Javában zajlanak az Istentelen ifjúság próbái a Radnóti Színházban. A történet egy fasizálódó országban játszódik, ahol a kirobbanó háború fenyegetésében a nemzet jövője a tét. A jövő pedig, mint mindig, a fiatalokon áll, és mindazokon, akik a hazafias helytállás útján segítik ezt a generációt. Az Ödön von Horváth kisregénye alapján született darab középpontjában a boldogulását kereső kisember morális dilemmái és a kamaszok identitáskeresése áll egy értékvesztett világban.
Hogyan lehet leszámolni önnön gyávaságunkkal, és küzdeni egy helyes ügyért? A két világháború közötti hitleri Németországban született történetben egy tanárt és a gondjaira bízott kamasz diákcsoportot követjük az erdő mélyére, egy katonai felkészítést szolgáló, szörnyű tragédiába torkolló táborozásra. Ödön von Horváth részvéttel megírt, mégis kendőzetlen társadalmi diagnózisának tárgya az egzisztenciális bizonytalansággal áthatott megalkuvások kora, és benne a kisember egyéni felelőssége.
Hősei eloldozhatatlanul a maguk korának gyermekei, ugyanakkor megtestesítői annak az örök emberi törekvésnek is, hogy megőrizzünk valamiféle belső iránytűt. Hidegülő, gondviseléstől elhagyott idők allegorikus krónikája ez, melyet szikráival mégis át-átmelegít a lelkiismeret pislákolása, és a mindenkori ifjúság elementáris élni akarása.
Az Istentelen ifjúság című kisregényt Ödön von Horváth 36 évesen írta. Eddigre már sikeres színpadi szerző volt (tizennyolc drámát írt!), de a színpadokról korábban nagy sikerrel játszott műveit a nácik letiltották. Levelezéseiből tudjuk, hogy nem akart fiókdráma-szerző lenni, így a regényírás felé fordult, és gyors egymásutánban elkészült az Istentelen ifjúság és a Korunk gyermeke. Ám nem sokkal a két kisregény befejezése után meghalt: 1938. június 1-jén sétált a Champs-Élysées-n, váratlanul vihar tört ki, egy villám pedig éppen abba a gesztenyefába csapott bele, amely alá behúzódott. Egy leszakadó ág halálra sújtotta.
A december 17-től látható előadást a Radnótiban a Don Carlost, a 451 Fahrenheitet és a tavalyi évad nagy sikerét, A végét is jegyző Nagy Péter István rendezi. A színpadi változat szerzői, Sándor Júlia, Hárs Anna és Nagy Péter István a Korunk gyermeke egyes motívumait is beledolgozták a szövegkönyvbe.
„Könnyű párhuzamot találni a regény és a mi korunk között. Az alapdilemmát egy erőteljes oktatási direktíva okozza, amely mellett a főszereplő tanárnak nem jut elég mozgástér. A gyarmati kérdések kapcsán írat dolgozatot a diákokkal, ám nem ért egyet azzal, amit tanítania kell, sem azzal, amilyen válaszokat a tanulók adnak.
Meddig mehet el az ember az önfeladásban a saját egzisztenciáját féltve? A tanár eleinte megalkuszik, de az események előrehaladtával megszólal a lelkiismerete, egyre autonómabb figurává válik, és eljut arra a pontra, amikor ki kell mondania az igazságot, bármi legyen is az ára.
Ez felszabadító erővel hat rá, követőkre talál – egy ilyen történet pedig fogódzót adhat nekünk minden morális dilemmákkal teli időszakban.” – összegezte az előadás üzenetét Nagy Péter István rendező az olvasópróbán.
Az előadásban a tanárt Porogi Ádám kelti életre, Schneider Zoltánt pedig több szerepben is láthatjuk. Akárcsak a fiatal színművészeket: Major Erik, Nagy Márk, Berényi Nóra Blanka, Kuttner Bálint és Kádár Kinga alakítják a diákokat és még megannyi karaktert. A krimi és a társadalmi dráma határmezsgyéjén mozgó történet filmszerű látványvilággal kel életre a Radnótiban: a díszletet Kálmán Eszter, a jelmezeket Pattantyus Dóra tervezte, a media designért Varga Vince, a sound designért Csizmás András a felelős.
