• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Operaház Zene Címlap

Kasper Holten: „A Kékszakállú felér egy wagneri operával”

Szerző: Verasztó Annamária2018. augusztus 3.
Facebook Twitter E-mail
Kasper Holten fotó: Clive Barda

Intenzív és személyes – így jellemezte saját rendezését. Célja az volt, hogy északról hozott szemléletével egészen új megvilágításba helyezzen egy mesterművet. Interjú Kasper Holtennel, a május 24-én bemutatott A kékszakállú herceg vára rendezőjével.

– Az Opera 2017/18-as évadát Wagner inspirálta. A híres „Koppenhágai Ring” rendezőjeként mit tekint Wagner örökségének?

– Wagner operái azért hihetetlenek, mert máig egyszerre zavarnak össze, kavarnak fel, ragadnak magukkal, és hatnak meg. Felölelik az életet – filozófiát, vallást, politikát, érzelmi drámát – friss felfogásban. Wagner híres volt az opera világának felforgatásáról, így öröksége arra kötelez, hogy az ő műveit is folyamatosan újraértelmezzük.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

– „A Ring gyűrűi”-évadban ön mégsem Wagner-, hanem Bartók-művet rendezett az Erkel Színházban. Mi volt az első reakciója a felkérésre?

– Nagybetűs IGEN! Bartók zenéje több szinten hat, A kékszakállú herceg vára pedig összetett, csodás felfedezőút az emberi lélek és kapcsolatok világába. Valóra vált álom, hogy színpadra állíthattam ezt a remekművet. A benne sűrűsödő dráma felér egy hosszú Wagner-operával.

– Azt nyilatkozta, művészi stílusa kiválasztásához látnia kell, mivel nyűgözi le az adott darab. A Kékszakállú mivel igézte meg?

– Először tizenkét évesen láttam. Akkor a gótikus hangulat és a hét ajtó logikája ragadott meg: a visszaszámlálás egy eseményig, amely látszólag be sem következik. De ez az opera idővel érik bennünk, a tapasztalat segít megérteni a rétegeit. Ma a két szereplő közti kölcsönhatás van rám nagy hatással. Egy kölcsönösen függő viszonyban próbáljuk meghódítani, megérteni vagy megtörni a másikat, míg végül elveszítjük önmagunkat. A mostani előadásunk erre a ciklikusságra fókuszált, remélve, hogy sikerült két valódi egyént bemutatnunk, akikkel együtt lehetett sírni és nevetni is.

Minél konkrétabb emberi érzéseket állítunk színpadra, annál általánosabb érvényű lesz a produkció.

– Mi a legnagyobb nehézség illetve lehetőség egy kétszereplős előadás rendezésében?

– Lehetőség, hogy igazán mélyre áshatunk a karakterekben, viszonyokban. Kamaradrámát készítettünk, hihető pszichológiai részletekkel: ehhez le kellett csupaszítanunk az előadást. Kihívást jelentett, hogy minden szónak súlya volt. Valami őszintét kellett létrehoznunk, és nem bújhattunk nagy, látványos tömegjelenetek mögé.

– A látványvilágot hogyan alakították ki Steffen Aarfing díszlettervezővel?

– Az ajtókat nem szó szerint értelmeztük, hanem a főhős személyiségének és Judittal való kapcsolatának aspektusaiként. Kékszakállúra festőművészként tekintettünk, akinek a felesége azzal küzd, hogy férje énjének egy részét – a művészetét – sosem értheti meg vagy veheti birtokba.

Áttörést jelentett, amikor egy korábbi látogatás alkalmával az Operaház gyönyörű, régi festőműhelyében járhattunk: ez konkrét inspirációval szolgált a díszlethez.

– Az ön felfogásában a Kékszakállú a férfilélek univerzális metaforája, vagy 2018-ban másképp szükséges közelíteni a témájához, mint száz éve?

– Mindkettő. Van a darabban univerzalitás, de számomra nem férfiról és nőről szól, hanem két emberről. A nemek felcserélésével is működne ugyanaz a dinamika. A kérdés, hogy formálhatunk-e igényt egy másik személyre, megérthetjük-e valaha teljesen, vagy a rejtélyességből is fakad a szerelem és a vonzalom.

– Helyezett önre nyomást, hogy Magyarországon rendezett ikonikus magyar operát, éppen a mű bemutatásának centenáriumán?

– Igen. Ez különleges megtiszteltetés volt, viszont természetesen magasra tette a lécet. De mindig is szerettem a kihívásokat! Végtelenül izgatott voltam már a próbák előtt, hogy olyan nagyszerű művészekkel dolgozhatok, mint az Opera művészei és Eötvös Péter. Biztos voltam abban, hogy remekül – ha szabad így fogalmaznom – szórakozunk majd, míg feltárjuk ennek a mesterműnek a mélységeit.

Mire figyelmeztessük a nézőket?

– A májusi bemutató után milyen tervek megvalósítása vár önre?

– 2018. szeptember 1-jétől én leszek az új vezérigazgatója a Dán Királyi Színháznak, a nemzeti opera, balett, színház és szimfonikusok otthonának a hazámban. Ez hatalmas feladat, de egyben hazatérés is a társulathoz, ahol operaigazgató voltam 2000 és 2011 közt. Alkotómunkám egy részéről így le kell mondanom, de az, hogy ennek a remek intézménynek a kormányrúdjánál állhatok, és egyengethetem az előadóművészetek útját a társadalomban, rendkívül fontos nekem.

– Volt már a Covent Garden-i Királyi Operaház operaigazgatója is – egy ilyen szakmai csúcs után mit tart még kihívásnak a pályáján?

– A színházunk jövőjét biztosítani óriási kihívás egy olyan korban, amikor minden változik. De én optimista vagyok! A jövőben az embereknek nagyobb szüksége lesz az élő színház és zene élményére, mint ezelőtt bármikor.

Az interjú teljes terjedelmében a Mimi.blog.hu-n olvasható.

interjú bartók dán kasper holten rendező opera magazin kékszakállú
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzés„A modern idők legjobb története”
Következő bejegyzés Megélt történetek – Manifesto

Ajánlott Bejegyzések

Szent Efrém Férfikar
Orientale Lumen

Megjelent a Szent Efrém Férfikar Kings & Queens című lemeze

2023. február 1.2 perc olvasás
Hollerung Gábor - forrás: Müpa
Müpa magazin

Korngold és Shakespeare – Szimfonikus színházi játékot mutat be a BDZ

2023. február 1.2 perc olvasás
Vass András - fotó: Gyarmati Csaba
Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

2023. február 1.4 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.