1856. június 21-én született Strobl Alajos, akinek száznál is több alkotása látható országszerte. Számos művéhez városi legendák, babonák is kapcsolódnak, ami egyértelműen mutatja, mennyire magukénak érzik őket az emberek. Megmutatjuk, melyeket lehet – és érdemes felkeresni Budapesten.
Elkóborolt szoborkutya, mitológiai lényeken lovagló költők és a titokzatos modellek, akiknek kilétét 100 év múlva is találgatják. Strobl Alajos műveivel lépten-nyomon találkozhatunk Budapesten, de érdeme hosszabban is elidőzni, hogy minden apró részletet felfedezzünk rajtuk.
Mátyás kútja
Budapest, I. kerület, A Budavári Palota Hunyadi udvarában – 1904-ben állították
A magyar kedvenc királyának mozgalmas kútját nemrég újjították fel. 2020 szeptemberében készült el a restaurált műemlék. „Visszakerültek a kutyák pórázai és pótolták Mátyás számszeríjának húrját is, amelyek az eredeti alkotásnak részei voltak.”- számolt be Múlt-kor cikke.
A szoboregyüttest 1904-ben, a Hauszmann Alajos tervei alapján végzett palotaátépítés utolsó szakaszában helyezték a Hunyadi udvarba – írja az Építészfórum.hu. Strobl hős királyként akarta feltüntetni a legendák és népmesék gyakran álruhás királyát. A szobrásznak egy korabeli visszaemlékezés szerint egy erdei séta adta az ihletet az alkotáshoz, amikor is a szobrász elképzelte az ősi budai vadont, ahol az ifjú király szenvedélyesen hajszolja a királyok legnemesebb vadját, a kárpáti szarvast.
A csoport egyik oldalán, kezében sólyommal, Marzio Galeotto itáliai humanista tudós, a másikon az artemisi alakra emlékeztető Szép Ilonka foglal helyet.
A vadászkürtjébe fújó, a hajsza végét szentesítő férfialak szobra 1901-ben a Műcsarnokban kiállítva állami aranyérmet is nyert.
A szökőkút a II. világháború idején erősen megrongálódott, az ülő vadász figurája a medencébe dőlt, a középső kutyaszobor ráadásul még teljesen el is tűnt, a szájhagyomány szerint maga Vorosilov marsall vitte el a Szovjetunióba miután megtetszett neki és azóta sem leltek a nyomára. A Köztérképen található egyik beszámoló szerint azonban „az utólag pótolt vadászkutya (vizsla) nem semmisült meg, hanem elvitték. A háború után a II. kerületben, az Alsó Völgy utca 17. családi ház kertjében állt. Lehetséges, hogy a vonuló szovjet csapatok egy ideig használták a házat, és akkor kerülhetett a kertbe a szobor. Állítólag Vorosilov marsall nagy rajongója volt az állatszobroknak…”
Arany János-emlékmű
Budapest, VIII. kerület, Múzeum körút 14., A Nemzeti Múzeum kertje – 1893-ban állították fel
Ennek a szobornak az esetében már a pályázatnak is több alkalommal neki kellett futni, majd az alakok egy részét lefoglalták az öntödében. Toldi modelljével sem volt egyszerű dolga a mesternek, aki olyan precízen alkotott, hogy a hitelesség kedvéért korabeli eszközöket kért ki mintának a Nemzeti Múzeumból.
Arany János halálát követően felmerült az igény egy szobor felállítására, a mű elkészítésére pályázatot írtak ki, mely szerint a jelentkező magyar szobrász feladata, hogy Aranyt férfikora teljében, élethű hasonlatossággal, egyéniségének lehető találó kifejezésével ülő alakban ábrázolja.” 1887. október 31-ig tíz pályamű érkezett be, a bírálóbizottság pedig az első díjat Strobl Alajosnak ítélte.
A szobrász először a Turul madarat, majd a szobor fő alakját, Arany ülő figuráját mintázta meg agyagból. Az alakokat a Turbain Károly fiai Mű- és Érczöntőde Váci úti műhelyében öntötték ki. A Turul madár 1891 áprilisára, Arany szobra 1891 júliusára elkészült és már elkészült a szobrász műteremében a két mellékalak, Toldi és Piroska gipszmintája. Azonban Turbain műhelyében egy adósság miatt bírói foglalás történt, és a még hivatalosan át nem vett két szobrot is lefoglalták. Ezt később feloldották és a munka is folytatódhatott, de a csődbe ment öntöde helyett a Beschorner-féle cég égisze alatt.
