1854. október 16-án született Dublinban és 1900. november 30-án Párizsban hunyt el Oscar Wilde, az angol irodalom egyik legszellemesebb írója. Összegyűjtöttük a csípős humorú és új perspektívákat bemutató Wilde legjobb sorait.
„Később elvittek egy táncos szórakozóhelyre, ahol módom volt szembesülni a legracionálisabb művészetkritikával, amit életemben láttam. A zongora fölött egy táblát helyeztek el, rajta felirat: „Ne lőj a zongoristára! Megteszi, ami tőle telik.” Ezen a helyen a zongoristák valószínűleg halandóbbnak bizonyultak, mint a világ más pontjain.” – Oscar Wilde: A divat rabszolgái
„Nem, igazán nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak ami persze majdnem ugyanaz.” – Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Ha nem okoz örömet, hogy újra olvashatunk egy bizonyos könyvet, akkor felesleges volt azt a könyvet egyszer is elolvasni. – Oscar Wilde: Sóhaj a mélyből
Az élet sohasem igazságos. Legtöbbünknek talán jobb is, hogy nem az. – Oscar Wilde: Az élet titka a művészet
Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket. A gyónás oldoz fel bennünket, nem a pap. – Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
És senkit, sem nagy, sem csekély erejűt nem tehet tönkre más, csak a saját keze. – Oscar Wilde: De Profundis
LADY BRACKNELL: Egy szülő elvesztése szerencsétlenségnek fogható fel, de mind a kettőé bizonyos mértékben hanyagságra vall. – Oscar Wilde: Bunbury
Akinek semmi baja, azzal rendszerint sok baj van. – Oscar Wilde: Bunbury
Mára már elegem van saját magamból. Szeretnék valaki más lenni. – Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
London tele van köddel meg komoly emberekkel. Igazán nem tudom, a köd termeli-e a komoly embereket, vagy a komoly emberek a ködöt. – Oscar Wilde: Az élet titka a művészet
Az igaz szerelmet nem öli meg a valóság. – Oscar Wilde: Az élet titka a művészet
Ezen a világon csak kétféle tragédiát ismerünk. Az egyik az, amikor az ember nem kapja meg, amit akar, a másik az, amikor megkapja. Az utóbbi sokkal rosszabb – ez az igazi tragédia. – Oscar Wilde: Az élet titka a művészet
Az irodalom mindig az élet előtt jár. Nem utánozza az életet, hanem formálja – a maga szándékai szerint. A tizenkilencedik század, ahogyan ismerjük, jórészt Balzac találmánya. – Oscar Wilde: Sóhaj a mélyből
Lady Windermere visszatért a képtárba, ahol egy népszerű közgazdász ünnepélyesen fejtegette a zene tudományos elméletét egy méltatlankodó magyar virtuóznak. – Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
A színészek olyan szerencsések! Megválaszthatják, hogy tragédiában vagy komédiában tűnnek-e fel, szenvednek vagy jókedvűek, nevetnek vagy könnyeket ejtenek. A való életben mindez másként történik. A legtöbben kénytelenek olyan szerepet játszani, amelyre nem alkalmasak. – Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
LORD DARLINGTON: (…) valamennyien a csatornában fekszünk, de vannak köztünk olyanok, akik a csillagokat bámulják. – Oscar Wilde: Lady Windermere legyezője
Oscar Fingal O’fflahertie Wills néven, köznemesi családba született 1854. október 16-án az írországi Dublinban. A fenti kacifántos nevet az angol közönségre tekintettel cserélte le a könnyebben kiejthető ( és megjegyezthető) Oscar Wilde írónévre. Oscar az ossziáni eposz hős lovagja volt, Wilde pedig vadat jelent.
Édesapja Sir William Wilde, fül-és szemspecialistaként dolgozott, míg édesanyja, Jane Francesca Elgee, Speranza álnéven vált ismert írónővé. Nem véletlen, hogy Oscar szerette az irodalmat. Édesanyja ifjúkorában részt vett az ír nacionalista mozgalmakban, tőle örökölhette lázadó egyéniségét. Oscar és testvére nagypolgári környezetben nőttek fel, francia és német nevelőnők gondozásában, és Dublin szellemi elitje vette őket körül. Oscar sokat volt a szülei és más felnőttek társaságában, így nyolcéves korára már ismerte a vacsoraasztalnál szokásos témákat és álláspontokat. Tanulmányait játszi könnyedséggel végezte, a dublini Trinity College után Oxfordban tanult. Itt erős ír akcentusa és felkészültsége mellett 191 cm-es magasságával és öltözködésével is kitűnt társai közül. Óriáskockás tweedzakójához pávakék nyakkendőt és hullámos karimájú, enyhén félrecsapott kalapot hordott.
Wilde a londoni szalonok állandó és – különc viselkedése, kirívó öltözködése miatt – könnyen megjegyezhető vendége volt. A Punch humoros hetilap 1880-tól karikatúrasorozatot indított róla, Wilde azonban a dolog reklámértékét látta meg. Hírnévre és gazdagságra vágyott. 1881-ben saját költségein megjelentette Poems (Versek) című kötetét, amelyet Kanadában és az USA-ban is bemutatott. Az előadóút óriási sikerrel zárult, Wilde sziporkázó stílusa lenyűgözte közönségét.
1884-ben összeházasodott Constance Mary Lloyddal. 1885-ben született első fiuk, Cyril, majd a következő évben Vyvyan. Wilde innentől ontotta a meséket. 1888-ban megjelent A boldog herceg és egyéb mesék mesegyűjteménye, Wilde saját gyermekeinek is ebből olvasott fel esténként. Londonban telepedtek le, és Wilde sorra jelentette meg legkülönbözőbb műfajú írásait, amelyeknek egy közös vonásuk van: a stílus, a nyelv magával ragadó szépsége. Az 1890-es évekre London egyik legnépszerűbb színdarabírója lett. Emellett számos más műfajban, például a lakberendezésben is kipróbálta magát. Előadásokat tartott, újságíróként tevékenykedett. Híres volt csípős humoráról és sziporkázó társalgási stílusáról. 1890-ben jelent meg regénye, a Dorian Gray arcképe.
A sikerek után azonban ellene fordult a közvélemény a Lord Alfred Douglasszal folytatott kapcsolata és az ezt követő pereskedés már a bukásához vezető út volt. A bírósági eljárásokból végül ő került ki vesztesen és a kétévnyi kényszermunka következményeként megrendült egészséggel hagyta el a fegyházat. Szabadulása után azonnal Franciaországba távozott és soha nem tért vissza Nagy-Britanniába. 1900. november 30-án hajnalban, mindössze 46 évesen hunyt el egy, a börtönben kapott fülfertőzés következtében. Hamvait 1909-ben helyezték át egy kisebb párizson kívüli temetőből a hírességek nyughelyének számító Père Lachaise-be. Sírja ma szinte zarándokhely.
Oscar Wilde művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvashatóak.
