Hevér Dániel első nagyjátékfilmje, a Valami madarak már elérhető a Netflixen. A film az Életrevalókat idéző bájjal és humorral foglalkozik az idősgondozás korábban magyar filmekben mellőzött témájával.
Béla (Szacsvay László) egyedül élő makacs öregúr, aki nehezen viseli a változásokat. Amikor egy kisebb baleset után a fia egy idősek otthonába rakja, úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene. Ettől kezdve egyetlen cél vezérli, hogy minél hamarabb kijusson az intézményből. Tervében egy másik kívülálló lesz a társa, a 17 éves, vadóc Zoé (a berlini Ezüst Medve-díjas Kizlinger Lilla – Rengeteg – Mindenhol látlak; Magyarázat mindenre), aki büntetésből dolgozik az otthonban. Hiába van csaknem hatvan év korkülönbség közöttük, hasonló karakterük, a magányuk, és az érzés, hogy mindenkinek csak az útjában vannak, gyorsan szövetségessé teszi őket.
„A Valami madarak legerősebb pontja egyértelműen Szacsvay László és Kizlinger Lilla párosa. Az elsőre valószínűtlennek tűnő barátság az idős férfi és a fiatal lány között egyedül az ő visszafogott, nüanszokra építkező játékuknak köszönhetően nyer valamennyi – szerencsére nem túl sok – értelmet. A Rengeteg – Mindenhol látlak című filmben nyújtott alakításáért Ezüst Medve-díjjal jutalmazott Kizlinger Lilla nyers, durva, szinte rezzenéstelen arcú lányt alakít. Olyat, aki megszokta, hogy az érzései senkit nem érdekelnek – ezért nem is fordít energiát arra, hogy elárulja azokat. Szacsvay Bélája ezzel szemben hangos és határozott. Ha valami nem tetszik neki, kimondja, ha kell, tányértöréssel is nyomatékosítja. Hiába, egyikőjük sincs olyan pozícióban, hogy bármilyen hatással legyenek az életükre. Ebben a helyzetben már az is győzelem, ha sikerül leadni a lottószámokat” – írta a film kapcsán a Telex.
„A végeredmény egy kisrealista makett egy nagyon régóta és nagyon mélyen húzódó társadalmi problémáról. Emlékeztet arra, hogy a rendszer, amiben túlélünk, nem érti az elmúlást. Nem készül és nem készít fel rá, nem néz szembe vele, nem beszél róla (vagy ha igen, hamisan). Legyen szó betegségről vagy öregségről, a rendszer egyetlen célja – bármi áron – az életben tartás. Hogy az életben maradás körülményei milyenek, az másodlagos” – fogalmaz kritikájában Aradi Hanga Zsófia.
„Nekem rendezőként az a legfontosabb, hogy a film érzelmi utazás legyen. Az is fontos, hogy egy társadalmi kérdést is akartunk boncolgatni, feszegetni, bemutatni. Számomra az is dicséret, hogy ha valaki azt mondja, hogy vitaindító volt a film, vagy hogy utána nagyon sokat gondolkodott erről” – nyilatkozta a Filmtettnek Hevér Dániel rendező.
„A társadalmunk folyamatosan azt diktálja, hogy mindig az újat vedd meg, mert mindenből az a legjobb. Az egész fogyasztói társadalom azt sugallja, hogy ami már régi, az rossz, elhasználódott. Telefonból, autóból is az újat kell megvenni, és ez a felfogás lehet, hogy az emberekre is kihat. Ezért gondoljuk, hogy aki idősebb, az nem jó, pedig ugyanolyan hasznos részei tudnának lenni a társadalomnak az idősek, ha erre egy kicsit jobban társadalmilag is fókuszálnánk. Tehát ha nem az lenne, hogy aki idős, az majd oldja meg valahogy egyedül, hanem egy kicsit megnéznénk jobban ezt a problémát, akkor megláthatnánk, hogy mennyire hasznos tagjai tudnának lenni a társadalomnak az idősek” – fejtette ki Hevér Dániel.
(Via szinhaz.online)
