Az Alle Management június 15-én a MOMKultban mutatja be Lackfi János Medveles című drámáját, amely Porkoláb Gyöngyi apamondta.hu című podcast műsorából inspirálódva világít rá az apa-fiú kapcsolatok legizgalmasabb kérdéseire. Az előadást a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatója, Őze Áron rendezi. Vele beszélgettünk.
– Amikor elolvastad darabot, mik voltak az első gondolataid? Hogyan tudtál kapcsolódni a történethez?
– A Medveles című darab az apa-fiú kapcsolatról szól az apamondta.hu podcast korábbi beszélgetései nyomán, az itt elhangzott személyes történeteket Lackfi János rendezte nagyon szép ívbe. A történet két szereplője, az apa és a fiú is nagy utat jár be, dolgozik mindkettőjükben a saját magánéletük, de a jelenetek során, amelyekben egymáshoz kapcsolódnak, nagyon sok mindenről esik szó és jól látszódik a folyamatos, életkorból adódó belső változás. Egész másképp lát kamaszként és egész másképp lát nyilván már felnőttként a fiú, és az apa is egész másképp viszonyul önmagához, a családi életéhez és a fiúhoz is ezáltal.
Engem egy teljesen személyes vonal érintett meg a Medvelesben, a saját apámhoz fűződő kapcsolatom. 14 éves koromban halt meg, de addig is nehezen találok olyan pontot, ami folyamatos jelenlétet jelentett volna az ő részéről, inkább nagyon éles villanásokra emlékszem belőle. Sajnos, az már nem történhetett meg, hogy leüljön velem és a bátyámmal egy-egy sört meginni. Ettől függetlenül folyamatos dialógusom van édesapámmal, ami természetesen egyoldalú. Érdekes, hogy az utóbbi időszakban több olyan anyag ért el, amivel az apa-fiú viszony körüli gondolataimat rendezhetem ki magamból a színház eszközeivel.
– A történet hat jelenetből áll, amelyek között 5–5 év telik el. Hogyan jelenik ez majd meg a színpadon?
– Kovács Yvette Alida díszlet- és jelmeztervezővel nagyon egyszerű játéktérben gondolkodtunk. Gyakorlatilag van két életfánk, a fiúé és az apáé, amelyek tele vannak aggatva a jeleneteknek megfelelő ruhákkal és kiegészítőkkel. Ezen kívül van két hosszú pad és egy asztal, ebből építenek a színészeink, Csiby Gergely és Marton Róbert különböző tereket. Azon túl, hogy a jelmezekben is megjelenik az idő változása – a fiú kamaszos ruháitól eljutunk egészen odáig, hogy már szemüveget kell viselnie –, az életfák gyökeréhez ledobott kellékek is ezt sugallják, egy-egy sírhalom épül a földön, a gyökerek körül.
– Hogy választottad ki a színészeket?
– Találkoztam korábban már mindkettőjükkel. Csiby Gergellyel dolgoztunk többször is a Bartók Kamarában és nagyon jó kollégának tartom, rendkívül jól áll a munkához emberileg és szakmailag is. Ősszel mutattuk be a Diploma előtt című darabot Dunaújvárosban, aminek ő volt a főszereplője, Marton Róbert pedig Mrs. Robinson férjét játszotta. Az ő korosztályában kevés olyan színész van, aki ennyire pontos és maximalista mindenben. Van az előadásban egy gyönyörű jelenetük egymással, amiből lehetett hallani, hogy nagyon egy hullámhosszon vannak, nagyon azonosat gondolnak, így amikor olvastam a Lackfi-szöveget, egyértelmű volt, hogy velük szeretném megcsinálni.
– Hol tartotok most a próbafolyamatban?
– A Medveles a Zsámbéki Nyári Színházzal koprodukcióban készül, így egész áprilisban ott tudtunk próbálni. Mindig a munka elejét szeretem megtolni, mert óvatos vagyok az idővel, így nem mondom, hogy készen vagyunk, de nagyon erős szinten álltunk meg. Májusban a két fiú önállóan foglalkozik a szöveggel, azon dolgoznak, hogy érjen bennük a darab. Nekem be kell fejeznem a Bartók idei évadát, ahol már készülünk egy új bemutatóra és hamarosan kezdődik a saját fesztiválunk is. Június 3-án találkozunk újra, ott lesz két hetünk még próbálni, a bemutató június 15-én lesz a MOMKultban.
