Barna Judit, azaz Juju 2008-ban alapította meg a Budapest Show Kórust, de idén úgy döntött, hogy szeretné megújítani, átalakítani egy letisztultabb, szakmailag átgondoltabb koncepció mentén. Ebben segít neki Pejtsik Panna, aki Juju felkérésére örömmel vállalta a megújult kórus zenei vezetői szerepét. Juju és Panna elmesélték, honnan indult a karrierjük, hogyan ismerték meg egymást, és azt is, hogyan képzelik el a BSK jövőjét.
– Judit, a kórus mellett rengeteg más, a kulturális élethez kötődő projekted van. Pontosan hogyan neveznéd meg a „munkaköröd”?
Barna Judit: Ha röviden kellene összefoglalni, hogy mivel is foglalkozom, akkor azt mondanám: összművészeti manager, kurátor, fesztiválszervező. 6 évig szerveztem a Budapesti Tavaszi Fesztivált és a CAFe Budapestet a Budapesti Fesztiválközpontban, az utolsó két évben vezető programszervezőként. 3 évig csináltam a Művészetek Völgye Színház Színpadát, valamint a kórus mellett jelenleg is menedzselem Márkus Sándort (sankoart), iamyankot és a Papavert. Továbbá vannak saját projektjeim: most éppen egy nagyszabású irodalmi kampányon dolgozom többekkel, de számos előadás- és fesztivál-ötlet van még a fiókomban. És persze adok jó ötleteket is másoknak: ilyen például a most bemutatott Radnótis Csillagképek előadás is.
– Több mint 10 éve alapítottad meg a Budapest Show Kórust. Miért, minek a hatására döntöttél úgy, hogy elindítod?
BJ: Hallgattam a kedvenc dalaimat, a Youtube pedig oldalt, az ajánlott videóknál gyakran kiadta az adott szám cover verzióit. Így vettem észre, hogy kórusok is készítenek feldolgozásokat: belehallgattam párba, és így jutottam el a show kórusokig, ami kint Amerikában jellemzően gimnazistákhoz és egyetemistákhoz köthető műfaj. Tetszett, hogy olyan dalokat énekelnek, amiket a fiatalok amúgy is hallgatnak. Lazán, kotta nélkül, élőzenével. Rákerestem, hogy van-e itthon ilyen, de mivel nem volt, alapítottam egyet. Mi voltunk tehát az elsők az országban.
– Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ez úgymond „korhatáros” műfaj?
BJ: A tánc és a show elemek miatt alakulhatott ez így: kicsit amerikai színházas-musicales, és ez egy bizonyos kor felett talán már sok lehet. A BSK is kinőtte már szerintem, valamint a nagy musicalhullám is elült – a Színműn is már simán zenés-színész szakot indítanak musical szak helyett- , ezért is szeretnék változtatni kicsit az irányon.
– És mi a helyzet a nemek (vagy a lányok-fiúk) megoszlását illetően a BSK-ban?
Pejtsik Panna: Most körülbelül 23 főből áll a kórus, de úgy alakult, hogy csak 2-3 fiú van közöttük. Egyelőre még ismerkedünk egymással, így szívesen fogadunk új tagokat – elsősorban a férfikarba. Ez igazából egy teljesen új társaság, ahova több oldalról érkeztek emberek: régi BSK tagok, új emberek a meghallgatásokon keresztül, illetve az én másik projektkórusomból is csatlakoztak páran. Ami nehéz a nemek szempontjából, hogy nem gondolkodhatunk női karban, hiszen vannak fiúk is – de ahhoz kevés a létszámuk, hogy egy teljes szólam meglegyen. Ezt kell ügyesen áthidalni nekem mint zenei vezető – de bízom benne, hogy fognak még jelentkezni! Sőt, erre most volt is egy kreatív kampányötletem: arra gondoltam, hogy írok egy dalt, ami tulajdonképpen „férfikar-csalogató”, és betanítom a kórusnak. Szerintem nagyon vicces lett, ahogy feldolgoztuk benne ezt a „problémát”. Egyébként én ilyen vonalon képzelek el sok mindent: imádom a zenei humort, és a kreatív megoldásokat – ezt szeretném elhozni a BSK-ba is. Ez tudja pótolni a táncos részt is akár, mivel abból azért kezdünk kinőni.
https://www.facebook.com/showkorus/videos/754770074967427/
– A BSK esetében ki választja ki, hogy melyik dalokat fogjátok majd énekelni a műsor részeként?
