A Light Art Museum – LAM fényművészeti múzeum elnevezés már önmagában ellentmondásnak tűnik: hogyan lehetséges egy ilyen tünékeny dolgot múzeumba zárni? Ennél már csak az ellentmondásosabb, hogy miközben az intézmény művészeti igazgatója, Vida Szabolcs a kiállított alkotások tudományos és technikai vetületét mutatja be, mellettünk turisták szelfiznek a műtárgyakkal. Hogy lehet egy múzeumban megmutatni a fény tudományos és filozófiai vetületét – mindezt befogadhatóan, sőt, élvezhetően?
Már megérkezni is sajátos élmény a Hold utca kedd délelőtti tavaszi pörgéséből a sötét, csak foltokban megvilágított térbe. Közepesen bizalmatlanul araszolok el egy padig miközben velem szemben szép lassan felizzik egy csokornyi piros fénycső. Beljebb sötét utcák vezetnek, amelyek két oldalán régi üzleteknek tűnő helyiségek, néhol nyitva, néhol zárva vagy függönnyel eltakarva. Minél többet bolyongunk a térben annál inkább tűnik az élmény dimenzióváltásnak vagy az életünk valóságából hirtelen a saját pszichénkbe történő utazásnak. A sötétség különös atmoszférája óvatossá tesz, miközben az alkotásokhoz gyakran nem csak közel lehet menni, de a művek terébe is sétálhatunk – legyen az egy sor fényoszlop vagy egy 2000 négyzetméteres gömb.
„A fényművészet legfontosabb hozadéka, hogy megtanítja az embereket látni, megtanítja őket a térérzékelésre, megérthetővé válik számukra, hogy a fény mennyire nagy hatással van a hangulatunkra” – válaszolja Vida Szabolcs, amikor arra kérem, fogalmazza meg, mi is a fényművészet. „A fény egyszerre anyagszerű és anyagtalan, olyan paradoxonok mezőjét hordozza magában, amivel a képzőművészek nagyon jól tudnak játszani, és iszonyatosan hatásos. Nagyon gyorsan és hatékonyan kerít a bűvkörébe.”
Az első, augusztus 15-ig látható kiállítás egy felütés, körkép a magyar képzőművészeti térből, ami betekintést enged a különböző technológiákba, művészeti attitűdökbe. Megmutatja azt a sokféle megközelítési módot, lehetőséget, amellyel az alkotók a fényhez, a fényművészethez közelítenek az, Moholy-Nagy Lászlótól, egészen napjainkig.
A fénnyel dolgozó műalkotásokba feltehetőleg azért is botlunk bele ritkábban, mert hagyományos múzeumi környezetben a műtárgyak természete nehezíti meg a bemutatást, mivel annyira speciális körülményeket igényel a legtöbb munka. Ezért is fontos a kifejezetten az erre a területre szakosodott intézmény létrejötte, mert itt ezeket a körülményeket megteremtik. A legnyilvánvalóbb kritérium, amit például a legtöbb múzeum már nehezen tudna teljesíteni, az az, hogy teljes sötétségre van szükség ahhoz, hogy ezek a munkák láthatóak legyenek.
Az ablakok és egyéb természetes fényforrások elfedésénél azonban jóval többet tettek az LAM-ban, hogy a műfaj otthonra találjon: rengeteg fényművészeti munka kifejezetten helyspecifikus. Ilyen például a Kiégő izzók munkája, amellyel a térérzékelést vizsgálják a múzeumi térben a LED-ek felvillanásával. Egy másik helyiségben még ennél is speciálisabb feltételeket biztosítanak: Mátrai Erik munkájánál olyan füstgépet használ, ami lehűti a füstrészecskéket szobahőmérsékletűre, amitől szinte lassított felvételszerűen gomolygó füstfelhő keletkezik a helyiségben.
„Egy állandó kiállítótér remek lehetőség a művészeknek, hiszen pontosan tudják, hogy milyen körülmények között lesz látható a kifejezetten ide szánt műalkotás. – hozza be az alkotók szempontját is az intézmény művészeti igazgatója.
A múzeumon belül is különleges a több mint 2000 négyzetméteres „zeppelin”, ami felér a csarnok tetejéig és egyfajta vetítővászonként szolgál. Ott jártunkkor Kovács Ivó és Vicsek Viktor művei váltakoztak ebben a buborékban. Ebbe az állandó kiállítási elembe a következő tárlaton más művészek hozhatnak projekciókat. „A műalkotásoktól függetlenül készítettük el, mert tudtuk, hogy egy ilyen tér izgalmas lehetőséget hordoz magában a művészek számára. A mappingek esetében ilyen volumenben nehéz otthoni körülmények között játszani. Itt viszont egy 360 fokos vetítést hozunk létre, aminek a közepébe a látogató be tud lépni.” – vázolja Vida, miközben egy kis lépcső tetején egy sötét fülkében bezsilipelünk a gömbbe. A grandiózusságához méltóan ez a múzeum legnépszerűbb látványossága.
„Szerencsésen balanszírozunk a nagyon nagy volumenű szenzuális élmények, illetve azon műtárgyak között, amelyek inkább a konceptuális erejüket mutatják meg.” – kalauzol át a szakember a buborékból egy sötét szobába. „Itt van például Csörgő Attila munkája, ami egy már-már aszkétikus hozzáállást képvisel, mégis rendkívül filozófikus. A kör négyszögesítése címet viselő alkotás egy kör alakú tárgy négyzet alakú árnyékát mutatja be. A műtárgy párja egy fizikai kutatóintézetben van, tehát valóban komplex feladat, úgy meghajlítani a fényt, hogy ezt az árnyékhatást érjünk el.”
