A Barokk Randevú a KúlArt Produkció és a Heureka Music Agency közös minifesztiválja, amelyet idén negyedik alkalommal rendeznek meg a Gödöllői Királyi Kastélyban. A július 17-én és július 18-án bemutatott előadások ebben az évben jobban elrugaszkodnak a tiszta barokk műfajától és korától, és – bár a produkciók mindegyike barokk és klasszikus zenei művekre épül – a koncertsorozat jelmondata a crossover lesz.
A kétnapos rendezvényen friss és izgalmas produkciókkal barangolja be a fesztivál a barokktól napjainkig terjedő zenei univerzumot: operák, kantáták, kamarazenei művek egy modernebb korba, vagy másik műfajba helyezve fedik fel eddig ismeretlen arcukat. Az előadások minőségéről Prima Primissima- és Artisjus-díjas művészek gondoskodnak. A kétnapos rendezvényen közreműködik – többek között – a Swing à la Django zenekar, ifj. Sárközy Lajos hegedűművész zenekara, a Sárközy Gypsy Fever és a Clermont Quartet.
Az ingyenes késő délutáni kamarakoncertek mellett mindkét este egy-egy nagyobb produkciót láthat a közönség: első este, a Swing me Amadeus című koncertszerű előadás során Hábetler András kalauzolja az érdeklődőket a Mozart operák világába, másnap pedig a zeneileg és dramaturgiailag is újragondolt Phoebus és Pán című Bach kantáta rendezőjeként Dénes Viktor fogja egymáshoz szelídíteni az elektronikus zenét, a barokkot, a rapet és az operát.
„A Bach Electro Beat egy kísérlet. Grandiózus kísérlet arra, hogy a barokk nyelv milyen módon tud találkozni a 21. századi rappel. Hogyan tudunk kommunikálni a múltunkkal, hogyan tudjuk ezt összefűzni a jelenünkkel és hogyan tudunk erről beszélni a most élő embereknek. Természetesen Bach zenéje megkérdőjelezhetetlen, nem is teszünk rá kísérletet, de mindenképp megpróbáljuk egy asztalhoz ültetni a barokk zenét a populáris kultúra egyik zenei műfajával. Mintha a 17. századi ősapáink leülnének a mai húszévesekkel egy fröccsre”- foglalja össze Dénes Viktor, az előadás rendezője.
„Ez az előadás a kritikáról szól. Bachot a maga korában a kritika állandóan leértékelte.
Ma sincs ez másként: mi emberek, mindent, ami szokatlan vagy ismeretlen, fenntartásokkal kezelünk. Ezért is tartom remek lehetőségnek, hogy a zeneirodalom egyik szent tehenévé kövesedett alakjának művéhez ilyen szemtelenül, bátran hozzányúlunk. Mert mi történik, ha rossz lesz? Semmi! Jövő héten már nem fogunk emlékezni rá. De ha most fújjuk a passzátszelet?… A végén még lehet, hogy a húszéves srácok is kedvet kapnak hozzá.” – mondja a rendező.
A producerek kifejezett kérése volt az eredeti Bach kantáta prózai jelenetekkel való kibővítése, és ezáltal egy új mű létrehozása. A szövegkönyvet és a magyar fordítást Cseicsner Otília írta és javította a rendező közreműködésével, a rap betéteket Kemény Zsófi készítette.
Az eredeti kantáta instrumentális részéből a KúlArt Produkció még decemberben felvételt készített a Heureka Pop Orchestra zenészeivel, ezt a felvételt alapul véve hangszerelte át a művet és készítette el az elektronikus zenei alapokat Weisz Nándor.
„Egy közös stúdiózás során alakult beszélgetés következményeként megmutattam néhány korábbi elektronikus zenei átdolgozásomat (Vivaldi: A négy évszak, Muszorgszkij: Egy kiállítás képei) Lombos Palinak, akivel sokat dolgozunk együtt, és aki egyben az előadás producere is. Mivel Pali meg volt győződve róla, hogy én leszek a megfelelő ember a feladatra, és mivel klasszikus zenészként szívesen kísérletezem ilyesmivel, elvállaltam a Bach kantáta átirását” – meséli Weisz.
