Ha valamire azt mondhatjuk, hogy bűn kihagyni, akkor Rosefeldt munkája, a Manifesto biztosan az.
Tizenhárom csatornás videómunka, azaz filmek mennek egymás mellett, apró történetek nagy vásznon, tökéletes mozifilmes szemlélettel megvalósítva – Cate Blanchett-tel a főszerepben. Hol punkot, hol anyát, hol szemétfeldolgozóban robotoló munkásnőt, tévébemondót, milliomost, vagy hajléktalan nőt játszik.
De nem stílusgyakorlatok ezek, hanem átélt, megélt történetek.
A szövegek pedig 20. századi művészi manifesztumokból, azaz kinyilatkoztatásokból állnak. Csakhogy a dologban az a lenyűgöző, ahogyan a művész (filmes?) reális szituációkat teremt az elvontságból. Nem mellesleg pedig szuperprodukciót látunk: perfekt módon összerakott kis mozietűdöket. Muszáj megnézni, tényleg.
Ritkán látni idehaza olyan műalkotást, amely ennyire látványosan mutatja meg, hogy a kortárs képzőművészet ma már szorosan összefügg a társművészetekkel.
mikor: május 30. – augusztus 12., k–v: 10.00–18.00; hol: Magyar Nemzeti Galéria; mennyi: 900 Ft / 1800Ft; további információk
