Március 8-án, a római Falconieri-palotában nyílik meg a Antal Csaba Eternal Yorick – Life book című kiállítása.
Antal Csaba az építészmérnöki diploma megszerzése után Prágában tanult színpadtervezést Josef Svobodánál, majd a párizsi Université de la Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Pályafutása során dolgozott a budapesti Katona József Színházban és a Vígszínházban, a Kolozsvári Magyar Színházban, a Comédie Française-ban, a párizsi Théâtre de l’Odéonban, a strasbourgi Théâtre Nationalban, a milánói Piccolo Teatro-ban, a római Teatro Argentinában, a modenai Emilia Romagna de Teatro Fondazione-ban, a barcelonai Fundació Teatre Lliure-ban, a zürichi Opernhausban, a bonni, a müncheni és a wiesbadeni Operában, a karlsruhei Baadisches Staatstheaterben, Berlinben a Volksbühnében és a Staatsoperben, valamint az epidauroszi színházban.
Ő szervezte a budapesti UTE Fesztivált és a Velencei Nyílt Színpad Fesztivált, valamint részt vett a Nemzetközi Vizuális Művészeti Fesztivál szervezésében a budapesti Műcsarnokban. Számos díjat és kitüntetést kapott, munkáit kiállították a Prágai Quadriennálén, a szerbiai Újvidéken megrendezett triennálén, az Avignoni Fesztiválon, a budapesti Műcsarnokban és a párizsi Petit Palais-ban. Alapító tagja a Giorgio Strehler által 1989-ben létrehozott Union des Théâtres de l’Europe-nak.
Tanított a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, a giesseni Institut für Angewandte Theaterwissenschaftban, a strasbourgi Théatre Nationalban, a salzburgi Mozarteumban, a milánói Brera Akadémián, a bostoni Harvard Egyetemen, a velencei IUAV-ban, a lyoni ENSATT-ban, a moszkvai Mali Színházban, a párizsi Conservatoire-ban és a müncheni Bayerische Theaterakademie-n.
„A kiállítás installációja a budapesti Vígszínház, Hamlet előadásának díszletelemeit használja. Yorick túlméretezett koponyája metaforája a színházcsinálás alapkérdéseinek. Yorick, mint minden udvari bolond, igazat mond , a maga groteszk megfogalmazásával, saját jelenlétükre döbbenti rá a nézőket a legősibb témákban: a titok, a halál, a szétesés, a lázadás, a búcsú, az anarchia, az öregedés, az áldozat, a tragikusság és az ÉROSZ…. Az igazság, a megismerés tréfája vagy sokkja, fájdalom és szórakozás. Ha túl igazat mondasz fejbe vernek, de a közönség tombol, mert érzi, ahogy a modernségben a sors megszólítja őt. Ha hazudik a színház, akkor megbukik, a néző ásít, hazamegy.
110 előadás terveit és a megvalósulás fotóit mutatom be, mintegy lapozható könyvet, az elmúlt 50 évből. Nincs kronológia, bárhol el lehet kezdeni a megtekintést, abbahagyni és máshol folytatni. A padlón elhelyezett szerzők nevei adnak némi útmutatást, mi hol található. Minden drámát, vagy opera librettót úgy próbáltam olvasni, mindig azt kérdeztem, hogy lehet a lényeget a mába fordítani, és valahogy az éppen aktuális hazug retorikát leleplezni, hogy a tér megmutassa, hogyan áll a világ helyzete a protagonisták szempontjából. A vizualitás erre remekül alkalmas. A fülünk már megszokta a hazugságot, süket. A szemünk nem süket, pontosan érzékeli mi az igazság” – fogalmazott a kiállítás kapcsán Antal Csaba.
