A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen létrehozott tudományos műhely egyik célja, hogy a magyar zenekultúra elmúlt háromszázötven évét regionális kontextusban tárja fel. Első nemzetközi konferenciáját minap a Bartók Világverseny részeként tartotta, ahol neves magyar és európai szakemberek mutatták be eredményeiket.
A Péteri Lóránt vezette Zenetudományi Tanszéken megalakult Közép-európai Zenetörténeti Kutatócsoport főbb témái kiterjednek azokra a jelenségekre, amelyek a magyar nyelvi kultúrához, az egykori Magyar Királysághoz, az egykori Habsburg Birodalomhoz, a szovjet befolyás alatt álló Kelet-Közép-Európához és mindezen történelmi időszak, összesen mintegy három és fél évszázad különböző német nyelvű országaihoz kapcsolódnak. A Zeneakadémia idei, hegedűsöknek meghirdetett Bartók Világversenyének eseményeként Rethinking Central European Music címmel megtartotta első nemzetközi konferenciáját is a kutatócsoport, Belinszky Anna, Fazekas Gergely és Péteri Lóránt, a tanszék munkatársai szervezésében.
A rendezvény a zenetudomány különböző területeiről olyan előadásokat sorakoztatott föl, amelyek Közép-Európához kapcsolódnak.
Rangos magyar és európai szakemberek mutatták be kutatásaikat, felölelve az elmúlt 200 év zenei jelenségeinek széles skáláját, hangsúlyosan Mahler, Bartók, Dohnányi és Kurtág munkásságát, továbbá egyének, közösségek és intézmények változatos zenei tevékenységét. A konferencián a közép-európai identitás lehetséges zenei dimenzióinak megvitatására is sor került.
A közép-európai zenetörténet újragondolását segítette elő, hogy a konferencián többen hivatkoztak más művészeti ágakra. Egyes előadók irodalmi művek zenei párhuzamaira mutattak rá, de innovatív elemzés tárgyává váltak azok a zenészportrék is, amelyek filmekből rajzolódnak ki. Több előadás foglalkozott az utazó énekes- és hangszeres előadóművész jelenségével, illetve azzal, ahogy a zenészek mobilitása szorosra fűzi a kapcsolatokat Közép-Európa tájai és városai között. Szóba került a hangfelvételek kérdése is: a lemezgyárak és a lemezforgalmazás szövevényes története arra utal, hogy a közép-európai kapcsolatok sűrű hálóját az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása sem szaggatta szét egészen.
Az erdélyiség és a lengyel-magyar kapcsolatok zenei vonatkozásait tárgyaló előadások fontos univerzális és regionális zenetörténeti összefüggésekre mutattak rá. Oroszországnak, illetve a Szovjetuniónak a közép-európai régióhoz fűződő bonyolult viszonya ugyancsak új zenekulturális megvilágítást nyert a konferencián. Az eseményen a Zeneakadémia oktatói, más magyar intézmények képviselői, valamint az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Romániából, Svájcból és Szerbiából érkező szakemberek, többek között a Cambridge-i Egyetem, a Surrey-i Egyetem, a Royal Holloway (Londoni Egyetem), illetve a Leideni Egyetem kutatói tartottak előadást.
Közép-Európa az egyik legfontosabb fogalom, amelyet meg kell értenünk, ha meg akarjuk érteni történelmünket és identitásunkat – hangsúlyozta megnyitó beszédében Dr. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora. Felhívta a figyelmet, hogy előbbi alapvető fontosságú a száznegyvennyolc éve, még az Osztrák-Magyar Monarchiában megalapított Zeneakadémia megértéséhez is, amely rendkívül fontos szerepet játszik a régió zenei életében.
A rektor úgy fogalmazott:
egy felsőoktatási intézmény nagysága nem az azt vezető emberekben rejlik, hanem mindazokban a professzorokban és hallgatókban, akik új ötleteket találnak ki, és új fórumokat hoznak létre, amelyek összekötik az embereket.
„Biztos vagyok benne, hogy a Közép-európai Zenetörténeti Kutatócsoport intézmény lesz intézményünkön belül, egy új fórum, amely új ötleteket dolgoz ki, és összekapcsolja az embereket” – tette hozzá.
