Az emlékezet több helyen is a filmkultúra és az ikonográfia Martin Luther King Jr.-jeként jegyzi. Igazi úttörő volt, aki letisztult színészi gesztussal és jelenléttel bírt, elveihez hű maradt, és számos tabudöngető, fontos, mára már emblematikussá vált klasszikusban szerepelt.
Itthon talán kevéssé olyan ismert az az egyetemes szempontból korszakalkotó, ikonikus egyéniség és reneszánsz ember, aki sokoldalúsága mellett egyik innovátora volt a populáris kultúrának. Sidney Poitier a polgárjogi mozgalmak és kulturális, művészeti forradalmak korában úttörője. Újszerű színészi játéka, karizmája, intellektusa és sziporkázó szellemisége az egyik legizgalmasabb egyéniségévé avanzsálta őt a történelemben.
Nem csupán színészi, hanem filozofikus rendezői, sőt zenei pályája is meghatározó. 1963-ban az első afro-amerikai színészként vehette át az Oscar-díjat a Nézzétek a mező liliomait című filmben nyújtott rendkívüli alakításáért. 1964-ben különleges zenei albumot rögzített Fred Katz zeneszerzővel Potier Meets Plato címen, amelynek anyagát Platón írásai inspiráltak és esszenciálisan reflektáltak a korszak lendületes, forradalmi energiáira.
Sidney Poitier 1927. február 20-án született Miamiban Reginald James Poitier és Evelyn Poitier gyermekeként. Hat testvére volt, kiskorát pedig a Bahamákon töltötte a brit kolóniában. A korán kialakult függetlenségi vágy és öntudat hatására, az életre való fiatal Sidney Poitier, hivatása előtt viszonylag sok mindenbe belekóstolt, dolgozott építőmunkásként, eladóként, sőt dokkmunkásként is. 1946–tól játszott színházban, majd 1950-től már hollywoodi produkciókban is feltűnt már egyre többször. A Broadway-n korán feltűnt főszerepekben is, például Arisztophanész Lysistratéjában.
1950-ben megkapta Joseph L. Mankiewicz produkciója, a Nincs kiút főszerepét, amely markáns figyelmet fordított különlegesen újszerű színészi képességeire. A következő rövid időszakban ismét a színházon volt a fókusz, többször turnézott is az államokban. 1957-ben Martin Ritt filmjével robbant be igazán a kollektív köztudatba, A város széle főszerepével. Robert Alan Arthur forgatókönyve súlyos témát jelenít meg, ami a korban rendkívül ritkának számított az amerikai filmipart tekintve.
A város széle a konvencionális, tablószerű amerikai műfaj filmes irányt meghaladva olyan társadalmi anomáliákra fókuszál, amelyek sokaknál kiverte a biztosítékot. A történetben Axel North (John Cassavettes) egy ex-katonai hobót alakít, aki szövetkezik a Sidney Poitier által megformált alakkal, Tommy Tylerrel, egy New York-i kikötőmunkással. Céljuk, hogy felszámolják a korrupciót és a szakszervezet maffiavezérét. Forradalmian hatott a produkció naturális hangneme és vizualitása, amely reprezentációt tekintve a hétköznapi hősök mindennapi életét ábrázolva. Kortárs témában leginkább a közép vagy magasabb társadalmi rétegek mutatkoztak leginkább a korszak filmjein, itt viszont kifejezetten a munkásosztály és a perifériák tipikus figurái jelennek meg.
1961-ben szintén a merész és kísérletező kedvű rendező, Martin Ritt filmjében kapta az egyik főszerepet. A Párizs Blues noha még hordozza a sztereotipikus ’50-es évekbeli tendenciákat, javában a progresszív irányokat mutat. Ne nyissuk ki a lexikont, hogy puskázzunk, mi lehet egy frappáns és stílusos film receptje, a Párizs Blues ugyanis megmutatja! A trombitás Ram és a szaxofonista Eddie mindössze néhány éve él a francia fővárosban. Missziójuk nem más, mint hogy besózzák a nyitott fülű, túlzottan mélabús sanzonvilágú francia nép jazzérzékeny mindennapjait. Lillian és Connie szabadságukat töltik Párizsban. Mi lesz ebből? Természetesen ’vándorünnep’, vagabondéria és Párizs Blues. Sidney Poitier mellett olyan egyéniségek emelik a filmtörténet ezen emblematikus alkotását, mint Louis Armstrong, Paul Newman, Joanne Woodward, Diahann Carroll.
Legismertebb filmje az 1967-ben bemutatott Találd ki, ki jön ma vacsorára, amelyben Spencer Tracy, Katharine Hepburn és Katharine Houghton partnere. Stanley Kramer rendezése a korban igazi tabudöngető témával dobbantott. Meghitt az a coolság, az a slampos elegancia és az ügyesen navigált szelíd amazonság, amellyel ez a film működik. A konzervatív liberális szülők döbbenten konstatálják egyetlen, kissé talán el is kényeztetett lányok színesbőrű társát. Hasonlóképpen reagálnak a fiú szülei is. Spencer Tracy ütős utolsó monológja nem csupán a sztori, de a filmtörténet szempontjából is magasugrás. A mindig is haladó, toleráns elveket valló színészgéniusz ezzel a kanyarral méltó módon búcsúzott, hiszen a forgatáson is súlyos beteg Tracy a forgatás után néhány nappal elhunyt. A realisztikus, naturalisztikus, hétköznapi ’igazságbajnok pal Joe’-stílus, amellyel forradalmasította az amerikai színészetet, mintha Poitierre szállt volna át hivatalosan is ezzel a filmmel.
Olyan fontos, korszakos filmekben játszott továbbá, mint például a Nézzétek a mező liliomait (1963), A megbilincseltek (1958), a Forró éjszakában (1967), a Tanár úrnak szeretettel (1967), a Mr. Tibbs nyomoz (1970) vagy a Porgy és Bess (1959). Alapító tagjai közé tartozott a First Artists Productions-nak. 1971-től kezdett rendezőként is működni, 1994-től a Walt Disney Corporation igazgatótanácsának elnöke lett. Hat gyermek édesapja volt, magánélete sosem volt botrányoktól vagy bulvártól hangos. Sidney Poitier 95 éves korában, 2022 január 6-án hunyt el. Humanizmusa és hivatásához kapcsolódó erényeinek gazdagsága a mai napig rendkívül inspiratív és értékálló.
