Józsa Tamás zeneszerző különleges vállalkozásba kezdett: mesemusicalt írt, melynek zenei anyaga most kerül bemutatásra, és készül hozzá a mesekönyv is. A 22 tételes darab különlegessége, hogy szimfonikus és rockzenekarra, valamint szólóénekre és vegyes karra íródott, így a maga nemében egyedülálló keveréke az egymástól távol eső műfajoknak.
A történet főszereplői az erdő legkisebb élőlényei, a rovarok, bogarak. A főhős, Lepkés Lulu egy vihar során elszakad a szüleitől és számos kalandon és egyúttal dalon át követhetjük sorsát.
A mesemusical hanganyagának ősbemutató koncertje 2019. december 14-én, 17.00-kor lesz a Csillaghegyi Közösségi Házban.
A darab teljes zenei anyaga hallható a koncerten, 26 zenésszel, interaktív módon, vagyis az apró közönség számára is befogadható formában. A tervek között pedig szerepel a jövő évben a darab színpadra állítása a gyermekeknek tetsző formában, tanítva, de szórakoztatva.
Józsa Tamás zeneszerző-zenetanárt kérdezte Adamkó Fanni a darab születésének körülményeiről.
– Hogy fogant meg a darab ötlete?
– A történet alapgondolata már 14 évvel ezelőtt felbukkant bennem. Ekkor már körülbelül hat éve foglalkoztam zenetanítással, és az volt a vágyam, hogy egy alkotásba szőhessem bele a zene tanításáról kialakított elképzeléseimet és tapasztalataimat. Laura lányom három, Kristóf fiam pedig fél éves volt, amikor az esti altatások alkalmával megfigyeltem, hogy mennyire varázslatos történeteket mesélt a feleségem nekik. Ez inspirált arra, hogy megírjam Lepkés Lulu és, ahogyan öccsét abban az időben Lulu hívta, Teknős Tófi történetét. Rajongtak a zenéért, szerettek volna megtanulni hangszeren játszani, énekelni, vagy ahogyan hívtam a „zajongásukat”, duruzsolni.
Évekkel korábban, amikor egy hangszerboltban dolgoztam, arról fantáziálgattam munka közben, hogy a bolt feletti poros helyiségekben biztosan laknak olyan bogarak, akik néha mosolyogva hallgatják a betévedő kétlábúak kajla próbálkozásait a hangszereken.
Így született meg a zenés mesejáték gondolata. Varázslatos élmény volt látni, ahogyan egyik pillanatról a másikra életre keltek Lepkés Lulu, Teknős Tófi, Pókanyó, Bolhabarát, Darázsapó, Tücsök Mankó, Csiga Csongor és Sáska Sanyi figurái és elkezdték élni az életüket.
– Több zenei stílus is képviselteti magát a dalok között – célja a darabnak, hogy megismertesse a gyerekekkel a különféle zenei stílusirányzatokat?
– Teljes mértékben. Bár ilyen irányú gondolatok ritkán fogalmazódnak meg bennem tudatosan egy alkotási folyamat kezdetén, azonban a Duruzsol az erdő művem esetében már korán kirajzolódott, hogy a karakterek és a különféle jellemvonások mögött konkrét zenei stílus álljon.
A történet során minden karakter eltérő zenei stílusokon keresztül mutatja meg magát.
Ez változatos zenei formát eredményez, amelyben az összképre a hangszerelés kiegyensúlyozottsága vigyáz. Így a hallgatóság egy előadás keretében kaphat betekintést több zenei műfaj világába.
– Egy új darab létrehozása komoly munkát igényel. Kik az alkotótársak?
– Farkas Csaba szerzőtársam körülbelül 7-8 éve kapcsolódott be az alkotási folyamatba. Gitártanulásra jelentkezett nálam, és az egyik tanórán beszéltem neki a meséről. Azt mondta szívesen elolvasná az eddig leírtakat. Csaba akkoriban drámát tanított, újságíróként, fordítóként és tolmácsként dolgozott. Ő volt az első, akinek a családomon kívül megmutattam a vázlataimat. Megtetszett neki az alapgondolat, így megkezdtük a közös munkát. Nagyszerű élmény volt az alkotási szakasznak ez a stádiuma, és közben a meséből egy igazi irodalmi mű formálódott.
Igaz, most csak a hanganyag kerül bemutatásra, de igazi koncertélményt nyújt a gyerekeknek. A dalokat feléneklő énekesek közül hogy néhányat említsek: Sapszon Orsolya, Csordás Levente, Djordjevic István Giorgio, Bubnó Márk. Szeretném kiemelni, hogy számos, a saját hangszerén magas kvalitású hangszeres zenész játszik a felvételen, mint például a magyar doblegenda: Pálmai Zoltán.
Külön nagy öröm számomra, hogy a lemezen egy dal erejéig az időközben kamasszá cseperedett két nagyobbik gyermekemmel, Luluval és Kristóffal játszom együtt, valamint a koncerten végig együtt fogok gitározni Kristóf fiammal a színpadon.
– Kinek szól az előadás?
– Úgy gondolom, hogy nagycsoportos óvodás kortól egészen nagyszülő korig mindenkinek szól a történet és a zenei szövet hangulata. A készülő mesekönyv néhány fejezetét, melynek a megírásán Csaba jelenleg dolgozik, legkisebb lányomon, a hétéves Jankán szoktam „tesztelni”. Sokszor mesélem neki esténként a különféle jeleneteket és éneklem a dalokat. Érdeklődésének és reakcióinak hatására született időközben egy új szereplő is, Molylenke, az erdő tündére.
– Mi a darab üzenete?
– A zene és egymás iránti szeretet, együttérzés, egymásra figyelés, a jelen pillanat megélése, alázat, önbecsülés, bátorság, érzelmi támogatás, környezettudatosság és még sok olyan dolog, amit szavakkal nem igazán lehet kifejezni. Inkább egy rövid dalszöveggel válaszolnék A Tocuna című dalból:
„Ha fekete-fehérben látod a világot,
Nem fogod észrevenni a virágot.
Hiába színes a gyümölcse a fának,
Ha nem tudsz úgy örülni a mának.”
Jegyek válthatók ide kattintva.
Az Óbudai Kulturális Központ programjairól bővebben ezen az oldalon tájékozódhatnak.