Toldi Miklós szobrának modelljeként több helyen Pekár Gyulát említik, aki magas, izmos fiatalember volt ezidőtájt, kiemelkedő atléta és evezős.
Stróbl Mihálynak, a szobrász fiának édesapjáról írt, A gránitoroszlán című könyvéből kiderül, hogy a mester valóban megkérte, hogy üljön neki modellt. „Pekár azonban önelégülten, izmait megfeszítve olyan pózokba helyezkedett, hogy Strobl Alajos, aki hiába kérte a természetes, általa diktált pozitúra felvételére, végül is elunta a dolgot, és a második ülés után megköszönte Pekár fáradozásait.”
Toldi arcához végül Szentetornyán talált modellt Strobl egy ismeretlen békési magyar parasztemberben. Toldi alakjához pedig Porteleky László (1870-1953) vívóbajnok, ekkor negyedéves joghallgató és a Magyar Atlétikai Club számos atlétája ült modellt. Piroskát pedig a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf dédunokájáról (a „legnagyobb” magyar unokájáról) Széchenyi Aliceról mintázta. Arany arcának megformálásához a költőről készült fotókat és Izsó Miklós portrészobrát tanulmányozta.
Strobl Alajos mindenre figyelt, a legkisebb részletet is hitelesen szerette volna elkészíteni. Toldi alakjához például a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából kölcsönzött műtárgyakat: egy pár reneszánszkori vassarkantyút és egy vas buzogányt, ami ma is megtalálható a múzeum gyűjteményében. A szoboravató ünnepséget 1893. május 14-én tartották.
(forrás: mnm.hu)
Az Operaház Szfinxjei
A titokzatos egyiptomi lényből Strobl Alajos rögtön kettőt is készített, mégpedig carrarai márványból. Egyikük a Hajós, másikuk a Dalszínház utca felől őrzi az épületet. A mitológiai alakok karmukban maszkot, illetve babérkoszorút tartanak. A közszájon forgó pesti anekdota szerint az egyik oroszlántestű hölgyet Ady Endre meglovagolta egy átlumpolt éjszaka lezárásaképpen.
Strobl egész seregnyi szobrot készített az épülethez, amelyekre 1882-ben kapott megbízást. Erkel és Liszt szobrain kívül a főhomlokzaton négy múzsa, felettük a főpárkányon 16 zeneszerző szobra is az ő munkája.
Justitia szobra az egykori Igazságügyi Palotából
Justitia márványszobora egyik kezében bronz kardot, a másikban bronz mérleget tartott, ezeket a szovjet megszállás alatt kivésték a kezéből és csak évtizedek múltán pótolták.. „Az egykori Igazságügyi Palota aulájának legfőbb ékessége volt. Belépve a palota előcsarnokába, a bejárattal szemben emeletnyi magas talapzaton állt a monumentális alkotás. A talapzaton két – Senyei Károly által megformált – mellékalak és közöttük a magyar címer volt látható” – írja a szoborról a Köztérkép szerzője. A szobrot Carrarában egy tömbből faragták ki.
A művet a Kúriában helyzeték el, de az épület 1950 körül más funkciót kapott, s a szobrot eltávolították. Egy ideig a Thököly úti Pest Megyei Bíróság előtt állt, ma a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai palotájában látható – az emelvényétől megfosztva.
Olvasó lányok szobra
XIV. kerület, Olof Palme sétány, Városligetben, Olof Palme sétány közelében, az Ajtósi Dürer felőli végén – 1929-ben felállítva
A két leányalak eredetileg a Jókai-szobor mellékalajának készült, később azonban két műalkotássá választották őket. Az eredeti szoborcsoportra utal, hogy a két lány mellett a Kátpáthy Zoltán egy példánya látható.
A művész
Százhatvan éve, 1856. június 21-én született Stróbl Alajos (Strobl) szobrászművész a felvidéki Királylehotán, Liptóujvár (ma Liptovsky Hrádok) mellett. Öt osztályt járt a lőcsei gimnáziumban, majd a frsinyeci kályhagyárban díszítéseket mintázott. 1874-től Bécsben, az Iparművészeti Iskolában Otto Könignél tanult, Merkúr-szobrával 300 forintos ösztöndíjat nyert. 1876-80 közt a Képzőművészeti Akadémián Kaspar von Zumbusch tanítványa volt, akinek neobarokk stílusa erős nyomot hagyott művészetén.
