„A zene az örökkévalóság előlege” – Koncert Szokolay Sándor emlékére

Koncert Szokolay Sándor 80. születésnapján

December 9-én 18 órakor a Vigadó Dísztermében fiatal alkotók és előadók mellett kiváló művészek hivatottak a zenén keresztül megidézni Szokolay Sándor varázslatos világát.

Öt éve, 2013. december 8-án hunyt el Szokolay Sándor zeneszerző. A Zeneakadémia nevében Devich János a következő sorokkal búcsúzott a legendás zeneszerzőtől:

Szokolay Sándor

„A legnagyobbak közül való volt. Ahol megjelent, szárnyra kapott a gondolat, reményt adott a derű. Barátai szerették, rajongói tisztelték, irigyei támadták. […] Mindent tudott, mert mindenre kíváncsi volt. Övé volt a kelet varázsa, a nyugat felvilágosultsága és a magyarság büszke öntudata. És közben szenvedélyesen prédikált nemzetének, pályatársainak, barátainak, sőt irigyeinek is. Tudta, hogy a zene nem csak szórakoztat, de nevel is. Emberségre tanít, és közel visz a természethez, közel visz Istenhez. Vagy ahogy ő mondta:

„…a zene az örökkévalóság előlege.”

A hangverseny első felében a Szokolay InspirArt Zeneszerzőverseny díjnyertes művei szólalnak meg az ifjú alkotók és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium növendékeinek előadásában.

„Ahogyan az első darabok kibuggyantak belőlem, azóta is a saját örömömre komponálok. Ennek nem mond ellent, hogy valamennyi szakma megköveteli a felkészültséget. Küzdelmek, erőfeszítések nélkül nincs eredmény.

 

A test, lélek, szellem, érzelem, ízlés tökéletesítése kötelesség, hogy ne csak a jó és rossz között választhassunk, hanem a jó és jobb, sőt legjobb között. Mert az élet egyszeri és megismételhetetlen. A tehetség kiművelése kötelesség. Tartással élni, ha nehezebb is, érdemes…”  – így Szokolay Sándor.

A szünet után Szokolay zenei műhelyének ajtaja nyílik meg. Elsőként a Szent Efrém Férfikar előadásában a Missa Brevis bemutatójára kerül sor. A mise 1982-ben keletkezett, egy szófiai kórus felkérésére. Az énektechnikailag rendkívül nehéz, zeneileg összetett opus a Tomkins Énekegyüttes előadásában népszerűvé vált Missa Pannonica előzménye.

Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Dmitrij Szmirnov és Mon-Puo Lee

Banda Ádám hegedűművész a 2. szólószonátával áll a pódiumra. A három tételes szonáta hálás erőpróba az előadó számára. Első tétele a Passacaglia-Fantasia, nyilvánvaló ihletője Bach és Bartók. Az Elégia című lassú tételben a tiszta egyszerűség és a meditatív nyugalom szordínós hatása a meghatározó, míg az utolsó tétel egy fokozatosan gyorsuló bravúros finálé.

A hangverseny záró száma a II. vonósnégyes összegzésszerűen keresi a mondandó és a vonós hangszerek technikai lehetőségeinek koncentrált egységét. A Bartók emlékének szentelt nyolc tételes alkotás az eszköz és kifejezés egységét tekintve sokszorosan átszövi a mű szigorúan szerkesztett organikus világát. Kelemen Barnabás és Kokas Katalin két ifjú titán társaságában lép színpadra. A többszörös versenygyőztes Dmitrij Szmirnov és Mon-Puo Lee már bemutatkozott a Fesztiválakadémián és azóta is őszinte érdeklődést mutatnak a magyar kortárszene iránt. A Kelemen házaspár kezdeményezésének köszönhetően egyre több külföldi előadó fedezi fel sokszínű zenei örökségünket.

Az In Memoriam Szokolay Sándor hangverseny a nosztalgikus emlékezés helyett, a fiatal alkotók és előadók lelkesedésével, lendületével az „időből kipattanó jelenidejűség” élményét kínálja: múlt, jelen, jövő találkozását.