Konrád György 1924. október 18-án született és 2024. május 28-án hunyt el. Neve 1959-től összeforrt a Tátrai-vonósnégyesével, de mellette szinte az összes vezető magyar szimfonikus zenekarban jelentős szerepet töltött be.
Konrád György magát olyan hegedűsnek vallotta, aki csak véletlenül ült át a brácsa szólamba. A művész, aki úgy nyilatkozott, hogy „van, aki mindig rossz helyre kerül, én éppen fordítva”, kilencven fölött is aktívan koncertezett.
„Tavasszal megalakult a Szegedi Nemzeti Színház, már állami intézmény, és a zenekarába föl is vettek. Hála az égnek, hogy később megszüntették az opera részleget, mert a végén még ott ragadok másodrendű muzsikusként, hiszen azt gondoltam, ennyit is érek. Nekem fogalmam sem volt a képességeimről. Pesten aztán bekerültem a Honvéd Művészegyüttesbe, és egyszer egy lány megkért, hogy a diplomamunkája miatt hadd üljön a hegedű szólamba egy ideig, én meg helyettesítsem őt a brácsában… ekkor kezdődött minden…” – idézte fel egy 2017-es interjúban.
Konrád György 1924-ben született Szegeden, ahol tízéves korától tanult hegedülni Perényi László növendékeként, majd a Fricsay Ferenc vezette városi színház zenekarának tagja lett.
Zenekari muzsikusként fényes pályát futott be: 1949-től a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Zenekarának hegedűse, majd brácsása, 1951 és 1976 között a Székesfővárosi, illetve utóda, az Állami Hangversenyzenekar brácsása, később szólamvezetője, 1976-tól a Magyar Állami Operaház szólóbrácsása, 1980-tól a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának muzsikusa volt, valamint részt vett a Budapesti Fesztiválzenekar megalapításában.
1959-ben lett a világhírű Tátrai-vonósnégyes tagja: az együttes bejárta a világ legnevesebb koncerttermeit, több mint száz hangfelvételt készített, repertoárja felölelte a teljes klasszikus-romantikus kvartettirodalmat, emellett több tucat zeneszerző új műveit mutatta be. Konrád György 1983-tól 1998-ig tanította a Zeneakadémián a következő generáció brácsásait.
Munkásságáért 1985-ben Érdemes Művész, 2012-ben Kiváló Művész elismerést, 2006-ban Weiner Leó-emlékdíjat, 2019-ben Bartók–Pásztory-díjat pedig vehetett át.
2004-ben Bársony László így méltatta a 80 éves Konrád Györgyöt a Muzsika hasábjain:
„Nincs ember, aki elhinné a korodat. Nyilván nem is igaz. Elárulhatnád egyszer, hány alkalommal akart már bliccelésért megbüntetni az ellenőr, aki később nyilván sűrű bocsánatkérések közepette adta vissza igazolványodat, hiszen egy ideje nincs szükséged jegyre trolin, metrón, villamoson. Persze tudom, a kor nem dicsőség, hanem szerencse dolga, de ennek a szerencsének a kovácsa Te magad voltál és vagy manapság is. (…) Nem ismerek műfajt, melyet brácsával a kezedben ki ne próbáltál volna. Kisujjadban a szimfonikus, az operai és a kamarazenekari repertoár – és sok emlékezetes hangversenyen szólistaként is örömöt szereztél hallgatóságodnak.”