Először 1878-as Önportré, és 1882-es Perseus című márványszobraival tűnt fel. 1881-82-ben az Operaház homlokzati párkányára készítette Cherubini és Spontini szobrát, ezeket azonban 1965-ben lecserélték. Ugyanide készült
Erkel- és Liszt-szobra – ezek voltak az első olyan szobrok Budapesten, melyeket még élő személyekről mintáztak
– továbbá ő alkotta a szfinxeket is. Ezek meghozták nekik a sikert és megrendelések garmadáját: ő lett a századforduló legtöbbet foglalkoztatott emlékmű- és portrészobrásza.
1881-től Budapesten volt műterme, párizsi tanulmányútján főleg Houdon és Rodin művészete hatott rá. 1885-től tanított a Képzőművészeti Főiskolán, mesteriskolát is vezetett, jelentős művészetpedagógus volt. 1920-tól a Főiskola igazgató-tanára, 1925-ben nyugdíjazták.
Epreskerti várúrnak nevezték, olykor jelmezt öltött, hajnali kürtszóval lovagolt ki. Rendeztette a területet, mesterséges romokat építtetett, oda vitette a józsefvárosi kálváriát s a Mátyás templom középkori kapuját. Barokkosan patetikus alkotásaival a historizmus vezető mestere lett, munkái érzékenyek és történelmi hitelességre törőek. Klasszikus hagyományokat követő szobraiban fellelhetők a naturalizmus, eklektika és szecesszió stílusjegyei is főként a portréin. 300 portréja közül több impresszionista vonásokat is mutat.
1893-ban készítette el a múzeumkertbe Arany János szobrát, amely az egyik legnépszerűbb műve lett.
Mellékalakjai, Toldi és Piroska a kor férfi- és nőideáljának testesítették meg – modelljeiről ma is folyik a találgatás.
1896-ban készítette a Justitiát, amelyet a Kúriában helyzetek el, ma a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai palotájában látható. Géniusz című műve 1898-ban az angliai Stanstedbe került. Anyánk című alkotása az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat kapott.
1896-ban állították fel a pesti Orczy-kertben Ferenc József és Erzsébet szobrait, ezeknek 1945 után nyomuk veszett. 1899-ben készült a miskolci Erzsébet királyné, 1906-ban a Halászbástyán álló Szent István, melynek talapzatát Schulek Frigyes tervezte, s a Rókus kórház előtti Semmelweis-emlékmű. 1904-ben készítette a budavári Mátyás-kutat, e sokalakos vadászjelenet Vörösmarty Szép Ilonkáját idézi.
A Zeneakadémia Liszt-szobra 1907-ben, az egri Dobó-emlékmű és a Kossuth-mauzóleum szobrai 1907-ben, Károlyi Sándor emlékműve a Vajdahunyadvárban 1908-ban kerültek a helyükre. Nagykőrösi Arany-szobrát 1910-ben, a nagycenki Széchenyit 1904-ben, a szegedit 1912-ban, Zichy Mihály síremlékét 1916-ban, Jókai szobrát az író nevét viselő pesti téren 1921-ben állították fel. Mechwart-szobrának főalakját márványból faragta, ez megsemmisült 1944-45-ben, a három bronz mellékfigura egyike az Öntödei Múzeum előtt áll a Ganz utcában s a legjobb munkásábrázolások közé tartozik, minden politika nélkül.
A pesti Bazilika részére készítette Szent Gellért, Szent István, Szent Imre, Szent Ferenc és Szent Alajos szobrait, Esztergomnak Simor János érsek szobrát. Alkotásai a Bakáts-téri templomban is megtalálhatók. Elkészítette Lotz Károly, Schikedanz Albert, Pulszkyné, Jászai Mari, Vajda János, A művész felesége, Munkácsy Mihály, Ferenc József, Fiatal hölgy és Szinyei Merse Pál szobrait. Ezek a szegedi Dóm tér galériájában, továbbá a Magyar Nemzeti Galériában láthatóak.
1926. december 13-án Budapesten halt meg. A margitszigeti Művész-sétányon Segesdy György készítette el portréját. Henszlmann Lilla 1955-ben írt róla monográfiát; A gránitoroszlán címmel fia, Mihály írt könyvet a művész életéről, amely 2003-ban jelent meg.
(az életrajz forrása: MTI – Sajtóadatbank)