PP: Amikor Juju vázolta a közös munkáról való elképzelését, hihetetlenül szimpatikus volt számomra az, hogy van egy zenei vezető, és egy alapító-menedzser is. Nekem van egy zenei elképzelésem a repertoárt illetően, míg a menedzser inkább marketing szempontból figyeli a kórus működését, és jó rálátása van arra, mit érdemes előadni, mivel érhetünk el több embert, többféle réteget. Ennek én örülök, és szívesen fogadom a tanácsokat, illetve a tagok is ajánlhatnak dalokat.
BJ: Erre tulajdonképpen egy komplett business épült, ugyanis vannak olyan szerzők, akik kifejezetten könnyűzenei kórusok repertoárjába illő feldolgozásokat írnak (pl.: Mac Huff). Sokszor elég hasonló sémára készülnek ezek a dalok, ezen is kicsit változtatni akarunk, az a terv, hogy Panna is hangszerel majd dalokat! Alapvetően azt gondolom, hogy az a legjobb, ha teljesen egyedi feldolgozásokat csinálunk. Szó volt arról, hogy saját számunk is lesz.
– Szerintetek mennyire nehéz meghonosítani egy olyan műfajt, ami eddig nem volt ismert Magyarországon?
BJ: Van egy kis fogalmi zavar ezzel kapcsolatban az emberek fejében. Sokan, ha meghallják, hogy show kórus vagyunk, vagy azt hiszik, hogy gospel, vagy pedig azt, hogy show műsorokban hátul vokálozunk. De ha őszinte akarok lenni, eddig nem űztük olyan szinten, hogy igazán be lehetett volna vezetni. A szakma kevésbé ismer minket, inkább a családtagok és a barátok.
PP: De mégiscsak sokat elértetek a műfajában! (mosolyog) Egyébként országos szinten, és Budapesten is több könnyűzenei kórus van már, de ez az amerikai mintára épülő, táncos elemeket is beépítő műsor nem gyakori Magyarországon, talán 2-3 működik jelenleg.
– Annak ellenére, hogy nem vokalisták vagytok, volt olyan felkérés, amire igent mondtatok?
BJ: Puskás Petinek több dalában közreműködtünk, és fel is léptünk vele. A Brain Bar himnuszát pedig iamyankkal közösen jegyezzük, előző karnagyunk, Eőry Krisztina írta hozzá a kórusrészeket. Amikor a 2016-os futball EB miatt tele voltak az utcák, csináltunk egy Facebook-eseményt, hogy a Szent István Bazilika előtt énekeljük el „Az éjjel soha nem érhet véget” 4 szólamú verzióját. Több mint kilencezren visszajeleztek erre! De szerencsére saját jogon felléptünk már a Sziget Fesztiválon, és a Művészetek Völgyében is.
PP: Én nem is vagyok benne biztos, hogy kell-e azért küzdeni, hogy a kórusnak csak saját megjelenései legyenek – szerintem el lehet ezeket a felkéréseket is fogadni, én nagyon szeretem az együttműködéseket, és minden megjelenés jót tesz a kórusnak. Lehet, hogy Amerikában nem kérnek fel vokálozni egy showkórust, de szerintem Magyarországon viszonylag szűk a könnyűzenei szakma, ezért nyugodtan vállalhatjuk őket.
