelkedő színvonalú oktatásban részesülnek, tehát mondhatni, mindenki nívós előadást produkál. A próbajátékokon ilyenkor már olyan szubjektív tényezők is dönthetnek, mint a hangszín vagy az artikuláció. Németországban például nagyon sűrűn előfordul, hogy félbeszakítanak egy próbajátékot, mert nem találják meg a megfelelő jelentkezőt. És ez már nem csak nagy, neves együtteseknél történik meg, egyre gyakrabban hallani ilyet közepes méretű zenekarok esetében is. Megesik, hogy hiába jut be az ember a döntőbe másodmagával, végül nem vesznek fel senkit.
– A PFZ-ben is megjelenik ez a magas elvárás és zenei színvonal?
– Mielőtt odakerültem, erről személyesen nem volt tapasztalatom, hiszen korábban nem játszottam a PFZ−vel. Aztán amikor a zenekar tagja lettem, rögtön az első projektem egy Bruckner-szimfónia volt, a negyedik, ami kürtös szemmel nézve meglehetősen komplikált anyag. A zenekar már az első próbán kiválóan teljesített, és ezt a színvonalat azóta is változatlannak látom, leállások és nyári szünet ide vagy oda. Ezt a teljesítményt az is segíti, hogy a kitűnő Kodály Központban élhetjük a mindennapjainkat, ahol próbára, gyakorlásra is lehetőséget kapunk, ami nem minden zenekarnak adatik meg.
– Mit emelne ki az elmúlt hat év pozitív élményeiből?
– Három évvel ezelőtt abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Schumann négy kürtre íródott versenyművét játszhattam szólistaként kollégáimmal, Varga Ferenccel és Pétersz Árpáddal, ami nemcsak azért volt számomra nagy öröm, mert egy kifejezetten nehéz darabról van szó, hanem azért is, mert egykori tanárommal együtt állhattunk színpadra. Nagy megtiszteltetésként éltem meg a zenekar és a vezetőség részéről, hogy méltónak tartottak a feladatra, és boldog voltam, hogy Zempléni Szabolcs is úgy nézett erre a koncertre, mint a közös szakmai utunk egy mérföldkövére.
– Véleménye szerint miben áll a PFZ népszerűségének titka?
– Szerintem a megfelelő műsorválasztás és a megcélzott közönség egymásra találása adja széles hallgatói bázisunkat és a látogatottságunkat. A Kodály Központon kívül vannak bérletes koncertjeink a Müpában is, és sorozatunk a bécsi Musikvereinben. Ezen felül van egy igen sikeres Flört elnevezésű programsorozatunk, ami direkt a fiatal felnőtt korosztályt célozza meg, tehát a zenei edukáció egy nagyon fontos része. Mindenki tudja és látja, hogy a koncerttermek közönsége egyre inkább őszül, azaz, ha szétnézünk, egyre több idős embert látunk. Ez pedig elgondolkodtató, és ha nem is most, de az elkövetkezendő 5−10 évre előrevetítve problémát jelenthet. A PFZ−vel kifejezetten igyekszünk megcélozni a fiatalokat, ilyenkor a karmester is mikrofont ragad, mesél a darabokról, amelyeknek kiválasztásakor figyelünk arra, hogy befogadhatóak legyenek ennek a korosztálynak is. Emellett a Kodály Központban egyes bérletes koncertünk előtt vendégül látunk olyan hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő zenebarátokat, akik ritkábban vagy nem is jutnak el koncertekre. Láthatóan nagyon leköti őket a zene. Ez a figyelem a színpadról is érzékelhető.
– Miket szeretne a következő évadban zeneileg elérni?
– Nagy büszkeség számomra, hogy idén a zenekar belső szavazásán az Év zenekari művészének választottak, ennek igyekszem is megfelelni, és természetesen nem hátradőlve tölteni az évet. Érdekes párhuzam, hogy amikor a pécsi zenekarhoz kerültem, az első koncertjeim egyike volt Bruckner IV. szimfóniája, amelyben igen nehéz a kürtszólam, és a most következő évadunkban is műsorra tűztük, ráadásul eljátsszuk a Musikvereinben is. Ez a koncert nagy felkészültséget igényel, nagy kihívást jelent. Ilyen lesz Beethoven IX. szimfóniája a Magyar Rádió Énekkarával, ami elképesztő munka lesz.
– Csak olyan koncertműsorokat játszik, amiket szeret?
– Természetesen nem, de egy zenész mindenben meg tudja találni a szépséget, ami emelkedetté teszi a koncertélményt – mindenki számára. A hétköznapokban sok a munka, de mindig a legjobb teljesítményre törekszünk.
– Bizonyára az is motiváló, hogy neves színpadokon játszanak. Ahogy már említette, ez a következő évadban sem lesz másképp. Mi a véleménye a szezon frappáns mottójáról?
– A kollégákkal már beszélgettünk arról, hogy ez mi mindent jelenthet. Azt gondolom, hogy az „Ott van” mottó egyrészt mesél a PFZ nívós fellépéseiről, ha pedig kicsit távolabbról nézek e két szó mögé, meg kell említeni a magyar művész-, illetve kulturális élet jelenét, amelyben a zenekarok léte nagyon bizonytalanná vált – a támogatások hiánya kapcsán felmerült, hogy több közülük esetleg meg is fog szűnni az országban. A PFZ példája mindemellett jól mutatja, hogy igenis van létjogosultsága a komolyzenei együtteseknek, és hogy milyen nagy igény van a koncertekre. A mi hangversenyeink szinte mindig telt házzal vagy közel telt házzal zajlanak, nemcsak Pécsett, hanem Budapesten és Bécsben is.
