Tizenöt évvel ezelőtt a Lakástrend és Design kiállítás „madeinhungary”, magyar dizájnereket bemutató tárlattal kezdődött, ma már egy 14 ország 152 művészének részvételével zajló összeművészeti rendezvénysorozattá vált a Határtalan Design. A kiállítás idén új helyszínre, a Kiscelli Múzeum Templomterébe költözött, tavasszal pedig az országhatáron túl, Pozsonyban és Bécsben is bemutatkozik. A kezdeményezés alapító kurátoraival, Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textiltervezővel és Radnóti Tamás belsőépítésszel beszélgettünk.
– Nemrég zárt be a Határtalan Design kiállítás a Kiscelli Múzeumban. Melyek voltak a legizgalmasabb bemutatott projektek?
Szigeti Szilvia: Nehéz kiemelni közülük akár egyet is, mivel a szervezés során szinte minden alkotóval személyes kapcsolat alakult ki, külön-külön minden projektet megszerettünk. Idén a cél a dizájn fogalmának szélesebb értelmezése, a kreatív ipar, a kreativitás szabadsága, a társadalom és az ökotudatos gondolkodás bemutatása volt, ezért néhány lényeges sarokpontot említek; kiemelem a román tervezők DeltaCraft című projektjét, amely a Duna-deltába kalauzol minket. Az ott élő kézművesek és a projektet vezető dizájnerek együttműködéséből született tárgyak ugyanúgy a kreativitást jelenítik meg más összefüggésben, mint a például Dr. Patrik Künzler és Mark van Raai Limbic chair névre keresztelt, Swiss Designprize-zal kitüntetett high-tech széke, amely az agy adaptációs képességért, a memóriáért, a tanulási hatékonyságért, sőt a motivációért is felelős limbikus rendszerét stimulálja. Említhetjük továbbá az Eindhowen Design Academy hallgatója, Shahar Livne Metamorfizmus című alapanyagkísérletét, amely a mikroműanyagoknak a földkéregbe szivárgását dolgozza fel, túllépve a környezettudatos design hagyományos értelmezésén.
Radnóti Tamás: A magyar tervezők közül különösen izgalmas a MOME-n frissen végzett Szalai Bálint Itthon projektje, amely a volt Jugoszlávia Ada községének a régmúlt időkre jellemző gazdag kézműves hagyományaira építi a tárgyegyüttesét. Ugyanígy kiemelném a kortárs ékszertervezők „szigetét”, amely az egyik legintenzívebben fejlődő művészeti ágról mutatott változatos képet, fókuszban a bécsi KunstModeDesign Herbststrasse ékszertervezőinek munkáival. Az említett tárgyak mögötti történetek és a kapcsolódó képanyag a honlapunkon is megtalálható.
– Milyen tapasztalataitok voltak az idei válogatással kapcsolatban?
RT: A tárgyalkotásban nyilván megtorpanás tapasztalható; az utóbbi évtizedek túltermelése miatt egyre nagyobb az igény a fogyasztás lassítására, „a gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” filozófia alkalmazására, a társadalmi változásokra, környezetszennyezésre reflektáló projektek létrehozására.
SzSz: Mindenképp egy tudatos szemléletváltás tapasztalható. A „csak csinos” dizájntárgyak iránti érdeklődést felváltotta a tartalmakat és fontos üzeneteket megfogalmazó narratív tárgyalkotás, ami áthatja az egész műfajt.
RT: Nagyon örültünk annak, hogy a különböző országokból, régiókból felkért művészek szinte kivétel nélkül az európai összetartozást, a határokon átívelő együttműködést, a későbbi közös projektek lehetőségét tartották fontosnak idén is.
– A design ma már társadalomformáló és közösségépítő erővel is bír. Ti is komoly hangsúlyt helyeztek erre. Miért érzitek ezt fontosnak?
SzSz: A határokon átívelő együttműködések, a szakmai kapcsolatok, a barátságok létrejötte mellett ugyanilyen fontos a különböző művészeti ágak közötti párbeszéd. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak dizájnerek, hanem a vizuális műfajok képviselőin, a képzőművészeken és a fotóművészeken kívül más műfajok alkotói is bekapcsolódjanak a hálózatunkba. Idén pl. kortárs komoly zenei koncertek gazdagították a programot, bár a járvány miatt csak redukált formában, illetve Góbi Rita kortárs táncművész Szegő Dávid dobszólójára improvizált a kiállítótérben, amelyet a honlapunkon is megnézhetnek az érdeklődők.
RT: Ezeken kívül lényeges a generációk közötti párbeszéd is, ami a fenntartható fejlődés alapja, és bizony a jelenlegi helyzetben a különböző generációk eltérő kommunikációs szokásai miatt ez nem is olyan egyszerű. A válogatásunkban erre irányuló tudatosság is volt, hiszen a legfiatalabb alkotó 19, a legidősebb 82 éves.
– Egy nemzetközi merítést mutattok be minden évben. Milyen irányzatok, irányok jellemzőek aktuálisan?
RT: A hagyományos dizájntárgyakon kívül jelentős figyelem kíséri a műfaji határterületeken létrejövő alkotásokat, az egyedi és kisszériás műveket, a kézműves hagyományokra épülő tárgyalkotást, a fogyasztás visszafogására ösztönző low budget és újrahasznosított tárgyakat és technológiákat.
A kiállítást ide kattintva egy virtuális túra keretében is megnézhetitek!
– A szelekció tavasszal Pozsonyban és Bécsben is bemutatkozik. Miért tartjátok fontosnak a külföldi jelenlétet?
SzSz: Szeretnénk megtudni, hogy a különféle nagyvárosok miként reagálnak a kiállításra, milyen új lehetőségeket nyit ki az alkotók számára. Bár földrajzilag a három főváros nincs messze egymástól, szemléletében, kulturális gyökereiben igen. A mi feladatunk az, hogy elősegítsük a későbbi közös projektek létrejöttét, amely lehetővé teszi a régiók és országok közötti párbeszéd kialakulását, valamint a különbségek megértését és az abból fakadó ellenérzések tompítását.
– Miért pont erre a két városra esett a választás?
RT: Szerettünk volna Budapesten kívül két jelentős, egyben nagyon különböző két várost választani, amelyek a szervezés szempontjából még beláthatóan kezelhetők. A korábbi kapcsolataink, a pozsonyi VŠVU egyetemmel már több éves nagyszerű együttműködésünk illetve az osztrák dizájnerekkel kialakult barátságaink és a designaustriával történt egyeztetésünk okán ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak a fent leírtak továbbfejlesztésére. 15 év konzekvens munkájának eredménye a három fővárosban megvalósuló kiállítássorozat, amely nyilván egy új időszámítást jelent a Határtalan Design történetében.
