A Magyar Kincsek sorozat idei első, január 10-i koncertjén Kodály Zoltán életművének két kitüntetetten népszerű zenekari száma keretezi a programot, melyen a dirigens a nagy zeneszerző hajdani tanítványa és pártfogoltja, és nem mellesleg: Kodály emlékezetének ma talán legelhivatottabb megelevenítője, Vásáry Tamás lesz.
„Nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek.” A Szent Ágostonnak tulajdonított mondás a művészi alkotásokkal, zeneművekkel való kapcsolatunkra éppúgy igaz lehet, mint emberi viszonyainkra. A felfedezés és megismerés vágya kell, hogy vezessen minket, ha szeretnénk közelebb kerülni egy darabhoz, ha meg akarjuk érteni az alkotók és az előadók szándékait, vagy egyszerűen csak azt kívánjuk, hogy hasson ránk a zene, amit hallgatunk.
A Concerto Budapest „felfedező” sorozatai egyike, a magyar zeneirodalom gazdagságára építő Magyar Kincsek ezúttal is a legváltozatosabb művekkel és a legkiválóbb előadókkal biztosítja, hogy a jól ismert, felfedezésre vagy épp újrafelfedezésre váró művek megismerése valódi élménnyé és meghatározó tapasztalattá váljon a közönség számára.
Mi mindent jelenthet számunkra a magyar zene? Mi a magyar a zenében? Egyáltalán ki határozza meg, hogy milyen művekre tekintünk igazán magyarként? Hogyan jeleníthettük meg az előző történelmi korokban, és hogyan élhetjük meg ma a magyarságot a klasszikus zenében? A Magyar Kincsek sorozat nem kínál definitív választ ezekre a kérdésekre, sokkal inkább arra tesz kísérletet, hogy új gondolatokat ébresszen, és felhívja a figyelmet az összhangban vagy kontrasztban, de mindenképp egymás mellett és egymással egy időben létező értékek sokféleségére és sokértelműségére.
Ez a sokféleség és sokértelműség határozza meg azt is, ahogyan a korábbi korokban hatott és ma hatni tud a népzene a legkülönbözőbb szerzőkre és előadóművészekre. A népzene inspiráló hatása más-más oldaláról, mégis ugyanolyan erővel mutatkozik meg a Magyar Kincsek sorozat koncertjein, legyen szó Kodály vagy Bartók klasszikusairól, a Muzsikás Együttes játékáról vagy olyan kortárs művekről, mint Dubrovay László népi hangszerekre és zenekarra írt millenniumi versenyműve vagy Gyöngyösi Levente Úgy elmennék, ha mehetnék című darabja. Dubrovay és Gyöngyösi mellett a közelmúlt és a jelen szerzőinek sorát gazdagítja a Pesti Vigadóban rendezett koncertek programján egy-egy meghatározó művel Bozay Attila, Szokolay Sándor és Faragó Béla, míg az előző századokból Kodály és Bartók mellett utolsó befejezett alkotásával Weiner Leó, valamint I. Mefisztó-keringőjével Liszt kap helyet a műsorokban. Egészen új perspektívából mutatja be a zenei hagyományokat Sárközi Lajos és a Gypsy Band Cigányzenekar hungarikumok világába kalauzoló estje, melynek előadói – a jazz és a klasszikus zene világában szerzett tapasztalataikat is mozgósítva – a cigányzenét állítják központba.
A koncerten a Marosszéki táncok és a Háry János szvit ölelésében mindemellett két élményszerű felfedezés is ígérkezik a közönség számára a huszadik század közepéről, illetve a század végéről. Weiner Leó három esztendővel a halála előtt, 1957-ben formálta át hegedűversennyé a majdnem negyven évvel korábban komponált II. (fisz-moll) hegedűszonátáját. Az utolsó befejezett Weiner-alkotás szólistája a kamarazenészként is világszerte ünnepelt fiatal brit művésznő, Savitri Grier lesz. Dubrovay László még 1995-ben fejezte be Faust, az elkárhozott című balettjét, amelynek bemutatójára azonban csupán a 2016-os Budapesti Tavaszi Fesztiválon került sor: a koncerten felhangzó szvitet e nagyszabású mű tételeiből állította össze a zeneszerző.