Csodálatos francia menüt állított össze a Nemzeti Filharmonikusoknak az egyik legnépszerűbb sztárkarmester, Bertrand de Billy. Október 4-én este fél 8-kor a Müpában Fauré, Dutilleux és Ravel darabok csendülnek fel.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Francia estje október 4-én, 19:30-kor kezdődik a Művészetek Palotájában. Fellép Várdai István csellóművész, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), vezényel: Bertrand de Billy
Fauré (1845–1924) meglepően koraérett, briliáns zeneszerző volt. Tizenéves korának végére már kiforrott teljesen egyéni, senkiével sem összetéveszthető zenei stílusa. Ennek egyik bizonyítéka az 1865-ben komponált, alig valamivel több, mint ötperces Cantique de Jean Racine. Fauré a mű keletkezése idején a párizsi École Niedermeyerben Camille Saint-Saënsnál tanult zeneszerzést. A kompozíciót benevezte az intézmény zeneszerzői versenyére, és el is nyerte vele az első díjat.
A siker további egyházi művek komponálására ösztönözte az akkor még mindössze húszesztendős zeneszerzőt, aki később a párizsi Madeleine templom orgonistája és zenei vezetője lett.
Fauré 1887-ben komponálta egyik legismertebb művét, a Pavane-t, eredetileg zongorára. Az elsősorban spanyol táncként elterjedt pavane méltóságteljes 16. századi udvari tánc volt, amely vélhetően Itáliából került az ibériai félszigetre. A tömör, mindössze néhány perces darab eleganciája tökéletes példája annak, hogy a zeneszerző miként volt képes zenei ötleteit a legcsiszoltabb miniatűr formákba sűríteni.
Az est másik nagy dobása a 20. század második felének egyik legjelentősebb zeneszerzője, Henri Dutilleux gordonkaversenye. A Baudelaire sorai által ihletett, címét is A romlás virágai egyik versétől kölcsönző kompozíciót a nemzetközi zenei életben is kiemelkedő művészként számon tartott Várdai István közreműködésével hallhatjuk.
Várdai István játéka azért olyan különleges, mert képes bármilyen stílusú darabhoz, zenészhez vagy koncepcióhoz tökéletesen igazodni úgy, hogy eredeti stílusát sem veszíti el. Rendkívül jól uralja hangszerét… ( f21.hu – Hézer Luca)
Várdai István csellóművész
A csellóversenyben szólistaként közreműködő Várdai István több nemzetközi verseny díjazottja-nyertese. A verseny történetében páratlan módon háromszor nyerte meg a Popper Dávid Nemzetközi Zenei Versenyt. Fellépett már a világ számos hangversenytermében, többek között a New York-i Carnegie Hallban. Kiváló muzsikusokkal és zenekarokkal játszott együtt világszerte. Hazai és nemzetközi fesztiválok állandó résztvevője. 2009-ben Junior Prima-díjat, 2015-ben Liszt-díjat kapott. 2012-ben elnyerte a világ legígéretesebb fiatal zenészének odaítélt Prix Montblanc-t. Várdai egy 1720-ban készült Montagnana hangszeren és az 1673-ban készült legendás „ex du Pré-Harrell” Stradivari csellón játszik. 2018. őszétől a bécsi Zeneakadémia (Universität für Musik und Darstellende Künste) cselló tanszékét vezeti.
A programot Ravel Daphnis és Chloé – balettje zárja. A Daphnis és Chloét a Párizsban működő Orosz Balett igazgatója, Szergej Gyagilev rendelte Raveltől 1909-ben, bemutatójára 1912-ben került sor. Az egyfelvonásos balett három jelenetből áll, a jelenetek között azonban nincs éles határvonal: a hallgató a művet folyamatos eseménysorként érzékeli. A nagy létszámú zenekarban két hárfa, cseleszta és sokféle ütőhangszer szerepel (köztük aeoliphone, a szél hangját utánzó gép), s a darabban fontos szerepet kap a szöveg nélkül, a színfalak mögött éneklő vegyeskar. A kompozíció egyik legvonzóbb eleme a varázslatos hangzás, amely az első pillanatokban rabul ejti a hallgatót.
A Nemzeti Filharmonikusokat Bertrand de Billy vezényli, aki napjaink egyik legsikeresebb francia karmestere. Párizsban született és zenei tanulmányokat is itt folytatott. Dessauban, Bécsben és Barcelonában volt különböző intézmények zeneigazgatója.
Koncertjein széles szimfonikus repertoárból válogat, kitüntetett figyelemmel a francia zene iránt, leginkább azonban operakarmesternek tartják – ezen a területen Wagner számít tevékenysége egyik súlypontjának. (Revizor – Csengery Kristóf)
Vendégkarmesterként láthatták őt Lausalnne-ban és Drezdában és számos operaházában dolgozott, például Bécsben, Berlinben, Hamburgban és Münchenben, Londonban, Párizsban és Los Angelesben.
A világ vezető zenekaraival lépett fel, egyebek mellett a Clevelandi Zenekarral, a Drezdai Staatskapellével, az Orchestre de Paris-val, valamint a koppenhágai Königliche Kapellével. Munkásságát számos CD- és DVD-felvétel őrzi.
A Nemzeti Filharmonikusokkal legutóbb 2017. október 26-án dolgozott együtt, ahol Wagner, Mozart és Strauss egy-egy művét dirigálta, a világhírű Radovan Vlatković kürtművész közreműködésével.
