Závada Pál a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére írt új színpadi adaptációt Dosztojevszkij világhírű regényéből, a Bűn és bűnhődésből, amelynek bemutatója október 16-án volt a Kozák András Stúdióban. Hargitai Iván rendezésének köszönhetően a különleges előadás tapintásközelbe hozza egy „társadalomellenes” tett természetrajzát.
A Bűn és bűnhődés jó kis erkölcsi tantörténetnek indul, de közben kiakad a mérleg nyelve, és már nem is annyira tanulságos, mint inkább zavarba ejtően konkrét lesz, húsbavágó dilemmákkal: micsoda törvény az, hogy egy ember meggyilkolása kirívó bűncselekmény, de a háborúba terelt katonák gyilkosságszériái a jó állampolgár ismérvei? Ebbe a gondolati örvénybe ragad minket magával Raszkolnyikov örökérvényű története.
Hargitai Iván prózai tagozatvezető célja, hogy átélhető legyen Dosztojevszkij története, ezért nem is maradt az előadás a 19. században. A történet morális kérdései mellett az alkotók arra a fontos vonulatra koncentráltak, ami a szegénységet, a kiszolgáltatottságot boncolgatja.
„Ahogy forgattuk a darab szövegét, úgy jöttünk rá egyre inkább, hogy időszerű. Alapvető érzelmi, gondolati, politikai és filozófiai dilemmákat feszeget, hallatlanul rafináltan egy krimibe ágyazva. Szerintem egy rendkívül izgalmas utazás, s ki kell azt érdemelni, hogy az ember eljusson ennek a történetnek a végére…”
– mondta Hargitai Iván rendező az igen nagy erejű, bonyolultságú és gazdagságú regényről.
Nagy Pétert láthatjuk a főszerepben, de Kuna Károly, Gáspár Sándor, Varga Mária, Ladányi Júlia, Pálya Pompónia és Lábodi Ádám is színpadra áll. „Ez egy nagyon emberi út, ami látszólag egy szélsőséges megnyilatkozásba van beágyazva, de talán pont ezáltal lehet ezt a sorsot általánossá tenni. Ha ki kell emelnem valamit a darabból, az az, hogy a bűnre hol kereshetjük a megbocsátást” – mondta a Raszkolnyikovot alakító Nagy Péter.
Lábodi Ádámra Hargitai Iván Razumihin szerepét bízta, aki kiemelte, hogy szereti a szerepét és öröm volt vele foglalkozni:
„Azt szokták mondani, hogy Razumihin kifejezetten az a figura ebben a könyvben vagy az előadásban, aki a néző szemével gondolkodik, ő hoz be valamiféle racionalitást. Egyszerű kérdéseket tesz föl, vagy rácsodálkozik azokra a gondolatokra, amiket akár Raszkolnyikovtól, akár Porforijtől hall. Razumihin és Raszkolnyikov között nagyon régi a barátság, sok közös pont volt életükben, de kezdtek eltávolodni. Azt próbáltam megfogalmazni, hogy ennek a barátságnak mi a vége a darabon belül, és ez nem könnyű feladat…”
Bővebb információ az előadásról: www.vorosmartyszinhaz.hu/repertoar/122-bun-es-bunhodes
