Június 27-én új bemutatóval jelentkezik az Átrium. A COVID–19 okozta pandémia miatti rendkívüli helyzet nem tette lehetővé, hogy a Mefisztó című előadás tervezett 2021 januári premierje a nagyközönség számára látható legyen, azonban június 27-én az előadást végre közönség előtt is bemutathatja a színház.
Az Átriumban Klaus Mann regényét adaptálva a története a harmincas évek kabaréinak világába helyezték, és a számtalan szereplő és a helyszín mind ebben a nagyon erős színházi közegben születik meg, élő zenével és eredeti dalokkal, egyfajta „Mephisto-kabaréként” elmesélve a történetet. Egy férfi, öt nő. A leosztás passzol a műfaji megjelöléshez: „kortárs kabaré”. De hogy kerül egy férfi és öt nő Klaus Mann regényének színházi feldolgozásába? És egyáltalán: hogy lesz a Mefisztóból kortárs kabaré? Ráadásul zenés! Az öt nő: Hartai Petra, Huzella Júlia, Nagyabonyi Emese, Péterfy Bori és Tornyi Ildikó. A férfi: Alföldi Róbert.
A rendező Urbán András, zentai születésű, szerbiai magyar színházművész, a határontúli magyar színházművészet egyik legkülönlegesebb alkotója, az általa vezetett szabadkai társulat, a Kosztolányi Dezső Színház a régió egyik legizgalmasabb színháznyelvét fejlesztette ki az elmúlt évtizedekben, azonban Budapesten a Mefisztó lesz az első önálló nagyszínpadi bemutatója. Urbán András színháza nemigen áll távol az Átrium szellemiségétől: nagyban épít a jelenlétre, nem ismer tabut a közönség mindennapjait meghatározó témákkal kapcsolatban, szókimondó, egyenes. Mindemellett esztétikailag korszerű, mindezt metsző humorral vegyítve.
Alföldi Róbertnek volt már kapcsolata a Mephistóval, a Nemzeti Színház az ő rendezésében mutatta be, igazgatásának utolsó premierjeként a regény színpadi változatát. Ebben a mostani előadásban azonban Alföldi színész, Hendrik Höfgent játssza, vagy ha nem is őt, egy feltörekvő színészt és rendezőt, aki művészként politikus próbál lenni, a politika elől pedig a művészetbe menekül. Pontosabban nem is menekül, hanem érvényesülni próbál.
A Mephisto (mármint a regény), annak szereplői, helye és ideje egyfajta keretet biztosítanak az itt és most zajló színpadi játék számára. A színészek bejátsszák a keretet, átugranak egyik szerepből a másikba, és ki tudja, mikor játsszák a darab szereplőit, és mikor alakítják saját magukat vagy saját maguk egy alternatív változatát. Ők művészeket játszanak, akik alkalmazkodnak a politikai széljáráshoz, akik szembemennek a trendekkel, de megalkuvóak a saját karrierjük és előrejutásuk érdekében. Akik elvárják a közönségtől, hogy kíváncsiak legyenek a művészetükre, de egyáltalán nem érdekli őket, hogy ahhoz hogyan viszonyulnak az emberek. Hogy milyen játszmák zajlanak a színfalak előtt és mögött. Hogy kinek mit kell megtagadnia és elárulnia annak érdekében, hogy az alkotás joga nála maradjon.
De vajon érvényes-e az ilyen körülmények között megszülető alkotás? Mit jelent egy művész számára a forradalom, és mikor ismeri fel, hogy változni kell? Hogy lehet kihasználni a gyengébbet? Mit jelent egyáltalán a hatalom? Ki van felül és alul?
„Művész vagyok. Tiszta, mint a hó. Ne bántsatok!” – áll az előadás szinopszisában. A művész a közönség elismeréséért dolgozik, ami felmentést ad minden elkövetett bűn alól. Hiszen ez a szakma nem más, mint az emberek tetszését elnyerni. A közönség pedig hatalmat ad. Íme a közös pont a politikában és a művészetben.
Az előadás a regény jeleneteinek Mikó Csaba és Kukk Zsófia által dramatizált változatából kiindulva, a színészek improvizációi, jelenetei, szövegei alapján készült, Widder Kristóf koreográfiáival, a Pető Kata által tervezett, széles stílusskálát felmutató jelmezekkel és a Gátos Iván vezette zenekar kíséretével.
Jegyek ide kattintva érhetők el.