– Panna, ha jól tudom, akkor elképesztően sok dologgal foglalkozol…
PP: Igen, valóban nagyon színes a szakmai életem, és nem is tudom/szeretném magam behatárolni. Klasszikus zongorista-karvezetés végzettségem van, de a szüleim révén mindig otthonosan mozogtam a könnyűzenében is. A zene minden ága érdekel, tehát a hangszerelés és a kórusok mellett koncertszervezéssel is foglalkozom, főként a kreatív-művészeti háttérmunkákban veszek részt nagyszabású eseményeken. Emellett diploma után jazz-pop szólóénekes irányba mozdultam, vokálozom, tanítok is, és mostanában kezdtem saját dalokat írni. Így soha nem unalmas az élet, mindig tudok tanulni az egyikből a másik javára. Jó érzés, hogy több stílusban jártas vagyok és egyik sem zárja ki a másikat, sőt, előszeretettel ötvözöm őket. Ezért amikor Juju megkeresett a showkórus karnagyi szerepével, rögtön megtetszett, mert imádom a fúziós projekteket. Szóval amikor megkérdezik, mivel foglalkozom, azt mondom: zenész vagyok. Ebben minden benne van!
BJ: Szuper, hogy Panna folyamatosan keresi a fejlődési lehetőségeket: képzésekre, workshopokra és szakmai beszélgetésekre jár. Ez nem annyira jellemző a hazai karnagyokra, ők általában nem látnak bele olyan széleskörűen a zenei élet hátterébe. Panna ehhez teljesen máshogy áll hozzá.
PP: Az biztos, hogy a korlátlan zenei átjárhatóság szemlélete áthatja minden munkámat. Illetve a networking szerintem elengedhetetlen ebben a szakmában, én hihetetlenül szeretem is csinálni!
– Pannával viszont láthatóan nagy az összhang közöttetek. Honnan ismeritek egymást, és mit gondoltok, mitől tudtok ilyen jól együtt dolgozni?
BJ: A BSK-ból páran énekeltek Panna projektkórusában, a VoiceStationben, innen hallottam róla, de személyesen sosem találkoztunk. Amikor azon gondolkodtam, hogy ki legyen az új karnagyunk, ösztönösen rá gondoltam és írtam is neki!
PP: Igen, én ismertem Jujut, és amikor felkeresett, 2-3 nap múlva találkoztunk is. Nagyon rezonáltam arra, amit felvázolt nekem, szerintem ez érződött is, hisz még az illedelmes pár nap gondolkodási időt sem vettem igénybe, azonnal rábólintottam. Nekem nagy könnyebbség, hogy csak a zenei részét kell vinnem a projektnek, és megosztjuk a feladatokat.
– Milyen terveitek vannak a jövőre? Körvonalazódott már az új irány?
PP: Még óvatosak vagyunk, meglátjuk, hogyan tudunk haladni a csapattal. Én nagyon nyitott vagyok mindenre, Jujunak rengeteg izgalmas projekt-ötlete van, én pedig akár saját zenét is komponálok ezekhez. De az az elsődleges szempont, hogy legyen egy erős alap.
BJ: Most leginkább arra fókuszálunk, hogy kialakuljon a közösség, mert ezt mindketten nagyon fontosnak tartjuk. Én örülnék annak, ha a showt most már a vizuális elemek adnák, nem feltétlen a koreográfia. Illetve a báb vonalát is be akarjuk hozni a BSK életébe: ebben Márkus Sanyi segít nekünk. Zeneileg a mainstream mellett több réteg-dologgal is próbálkozunk majd.
PP: Mivel Jujuval mindketten kreatív, újító szemlélettel állunk a művészethez, ráadásul más-más oldalát ismerjük behatóan a szakmának, ezért szinte elkerülhetetlen, hogy a jövőben valami izgalmasat, egyedit hozzunk létre, ennek pedig most igyekszünk megadni a biztos kezdést!
