Paizs Goebel Jenőnek rövid, fogyatékokkal terhelt élet adatott. Gyerekként vesztette el a hallását, bicegett, rosszul beszélt. Mégis, a szentendrei művésztelep legnagyobb mókamestere volt, aki fantáziatörténetekkel, humoros jelenetekkel szórakoztatta a többieket.
Életművét végigkísérik a bensőséges lelki tájképek és az önarcképek, melyek egyfajta néma, álmodó kertet formáznak – az egyik legizgalmasabb magyar festészeti világot.
Expresszív erejű, dzsungel témájú festményein fülledt, mozgalmas, zajokkal és veszélyekkel teli trópusi erdőben járunk, egy, Henri Rousseau-t idéző nyugtalan világban. A buja növényzetben liánok közül előbukkanó vadállatok uralkodnak, a természet féktelen törvényei érvényesülnek.
Paizs Goebel soha sem járt őserdőben, csak Alfred Brehm híres könyvét, Az állatok világát tanulmányozta,
és kijárt krokizni az Állatkertbe. Mégis: a közeli képkivágatok olyan érzetet keltenek, mintha a szemlélő maga is részese lenne a veszedelmes dzsungelben zajló életnek. Krokodil ásít, paradicsommadár rebben, antilopok dermedten figyelnek, tigris bújik a liánok között.Van Gogh, Csontváry, Gulácsy látomásos művészetének ereje éppúgy tükröződik a műveiben, mint a szentendrei lét hétköznapjai.
Néma, álmodó kertek – Paizs Goebel Jenő kiállítása
mikor: március 1.–május 6.; hol: Szentendrei Képtár; mennyi: 600–1200;
további információ