A zeneszerző azt is elmondta, hogy a zenei koncepció Phoebus és Pán történetére épül, annak alapkonfliktusát a mai világba ültették át: a modern színpadi változat azt a kérdéskört feszegeti, hogy a komoly- vagy a könnyűzene értékesebb-e?
A könnyedebb műfajt képviselő Pán megjelenései alkalmával ennek következtében egy teljesebb, intenzívebb zenei átdolgozásra került sor, természetesen a zenei anyag sérülése nélkül, inkább bővítésekkel és hozzáadott részekkel, míg Phoebus feltűnéseinél megmaradt az eredeti, klasszikus zenei anyag.
A teljesen új, narrátor és kommentátor szerepét betöltő szatír figura, aki a történetet magyarázza és összegzi, hip-hop zenei alapokra rappel:
ezeket az alapokat is az eredeti zenéből bizonyos részeket kiemelve, loopokat létrehozva, ezeket ízlésesen egymás után pakolva, dobokat, basszusokat rájátszva hozta létre Weisz Nándor.
„Bach muzsikájának elektronikus zenére való átdolgozása nagyon megtisztelő, ugyanakkor nagyon nagy kihívást jelentő feladat.
Az elektronikus zenék alapjául szolgáló monotonitás, a ritkán változó harmóniák szinte teljességgel hiányoznak Bachnál.
Ettől függetlenül néhány nap alatt ráéreztem az alkotás ízére, és a teljes zenei anyag demója kb. másfél hónap alatt el is készült. Azt gondolom, egy nagyon érdekes előadásnak nézünk elébe, személy szerint izgatottan várom a premiert. Mindenkit arra buzdítanék, hogy jöjjön el! Aki szereti Bachot azért, aki nem, az hátha így megszereti!” – mondja Nándor.
A Swing me Amadeus című előadás Mozart segítségével kísérli meg közérthetővé tenni az opera műfaját és az azt körülvevő légkört. A darab egy varázslatos zenei körutazást tesz a szerző leghíresebb áriáinak feldolgozásával, Mozart muzsikájától a 20. század legkellemesebb könnyűzenei műfajai felé vándorolva. Jazz, bossa nova, swing, tangó, valamint két popzenei énekes – Horányi Juli és Magyar Bálint – izgalmas előadásmódja igyekeznek közelebb hozni hozzánk az opera műfaját.
„Operaénekesként és rendezőként a Mozart műveivel való találkozások mindig összehasonlíthatatlan, különleges élményt jelentenek. Sokszor dobálózunk a szóval, de az ő esetében teljesen indokoltan tesszük: Mozart zseni volt. Méghozzá megkockáztatom, a legnagyobb géniusz, aki valaha bolygónkon született. A legnagyobb, mert a csak Bachéhoz és Beethovenéhez hasonlítható zenei tehetsége olyan emberismerettel és színpadi tehetséggel párosult, amely csak Shakespeare-hez mérhető.
Három operája, amelyeket Lorenzo da Ponte olasz librettistával írt, az operairodalom csúcsteljesítményei, melyekben enciklopédikus teljességgel mutatja meg az emberi játszmákat és magát az Embert.
A színház talán legfontosabb hatása, amikor a néző önmagára ismerhet.
Zenészként kötelességünk, hogy minél több embert ismertessünk meg Mozart zenéjével, és megadjuk a lehetőséget, hogy átélhessék azt a katartikus élményt, hogy az önfelismerés »aha-élménye« az operaszínpadon is meg tud születni” – meséli a rendező, Hábetler András.
A hagyományos fesztiválokkal szemben egy olyan különleges koncertsorozattal várja az érdeklődőket a Barokk Randevú, amelyet a szervezők és a fellépő művészek barokk és klasszikus zene iránti szeretete hívott életre, és amelynek repertoárjában igyekeznek izgalmas operákat, zenés színpadi előadásokat és koncerteket bemutatni, közérthetően, újítóan és lazán.