A fény előbbi, tudományos vagy egyéb fizikai vetületének vizsgálatán túl filozófiai felütések is találhatóak az alkotásokban. Mindkettőt ötvözi Szalay Péter Szabad akarat című műve, ahol egy villanykörte egy napelemet világít meg, ez hajtja azt a motort, ami végül egy stilizált lepkét forgatja a villanykörte körül. Vannak olyan komplexebb technológiai háttérrel rendelkező művek is, amelyek több alkotó, a képzőművész mellett akár egy mérnök vagy egy programozó összefogásából születtek meg.
Talán a szelfiző turisták keltik azt az érzetet, hogy a fényművészet napjainkban született. Ezt azonban azonnal cáfolja a kiállítás anyagában Moholy-Nagy László neve.
„A fényművészet valójában régre vezet vissza. A kiállításon harminc magyar képzőművész munkája látható Moholytól napjainkig. Az egyik állandó kiállítási tárgy Szauder Dávid Moholy-Nagy Fénytérmodulátorának parafrázisa. Moholy-Nagy ebben az 1920-as évekbeli munkájában azzal foglalkozott – ahogy a fénytérmodulátor névből is kiolvasható -, hogy vajon hogyan tudja a teret modulálni, mozgásba hozni a fényjáték.” – ad perspektívát a műfajnak a kurátor. „Külön érdekesség, hogy a két kivetítőn az eredeti Moholy-műről készült felvételek láthatóak, amelyeket Kepes György készített.” – hívja fel a figyelmet Vida Szabolcs.
Moholy-Nagy a térrel foglalkozott a fényen keresztül, Kepes pedig az izzóoszlopokkal a hangulatokat vizsgálta azt, hogy a vörös fény hozhat-e egy hideg térbe melegségérzetet.
Kepes György műve a kiállítás két állandó darabjának egyike, a tárlatot nyitó alkotása egyúttal a kiállítás ars poeticájának is tekinthető. Szemlélteti, miről is szól a fényművészet, a technológiának és a művészetnek ez a furcsa ötvözete.
Ugyanezért éri meg elolvasni a műalkotások melletti leírásokat, vagy benevezni egy tárlatvezetésre. Ezen túl múzeumpedagógiai, művészetpedagógiai foglalkozásokat is szerveznek.
„Fontos volt, hogy úgy szólítsuk meg az embereket, hogy meglegyen az intellektuális háttér, ami izgalmakat hordoz a legfelkészültebb látogatónak is, de közben érezhető maradjon a fényművészet sajátossága is: olyan hatást vált ki, ami a legfiatalabbakat vagy azokat is megérinti, akik nem foglalkoznak művészettel, képzőművészettel, nincsen ilyen irányú erős tudásbázisuk.” – árulja el Vida Szabolcs. „Azt kell mondjam, úgy látszik, sikerrel jártunk. Nagyon sokan vannak nálunk, nagyjából 50-50 százalék a magyar és külföldi látogatók aránya, és a látogatóinknak legalább a fele 30 év alatti, ami fontos célkitűzése a múzeumoknak, hogy a fiatalokat is meg tudják szólítani.
A múzeum meglepően gyorsan valósult meg: a négy alapító még az ötlet megszületésének évében, 2022-ben találta meg a helyszínt és augusztusban már fogadta a látogatókat az intézmény – vázolja a kezdeteket Vida Szabolcs. A kurátor kiemeli, hogy a múzeum piaci alapon működik, állami támogatás nélkül, a látogatók száma azonban igazolja azt, hogy a képzőművészeti térben is lehetséges prosperáló vállalkozást üzemeltetni.
A múzeum területe majdnem 2000 négyzetméter, plusz a 2000 négyzetméteres vetítési felület. A kiállításon márciusban 30 műtárgy szerepelt, de áprilistól még 15 műtárggyal egészítették ki a válogatást. A Hold utcában látható műtárgyak azonban – amellett, hogy a LAM-nak van egy gyűjtési ambíciója is -, a képzőművészeti térben kevéssé elterjedt konstrukcióban időznek a múzeumban: az alkotók bérleti díjat kapnak értük. Ez különösen azért fontos, mert a fényművészettel foglalkozni költséges dolognak számít.
A kiállítások koncepciója egy kurátori elképzelés mentén alakul, ennek alapján hívnak meg művészeket. A március végéig látható anyag négy kurátora Orosz Márton, Laki László, Bordos László Zsolt és Lukács Viola voltak. Vida Szabolcs a frissen bekerülő 15 munkát válogatta, ezzel az április 1-től augusztus 15-ig látható kiállítás öt kurátor elképzeléseit tükrözi.
Az eredetileg piacként működő épületet Czigler Győző tervezte, 1892 és 1896 között épült, a második ipari forradalom anyaghasználatát, esztétikáját hordozza. „Ebben is ott van az áthallás: ez az az időszak, amikor elterjedt az elektromosság, ami utat nyitott a fényművészetnek – itt is összeérnek a szálak. 130 évvel később ezt úgy tudjuk hasznosítani, hogy fényműveket mutatunk be.” – keretezi a képet a szakember.
„A LAM vállalása sokrétű, de amit a zászlónkra tűztünk, az az, hogy segítsük a fényművészet kanonizálását, új műtárgyak létrehozását támogassuk, és felkeltsük a fiatal művészek érdeklődését is.”
