Ismét egy nagyszabású magángyűjtemény kerül kalapács alá Amerikában: a Sotheby’s ezúttal novemberben, majd még jövőre is több árverésén Chara Schreyer kollekciójának darabjait kínálja licitálásra a gyűjtőknek. A sok izgalmas tétel között lesz egy egészen különleges darab is: Marcel Duchamp egyik „művész-bőröndje”.
Chara Schreyer (1947–2023) Müchenben született holokauszt-túlélők gyermekeként, és öt éves volt, amikor a családjával együtt Los Angelesbe költözött, ahol szülei hamarosan ingatlanüzletekkel szereztek komoly vagyont. Chara a University of Californián szerzett művészettörténet-diplomát, majd számos intézményben dolgozott: vagyonkezelője volt többek között a San Francisco-i Museum of Modern Artnak (SFMOMA), a Los Angeles-i Museum of Contemporary Artnak (MOCA) és ugyanott a Hammer Museumnak, igazgatótanácsi tagja volt a San Francisco-i Contemporary Jewish Museumnak (Kortárs Zsidó Múzeum), de számos egészségügyi és oktatási intézményt is rendszeresen támogatott.
Mindeközben pedig a modern és kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb nyugati-parti magángyűjteményét építette fel: mások mellett Georgia O’Keeffe, Louise Bourgeois, Andy Warhol, Ed Ruscha, Christopher Wool, Stuart Davis és Joseph Beuys munkáiból vásárolt. A hatalmas anyag méltó elhelyezésére otthonát gyakorlatilag múzeumnak építtette át, és rendszeresen tartott tárlatvezetéseket is benne művészettörténész-hallgatóknak és múzeumi szakembereknek, valamint – 2014-ben és 2021-ben – két nagy tanulmánykötetet is kiadott a birtokában lévő művekről és alkotóikról.
Chara Schreyer idén februárban hunyt el, és örökösei úgy döntöttek, hogy a gyűjteményt elárvereztetik. Tekintettel a tárgyak nagy számára az üzlet lebonyolítására kiválasztott Sotheby’s több alkalomra osztotta el az anyagot: az első aukció november 15-én lesz, de még jövőre is bőven akad majd alkalom megszerezni egyes darabokat a kollekcióból. A szakemberek összesen legalább 70 millió dolláros bevételt várnak a tételekért.
A minden bizonnyal – az ára szerint mindenképpen – legkiemelkedőbb alkotás Frank Stella Honduras Lottery Co. című, 1962-ben festett, nagyméretű vászna lehet, amelynek becsértékét 10–15 millió dollárra tartja a ház; az összesen hat ilyen „koncentrikus” Stella-festmény egy része ma már különböző múzeumi gyűjteményekben található (például egy-egy a New York-i Whitney Museum of American Artban vagy a tokiói Seibu Museum of Artban).
Donald Judd egy térplasztikája (amely Schreyert Los Angeles-i otthona megvásárlására inspirálta, hiszen itt tudta megfelelően elhelyezni a nagyméretű, falra applikált alkotást) várhatóan 7–10 millió dollár körüli árat érhet el, Eva Hesse 1965-ös munkáját 5–7 millió, Andy Warhol Rorschach című vásznát 3–4 millió, Robert Gober 1984-es plasztikáját és Mark Bradford nagyméretű festményét pedig egyaránt 2–3 millió dollárra becsülik.
A legkülönösebb megszerezhető műtárgy a gyűjteményből azonban minden bizonnyal Marcel Duchamp La Boîte-en-Valise (Doboz a bőröndben) című egyik munkája. A modern művészetet alaposan felforgató életművet létrehozó francia–amerikai alkotó először 1914-ben próbálkozott azzal, hogy addigi műveinek egyfajta „kicsinyített kollekcióját” valamilyen formában egyben közzé tegye. Ekkor öt példányban készítette el az utólag La Boîte de 1914 (Az 1914-es doboz) címmel ellátott összeállítást, amikor is a tervezett munka vázlatait, illetve egyes korábbi munkáiról készített fotókat rakott bele egy-egy 13,5×18,5 centiméteres kartondobozba (ezek közül egy példány ma a párizsi Centre Pompidou gyűjteményében van).
Az ötlet azonban ekkor még ennél nem fejlődött tovább, és majd csak 1936-ban öltött véglegesen testet: ekkortól kezdve Duchamp – illetve később asszisztensei, vagy különböző vele dolgozó galeristák – gyakorlatilag a művész haláláig folyamatosan (elsősorban gyűjtői megrendelésre, A-tól F betűig jelzett hat kisebb „adagban”, illetve 1971-ben, már Duchamp halála után a milánói Arturo Schwarz galerista 74 példányban készített még egy G jelű kiadást is) összesen 312 darab, általában 40×37,5×8 centiméteres, különböző színű bőrrel bevont, kartonból készített, megfelelő méretű rekeszekkel ellátott kapcsos „bőröndöket” készítettek, amelyekbe a művész hatvankilenc munkájának (festményeknek, redy made-eknek) kicsinyített reprodukcióját, illetve megformázott „modelljeit” helyezték el, egyfajta „hordozható életmű-múzeumot” hozva ezzel létre. Ráadásul a sorozat húsz úgynevezett luxus-dobozába – amelyeket a művész mind teljesen saját kezűleg készített és állította össze a tartalmukat – még egy-egy eredeti Duchamp-alkotás is belekerült.
Közben 1934-től készült egy úgynevezett Zöld doboz-sorozat is, amelyben elsősorban Duchamp 1915 és 1923 között készített, ma a Philadelphia Museum of Artban őrzött Il Grande Vetro (A nagy üveg) című munkájára vonatkozó 93 dokumentum – írásos feljegyzések, rajzok, fényképek – litografált másolatai vannak; az összesen 320 példányban kinyomtatott-összeállított zöld-kollekció húsz luxus-dobozába is belekerült egy-egy eredeti Duchamp-munka is. 1966-ben pedig egy amerikai galéria a művész irányításával 150 példányban létrehozott egy Fehér dobozt is, amelyben korábban nem publikált, 1912 és 1920 között keletkezett Duchamp-jegyzeteket adtak közre.
A most a Schreyer-kollekcióból megvásárolhatóvá váló, V/XX sorszámú „luxus-bőrönd” 1942-ben készült New Yorkban Bernard Reis (1895–1978) műgyűjtő (és Mark Rothko amerikai festőművész hagyatékának végrehajtója) számára, és eredeti munkaként Duchamp Mariée című kollódium-nyomatának egy kézzel színezett példányát tartalmazza. A Sotheby’s a tételt 1,8–2,5 millió dollár közötti becsértékkel indítja majd a novemberi árverésen.
Legutóbb egyébként aukción 2020 májusában a Christie’snél a G jelű (poszthumusz) bőrönd-sorozat egyik példánya – 20.000–25.000 eurós becsérték után – 68.700 euróért, egy az A sorozatból származó (vagyis korai) példány pedig 2021 májusában ugyancsak a Christie’snél 2.070.000 dollárért cserélt gazdát.