Volt szerencsénk magát Resti Kornélt, a rejtélyes irodalmi időutazót kérdezni a róla elnevezett ’eredetimegjelöléssel ellátott’ zenekar legújabb, rádiószínházas projektjéről. Az összművészeti igénnyel, mintegy öt éve koncertező, „Resti Mesék” címmel esteket tartó együttes (Apró Anna – koboz, ének; Lázár Miklós – cselló, vokál; Papp Máté – gitár, ének; Szabó Bence – szólógitár, mandolin) ezúttal is különös kreativitással szórja a kultúrhintőport!
– Kornél, honnan jött a zenekar legújabb projektjének ötlete? Miben látod a rádiószínházas műfaj naprakészségét?
– Akár retro jellegűnek is hathat egy ilyen műfaj kereteit feszegetni, ám a Resti Kornél zenekar inkább amolyan „retrospekulatív” gesztussal készíti új hanganyagát. Vagyis az együttes versmegzenésítésekből kiperdülő eddigi munkásságát (és mókásságát) most olyan narrációba ágyazottan ismerheti meg a már tesztelt, és a még meg nem szólított PUBlikum, ami merészen rugaszkodik el a szokványos verses műsorok világától. Nemcsak a szerénytelenségem által az idők során – az Aranykortól napjainkig – megismert „kortytárs” költők legendáriumba illő (többek közt kevésbé szalonképes) kalandjait meséljük el, hanem a megszólaltatott fél-fiktív szereplők, vendégzenészek és hangulati elemek segítségével kitárjuk egy különutas irodalomtörténet kocsmaajtaját is – túllépve persze, József Attilához hűen, e mai kocsmán!
– Milyen „kortytársakkal” találkozhatnak majd a hallgatók?
– A bohém krónikákba bevonódva megtudhatjuk például, hogyan lovagolta meg Ady Bandi az Opera lépcsőinek kőszfinxét, miképpen vált Krúdy Gyula hajnalonta irodalmi lépegetővé, miért alakította bravúros fejessé Erzsébet-hídi halálugrását Tamkó Sirató Károly, kivel nézte az elúszó dinnyehéjat József Attila a rakodópart alsó kövéről, vagy hogy Weöres Sándor milyen fondorlattal szabadult meg dolgozószobája fogságából egy kis weöresbor segítségével. Leginkább tehát a századelő kulisszái között forgunk, de megjelennek a huszadik század második felének porlódi (azaz szegedi) vidékei is, Petri Csathó Ferenc országos költő-cimborám kíséretével, aztán megidéződik egy oroszországi és egy párizsi kiruccanásom is… sőt, még a Gulácsy Lajos-féle Nakonxipánba is teszünk egy kis kitekintést!
– A „Resti Kornél Rádiószínháza” projekt a Stage Hive előadó-művészeti online gyűjtőfelület közösségi finanszírozásának támogatásával valósul meg. Ejtenél erről pár szót?
– Ejtenék (csak le ne essen!) December elején kezdték meg a „restülők” az adománygyűjtést – a támogatók egy általam írt, személyre szóló képeslapot, egy rádiószínházas lemezt, valamint egyéb csecsebecséket kapnak. Előre is köszönjük a szíves tántorgatást! És még annyit, Kosztolányi Dezsőtől kölcsönözve a szavaim: Egyenek almát, rá diót, hallgassák a rádiót!
