Október 19-én Káli Gábor vezényletével mutatja be a Kodály Filharmonikusok és a Kodály Kórus Brahms oratóriumát Debrecenben. A koncert kapcsán a karmestert kérdeztük.
– 2019 óta a Kodály Filharmonikusok első vendégkarmestere. Hány alkalommal dolgozott már együtt a zenekarral?
– Három hangversenyt vezényeltem eddig. Többek közt 2017-ben Strauss-kürtversenyeket és Hacsaturján Álarcosbál-szvitjét, 2018-ban egy Sibelius-hegedűversenyt és Brahms II. szimfóniáját. 2020-ban Smetana Moldváját és Dvořák VIII. szimfóniáját adtuk elő, természetesen kiváló szólisták közreműködésével. A 2020/2021-es évadra tervezett két koncert nem tudott megvalósulni, a mostani évadban egy alkalommal találkozunk.
– Főleg Németországban dolgozik. Milyen érzés, amikor itthon vezényel?
– Idén nyolc különböző országban vezényelek, Európában és Ázsiában is. Jelenleg a Müncheni Állami Operában dolgozom több előadáson. Mindig kiemelten fontos pillanat számomra, amikor Magyarországon vezényelek, hiszen haza tudom vinni a tapasztalatokat és a gondolatokat is, amik a nemzetközi fellépések kapcsán megfogalmazódnak bennem. Otthon mindig igyekszem új impulzusokat adni, és a repertoárt is színesíteni. A lelki, szellemi értékeket minél mélyebben, meghatóbban, hangversenyek, zenei üzenetek formájában átadni, ezáltal megőrizni őket – mely a mai világban nagyon fontos – ez a feladatom karmesterként, különösen a hazámban.
– Idén az október 19-én bemutatott Német requiem lesz a közös munkájuk. Hogyan esett erre a műre a választás?
– Somogyi-Tóth Dániel, Debrecen fő-zeneigazgatója javasolta, aminek én nagyon örültem. Remek választás, mert Magyarországon szerintem kevés alkalommal hangzik el. Németországban minden kórus énekli, állandóan repertoáron van, annak ellenére, hogy nagyon nehéz darab. Számomra személyesen is nagyon fontos mű, mert Berlinben, egy régi vágású, a tradíciót ismerő, német professzortól tanultam meg ezt a zenét, és a célom, hogy sokkal többet és jobban játsszuk Magyarországon is.
– Saját tapasztalata szerint mit jelent ez a mű a német közönség számára?
– Azt mindenki tudja, hogy a Luthertől származó vallásforradalom, az egész protestáns szemlélet gyökere Németországban van. A Német requiem is szorosan ehhez a szellemiséghez kapcsolódik. Brahms nagyon jó időben írta meg ezt a korszakalkotó művet, mely nyitott fülekre és szívekre talált. A Német requiem olyan oratorikus, ha úgy tetszik vallásos szerzemény, mely a bachi, schützi hagyományokat folytatja, de a katolikus hagyományú requiemekkel ellentétben nem a latin nyelvű, liturgikus szövegeket veszi alapul. A közvetlenségével, mely nyelvéből is adódik, felszabadultabb módon tud egy olyan komoly témával foglalkozni, mint a halál. A brahmsi zene és szöveg együttese mindenki számára képes megnyílni.
– Ezek szerint a nemzeti nyelv használatán túl a zenében is új dolgot hozott.
– Teljes mértékben. Talán ahhoz lehetne hasonlítani ennek jelentőségét, mint amikor lefordították a Bibliát különböző országok anyanyelvére, és onnantól az egyszerű emberek is el tudták olvasni. Brahms ugyanezt hozza zenében: mindenkihez képes szólni, és mindenkit magával ragad.
– Mi a tapasztalata? Egy német zenekar vagy kórus másként adja elő?
– Itt is csak a nyelv szerepére szeretnék visszatérni, mely elementáris erővel hat a zenére: ugyanis a német nyelv és Brahms zenéje között nagyon sok hasonlóságot lehet felfedezni. Ha csak a nyelv lejtését hozzuk ide példának: az ige múlt időben a németben gyakran a mondatok végén áll, ezért oda kerül a hangsúly, és a zenében is ez érvényesül. Tulajdonképp egy auftaktikus jelenséget figyelhetünk meg, a zene a végére „indul”, a végén lesz hangsúlyos. Ez az előadásmód természetes módon van jelen Németországban, de elsajátítható nem német anyanyelvű zenekarok számára is.
– Most fog először együtt dolgozni a Kodály Kórussal.
– Nagyon szeretek kórussal dolgozni. Az opera világában született meg ez az érzés bennem, ahol napi szinten dolgoztam, dolgozom velük együtt. A Kodály Kórus egy fantasztikusan jó hírű énekkar, és a zenekarhoz hasonlóan velük is egy más megközelítésben szeretném előadni a Német requiemet. Nagyon kíváncsian várom, hogy tudunk egymás gondolataira reagálni, egymás felé hajlani. Az én célom, hogy ezt a zenét az egyházi zenére sokszor jellemző pátosz és merevség nélkül, inkább folyékonyabban, közvetlenebb, emberibb hangon szólaltassuk meg. Ha ezt a protestáns szellemiséget bele tudjuk vinni az előadásmódba, akkor a darab jobban meg tudja magát mutatni, és sokkal inkább meg tudjuk érinteni a hallgatóság érzelmeit, lelkét.
– Két fontos szereplője lesz még a hangversenynek, Csővári Csilla és Kovács István szólisták.
– Kovács István operaénekessel már több alkalommal volt szerencsém találkozni. Eötvös Péter egy kurzusán mindketten részt vettünk, ahol a Kékszakállút énekelte, illetve Aachenben, ahol az első állásom volt a főiskola után, egyszer beugrott énekelni Don Giovanni szerepébe. Kovács Istvánnak van egy egyetemes rálátása a német zenére. Olyan tudással rendelkezik, mely nagyon fontos számomra a mostani előadáshoz. Csővári Csilla énekművészről hasonló dolgokat lehet elmondani, mint rólam. Budapesten végzett a Zeneakadémián, majd még egy diplomát szerzett ő is Berlinben. A német zenét ő is Németországban sajátította el, és rengeteget dolgozott és dolgozik itt. A nyelvet mind a ketten helyben, anyanyelvi beszélőktől tanultuk meg. Ez még további kulcsokat és megértést ad például a Német requiemhez is. Sokat énekelte is már ezt a darabot. A két énekes szólista még további nívót ad a mostani debreceni bemutatóhoz.
– Hogyan készüljenek a koncertlátogatók ennek a műnek a befogadására?
– A szöveget érdemes előre elolvasni, azért is, mert nem az, amit előzetesen várnánk egy requiemtől. Nagyon könnyen érthető az üzenete, és a benne lévő képek magukkal is ragadják az embert. Ezen túl csak nyitottságra van szükség, mert a darab minden, de tényleg minden emberhez elvárások nélkül szól, a hazaérkezés, hazatalálás élményét nyújtva.
* Az interjút Káli Gábor karmesterrel Kiss Judit Erzsébet készítette.
