Az Éjjeli őrjárat oldalait még 1715-ben vágták le, hogy beférjen két ajtó közé. Most mesterséges intelligencia segítségével elkészítették a hiányzó részeket, ehhez a számítógép megtanult úgy festeni, mint Rembrandt.
A Rijksmuseum, ahol 1885-ös nyitása óta látható a kép 2019-ben kezdett nagyszabású restaurálási projektbe. Az Operation Night Watch névre keresztelt programban egy különleges üvegdobozt építettek a festmény köré, hogy ebben dolgozzanak rajta. A festményt kiemelték a keretéből és egy speciális állványra helyezték, ahol a hátoldalához is hozzáférnek. Egyedülálló módon a festményt a saját helyén vizsgálják. Ezzel a megoldással nem fosztják meg a múzeumlátogatókat a mesterműtől, sőt, a szakembereket is megfigyelhetik munka közben.
A monumentális projekt közben pedig felmerült, hogy a helyreállítást egy lépéssel tovább vigyék. Ne csak az évszázadok nyomát tüntessék el, vagy a színeket tárják fel újra – hiszen ez az őrjárat eredetileg nem is éjszakai, csupán besötétedett a festék. Egy prominens Rembrandt-kutató, Erst van der Wetering vetette fel a múzeumnak írt levelében, hogy a festményről levágott részleteket is rekonstruálják valamilyen formában.
Javaslatát azzal indokolta, hogy a kiegészítések drámaian megváltoztatnák a kép kompozícióját.
A festmény jelenlegi formája ugyanis csupán az eredeti egy csonkolt változata. A mestermű nem valamilyen balesetnek esett áldozatul, hanem a lakberendezésnek / praktikumnak. Az Éjjeli őrjárat elkészítésével a II. kerületi milícia, a muskétások bízták meg az akkor felkapottnak számító festőt, Rembrandtot.
Az 1642-ben elkészült képet pedig a polgárőrség találkahelyére, a Kloveniersdoelen nagytermébe függesztették ki. Innen 1715-ben átszállították az amszterdami városházára, itt azonban kisebb volt a hely, ahova be akarták tenni, így egyszerűen levágtak a vászon két oldalából, hogy beférjen két ajtó közé. Ez akkoriban nem számított vandalizmusnak, csupán gyakorlatias átalakításnak.
Így az eredetileg 400 cm x 500 cm-es mű 379.5 cm magas és 454.5 cm széles lett. Ezzel elveszett két szereplő a kép bal szélén, illetve a két fő alak pont középre került. A festmény végül 1885-ben került végleges helyére, a Rijks Múzeum külön erre a célra épített termébe. Rob Erdmannt, a múzeum vezető tudósát bízták meg a levágott részek rekonstruálásával. Erdmannak három kiindulóponja volt: a festmény megmaradt része, Gerrit Lundensnek a teljes műről a 17. században készített másolata, ahol még látszott a vágás előtti állapot – és a mesterséges intelligencia.
Frans Banninck Cocq kapitány (a festmény középső alakja) minden bizonnyal elégedett volt a végeredménnyel, mivel a képet a családi albumába is bemásoltatta. Sőt, feltehetően ő rendelte meg Gerrit Lundens-től a festmény kisebb másolatát, amely a londoni National Gallery tulajdona, jelenleg ez is a Rijks Múzeumban látható.
„Nincs abban semmi rossz, ha egy művész újraalkotja (a hiányzó darabokat) a kisebb másolatok alapján, de ebben az esetben ennek a művésznek a kézjegye is megjelenne.” – árulta el Ermann az ARTnews kérdésére, hogy miért döntöttek az AI használata mellett a hiányzó részek rekonstruálásánál. „Azt szerettük volna kideríteni, hogy meg tudjuk-e csinálni egy művész keze nélkül. Ez pedig azt jelentette, hogy a mesterséges intelligenciához fordultunk.”
Ennek segítségével egy egész sor problémára kellett megoldást találniuk. Először is a Ludens által készített másolat mindössze egy ötöde az eredeti méretének. Ráadásul Ludens más stílusban is festett, mint Rembrandt, emiatt pedig felvetődik a kérdés, hogy a másolat alapján hogyan lehet rekonstruálni a hiányzó részeket az eredeti alkotója stílusában. Erdmann ennek megoldására három különböző neurális hálózatot hozott létre, egyfajta gépi tanulási technikát, amellyel a számítógépeket arra tanítja meg, hogy hogyan oldjanak meg meghatározott feladatokat.
„Az első hálózat azért volt felelős, hogy azonosítsa a megegyező részleteket. Több, mint tízezer ilyen egyezést talált az Éjjeli őrjárat és Ludens képe között. Amint ezek a részletek megvannak, addig kell szöszöni velük, amíg mindegyik a helyére nem kerül „ezt egy kicsit jobbra, azt egy kicsit nagyobban” – ez a második fázis. A harmadik pedig, amikor a neutrális hálózatot művészképzésre küldjük.”
Ezt követően Erdmann a számítógépet tanulókártyákhoz hasonló módszerrel tanította a festmény és a másolat apró darabkái segítségével. A mesterséges intelligenciának az adott darabkát kellett lemásolnia Rembrandt stílusában. Ezt Ermann osztályozta és ha Lundens művéhez hasonlít, akkor az AI elbukta a tesztet. Megfelelő számú ismétlés után a gép képes elkészíteni a Ludens másolat részleteit Rembrandt stílusában.
A gép által készített reprodukciót vászonra nyomtatták, lakkozták és a paneleket az Éjjeli őrjárat mellé illesztették az eredeti felé. A rekonstrukciók csak időlegesen kerültek a festmény mellé. Három hónap múlva lekerülnek a mester iránti tiszteletből. „Már így is úgy érzem, hogy nagyon merész dolog volt ezeket a számítógépes vásznakat Rembrandt mellé helyezni” – mondta el Ermann.
A rekonstrukcióval együtt június 23-tól látható a Rijksmuseumban egészen szeptemberig.
A restaurálási folyamatban megvizsgálják a festményt nagyfelbontású fényképészeti, digitális képalkotói és szkennelési technológiákkal. A szakértők rendszeresen közzétesznek információkat arról is, hogy hol tart a projekt, milyen felfedezésekre jutottak. Emellett online követhető, hol tart a folyamat.
(forrás: ARTnews)
