Augusztus 28-án nagy sikert aratott az MVM ZENERGIA koncert, amelyen Tompos Kátya, Szakcsi Lakatos Béla, Lajkó Félix, Balázs János és Szentpáli Roland mellett Balogh Kálmán is fellépett. Vele beszélgettünk a különleges eseményről.
– Az MVM ZENERGIA minden évben különleges produkcióval kápráztatja el a komolyzene szerelmeseit. Hogyan került kapcsolatba az MVM kezdeményezésével?
– Idén tavasszal harmadszor léptem föl a Cziffra Fesztiválon, a Cziffra-esten: Lukács Miklóssal cimbalomduóban improvizáltunk. Utána nem sokkal kaptam egy levelet Balázs Jánostól, amelyben azt írta, hogy az MVM szeretne felkérni a nyári, Szent István-bazilika előtti MVM ZENERGIA koncertre. Természetesen azonnal írtam neki, hogy nagyon szívesen elvállalom.
– Hogy állt össze a műsor és a hangszerelés?
– Az idei koncert alapötletét az MVM már hónapokkal korábban előkészítette, Balázs János szakmai támogatásával, a konkrét programot pedig már Tompos Kátyával, Szentpáli Rolanddal és velem is egyeztették. Megkaptam a kottákat, volt, amit ismertem és volt, amit nem. Elkezdtük a próbákat, és eközben állt össze a végső menetrend.
– A koncerten végül mennyi volt az improvizáció?
– Minden szám minden alkalommal alakult, egyre jobbá váltak. Az csak közben derült ki, hogy a Carmina Buranában is játszanom kell. Ezt egyébként már előre megéreztem, hiszen a Carmina Burana mindig tetszett és érdekelt, a próbákon pedig nyilvánvalóvá vált, hogy hiányzik belőle egyfajta állandó mozgó szólam. Roland elmondta, hogy szerinte körülbelül hogyan kéne játszanom, és ez azon nyomban sikerült is. Nem kellett teremteni, hiszen ez a rész nem improvizáció volt, kötöttebb formát jelentett. Az összes többi mű azonban mindig alakult. Az első részben eleve egymás után szálltunk be, és úgy beszéltük meg, hogy azt mindenki szabadon improvizálja. Az orosz cigánydalban is állandóan rögtönöztünk. Az volt benne a klassz, hogy tényleg nagy szabadságunk volt, ez pedig segítette a nagy érzelmek áradását, nagyon élveztem az előadás ezen részét.
– Először talán csalódás lehetett, hogy nem szabadtéri a koncert, de én úgy éreztem, a zárt térben, a nagyteremben nagyon erős hangulata volt az előadásnak. Ez belülről, a színpadról mennyire érződött, mennyire alakította ott az önök hangulatát?
– Szerintem teremben jobb játszani. Szabadtéren nem könnyű olyan hangzási körülményeket teremteni, az ilyen zeneművekre jellemző közeget és intimitást, illetve azt, hogy ezt hallani is lehessen. Mint koncertlátogató, én is tudom, ahhoz, hogy az ember e zenei atmoszféra részévé váljon, ahhoz a zene el kell, hogy lepje őt egy picit. Ha nem tudok beletemetkezni, hogy egy kicsit ellepjenek a hangok, akkor intellektuális módon hallgatom, hogy „jaj, igen, szép”. Az azonban teljesen más, amikor a hangok belepnek. Erre egy terem, egy jó hangosítás eleve sokkal alkalmasabb, mint a szabadtér. Úgyhogy én azt gondolom, a terem az előnyére vált ennek a fajta koncertnek.
– És talán önöknek is könnyebb jobb akusztikai körülmények között, egymást jobban hallva improvizálni.
– Igen, abszolút mesterszinten volt a hangosítás, meg a teljes technikai személyzet is. És ott voltak a monitorok, külön lehetett jelezni, hogy ki mit kér. Tökéletesen kiszolgálták a mi zenei igényeinket. Én nagyon élveztem, bele tudtam feledkezni a többiek játékába is.
– Régebben is zenéltek együtt a mostani fellépőkkel?
– Balázs Jánossal közösen már zenéltünk, sőt Lajkó Félixszel is volt egy olyan koncert még jó pár évvel ezelőtt, ahol Félix, János meg én is játszottunk együtt, meg improvizáltunk. Tompos Kátyával már több helyszínen találkoztunk, de ezelőtt nem dolgoztunk együtt. Nagyon szeretem, ahogy Kátya énekel, különleges az is, hogy ennyi stílusban ízléssel, stílushűen át tudja adni magát. Ezt nagyon-nagyon jó volt hallgatni. Szentpáli Rolandnak ez a formációja lenyűgözött. Nem tudtam, hogy ilyesmit lehet csinálni egy tubával, és az együttese is nagyon jó, valóban profi volt. Nagyon élveztem őket hallgatni.
Szakcsi Lakatos Bélával természetesen nagyon sokszor zenéltünk már együtt. Volt még valamiféle BDS Kollekció, még a nyolcvanas évek elején, Babos Gyuszi, Dés Laci, Szakcsi… Nagy élmény volt számomra az is. Bélát imádom, mert egy fantasztikus jó ember és jó muzsikus is.
Nekem óriási élmény volt ezekkel az emberekkel találkozni. Az, hogy mindenki finoman odafigyelt, csöndben csinálta a dolgát, hozzátette, amit kellett. Tehát egy nagyon kellemes, kifejezetten jó hangulat uralkodott a koncerten, egymás szeretete, és odafigyelés a másikra. Nagyon ritka, de nagyon jó érzés volt.
