Ilyen, kifejezetten kamaszokat megszólító, kísérleti, interaktív tárlat még nem volt hazánkban. Célja, hogy a látogató – itt fontos megjegyezni, legyen az bármilyen idős is – közelebb kerüljön a kortárs művészethez. Három mű az utazás kezdőpontja, innen indulunk térbe, időbe és az élet nagy kérdései közé kóborolni.
Ez a három alkotás: Tóth Eszter Kint a bárány, benn a farkas című, szék- videóinstallációja, Ásztai Csaba Ádám és Éva című olajfestménye, valamint Vincze Ottó Magyarázat című hanginstallációja. Mindhárom mű zavarba hozza a befogadót, és más-más módon, de hiányérzetet kelt. Tóth Eszter székére nem lehet leülni, Ásztai Csaba képén szó nincs az első emberpár klasszikus megörökítéséről, csupán röntgenképszerű utalásokat vélünk felfedezni. Vincze Ottó izgalmas installációjában két női torzó beszélget egymással, és képtelenek akár csak egy szót is dekódolni a másik mondandójából. A cím ugyan Magyarázat, de helyette csak újabb kérdéseket kapunk…
Innen indulunk, majd Josefh Kosuth, Csontó Lajos, Fülöp Gábor, a Kis Varsó és sok más alkotó művén át jutunk el az – esetleges, remélt – felismerésekig. Amelyekben a gáz, shit, állat, raj, kúl, dab szavak sem ördögtől valók, sőt kívánatosak, hiszen a célcsoport ezekkel – is – fejezi ki magát. A kiállításban szereplő alkotások elsősorban a Ferenczy Múzeum raktáraiból kerültek ki, s unikális módon, most végre
múzeumpedagógia szempontok szerint dolgozhatták fel a gyűjteményt a kurátorok.
A tárlat címe több dologra utal: egyrészt a művészetközvetítő munkára – ami csatorna, a mű a kurátor és a közönség között – s akkor működik jól, ha a látogatónak láthatatlan ez a törekvés. Másrészt arra utal, hogy a tárlat segíthet feloldani a kortárs művészettel kapcsolatos ellenérzéseket, sőt megmutatja, mennyire közel van hozzánk. Harmadrészt utal az emberiség globális „jelendeficit”-ére is.
Most, a Láthatatlan jelenlétben végre fellebben a fátyol az FMC múzeumpedagógiai szándékáról és szemléletéről. A tárlat problémákat és lehetőségeket vet fel, ám a válaszokat mindenkinek magának kell megtalálnia. Ezzel egyúttal egy pedagógiai módszertant is bemutat: nem történeti szemlélettel, haladunk előre az időben komótosan és kiszámíthatóan az őskortól napjainkig, hanem
a jelenből kiindulva kóborlunk, csalinkázunk visszafelé a művészettörténetben.
A kiállítás számtalan kapcsolódási lehetőséggel, és három szokatlan interaktív játékkal invitálja a kortárs művészet derűs terébe a látogatókat: egy asszociációs játékba, mely során a művek mellé lehet rögzíteni az alkotás lehetséges értelmezéseit. Egy szerepjátékos társasjátékba, minek során a kiállítás művei karakterekként „kelnek életre” és egymást gátolják, segítik, valamint meghökkentő feladatok elé állítják a játékosokat:
Magyarázd el egy ellenséges földönkívülnek, miért ne rombolja le a múzeumot!
Valamint egy képalkotós játékba, mely során kész mozaikokból lehet összeállítani egyéni figurákat. A tárlat az alkotásokkal és az interakciós lehetőségekkel vezet minket – kamaszokat és felnőtteket egyaránt – azon mágikus és mindenkinek karnyújtásnyira lévő dolog felé, amit Jelenlétnek hívunk.
mikor: április 26.–május 27.; hol: Barcsay Múzeum (Szentendre); mennyi: 600–1200 Ft; további információ
