A pályázat célja, hogy szakmai mentorálás mellett próbahelyszínnel is támogassák a feltörekvő kortárs színházi előadók legígéretesebb projektjeit. Magas szakmai nívót képviselő zsűri választotta ki a pályaművek közül a legjobb négyet.
Az ösztöndíjprogram nyertesei négy hétig ingyenesen használhatják majd a Mastercard–Alkotótér nevű színházi labort a Jurányi Házban. A szakmai zsűri tagjai Pass Andrea (író, rendező), Rozgonyi-Kulcsár Viktória (intézményvezető, Jurányi Ház), Stefanovics Angéla (színész), Schwechtje Mihály (író, filmrendező) és Tasnádi István (író, rendező) voltak.
„Olyan projekteket kerestünk, amelyek napjaink legfontosabb társadalmi kihívásaival foglalkoznak, és amelyek közel vannak ugyan a megvalósuláshoz, de az energia-válság miatt igazán égető szükségük van fűtött-fedett térre a próbafolyamatokhoz” – mondta Eölyüs Endre, a Mastercard Magyarországért és Szlovéniáért felelős igazgatója.
„Mindig tudtam, hogy az infrastruktúra léte mekkora lehetőséget és biztonságot nyújt. Milyen más kreatív energiák szabadulnak fel, ha nem egy dohos pincében vagy a saját konyhádban tartod az olvasópróbát. A Jurányi Inkubátorházat is többek között ez az elv és szándék hívta életre. Az energiaválság megmutatta, hogy a hely valóban kincs, nemcsak meg-, de kifizethetetlen is…sajnos egyre többen zárnak be időszakosan vagy végleg.
Az Alkotótér, amit a Mastercard segítségével hoztunk létre a Ház falain belül egy kis inkubátor a nagy inkubátorban, egy alkotói menedék a fiatal művészeknek, színházcsinálóknak, hogy méltó körülmények között dolgozhassanak társadalmilag is hasznos projektjeiken.” – mondta Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a zsűri tagja és a Jurányi Ház vezetője.
Az ösztöndíjprogram 2022-ben egészült ki a színházi pályázattal, idén a tervezett három helyett négy győztest hirdettek.
Georgita Máté Dezső, a Staféta – nyertes Túlságosan vékony falak rendezője, a DanteCasino tagja:
A Mindennapok, szeretlek! projekt célja egy olyan színháznevelési előadás létrehozása, amely párbeszédre hívja a fiatal felnőttek generációját, és igyekszik kimozdítani őket általános szorongásukból.
„Az egyik, diákokkal folytatott közös beszélgetésünk alkalmával szóba került egy cikk, benne egy félelmetes adattal: a magyar tinédzserek és fiatal felnőttek 70%-a gondolja úgy, hogy szorongás vagy depresszió nyomasztja. Elkezdtünk utánajárni ennek a jelenségnek, és azt vettük észre, hogy hiány van az olyan színházi előadásokból, amik ezzel a témával foglalkoznak. Úgy érezzük, hogy feladatunk korszerű színházi eszközökkel olyan lehetőségeket nyújtani ennek a generációnak, amely más, pozitívabb perspektívákat képes felvázolni előttük, és amelynek origója lehet a család.” – mondta Georgita Máté Dezső.
Farkas Dorottya, A VI. TITÁNium Színházi Projekt egyik nyertes alkotója:
Az Emese álma című pályaműve az ősmagyar hitvilág mondáját és a híradó formátumát használja fel arra, hogy elmesélje, milyen jelenleg nőnek lenni Magyarországon.
„Az Emese álma című dráma egy független hírcsatornánál dolgozó fiatal nő történetét meséli el, aki egy nem kívánt terhesség következtében apránként elveszíti a kapcsolatot az őt körülvevő valósággal. A darab nem a hírekről vagy hírcsatornákról szól, és nem is egy eredendően skizofrén emberről, hanem arról, ahogyan a társadalom és a benne ütköző narratívák megbetegíthetnek. Az Emese álma egy 21. századi, női feldolgozása Gogol Egy őrült naplójának.” – mondta Farkas Dorottya.
Kocsonya Zsófia, a Kerekasztal Színház tagja:
Az Örökölt Bors című előadásuk egy olyan közösségi színházi kísérlet, melynek célja a családi történetek, titkok, hagyatékok feltérképezése; az emberi sorsok, az örökölt családi normák kibeszélése és felfejtése a színház és a gasztronómia segítségével.
,,Olyan előadást szeretnénk létrehozni, amelyben a nézőkkel való interakció egy sokkal elemibb szintre épül: ízekre, szagokra, valódi közös pillanatokra egy asztalnál, ahol vendégül látják őket a legszemélyesebb történetekkel. Igyekszünk mind a résztvevőket, mind a nézőket egy olyan közösségi élményhez juttatni, amit aztán később mindenki hazavihet a saját konyhájába.” – Kocsonya Zsófia mesélte az előadással kapcsolatban.
Somorjai Réka Flóra, szabadúszó drámaíró)
A Bojz központi kérdése, hogy mi az a határ, amit átlépve gyermekveszélyeztetésről beszélhetünk? A dráma a családi dinamikák és működésmódok hiteles ábrázolására törekszik multimédiás elemekkel bemutatva.
„Véleményem szerint a dráma erős törekvést mutat arra, hogy a társadalom peremén élő, mélyszegénységben felnövő gyerekek életét ne csak bemutassa, hanem olyan tabukat is igyekszik lebontani, darabjaira szedni és elénk tárni, mint a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális bántalmazások, a roma kisebbség gyerekeinek felnövési nehézségei, a jelenlegi formájukban működő javítóintézetek hasznosságának megkérdőjelezése”– mesélte Somorjai Réka Flóra a történetről.
