December 19-én Budapest idei utolsó kortárs zenei koncertjén a Budapest Music Centerben a bécsi alapítású MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar igazi ünnepi hangulatot kínál mindazoknak, akik a szemnek és fülnek egyaránt izgalmas élményt keresnek.
Az Ajtony Csaba által irányított és vezényelt kamarazenekar a koncerteket összművészeti alkotásként fogja fel, és „Ez kész cirkusz” című koncertjükön is minden érzékszervére szüksége lesz a közönségnek. A sokszínű, sziporkázó, ámulatba ejtően látványos, vicces és meghökkentő programon olyan nagysikerű mai darabok szerepelnek, amelyeket Magyarországon még nem játszottak és amelyekben a zenészek virtuozitásukat és színészi tehetségüket is megcsillogtathatják.
A japán-amerikai Takasugi The Destinies of Hallucinations darabja a New York-i Coney Island vásári látványosságai közé repíti a közönséget, az ún. sideshowba, ahol furcsa szerzetek vonulnak fel: törpék, óriások, tűznyelők, szakállas nők, gumiemberek. A négy zenész egy-egy karaktert személyesít meg: a szaxofonos a Bálnaembert, a brácsás a Kardnyelőt, a gitáros a Dadogó Törpét és a zongorista a nyolckarú Pókembert. A japán nó-színház elemeiből építkező zenei színházban a groteszk és komikus felszín alatt a szerző a virtuozitás, vásári attrakciók és az emberi kifejezés valódi természetéről elmélkedik.
A rendkívül látványos “post-instrumental practice”, azaz hangszeren túli zenei gyakorlat művelői magas szintű hangszeres tudást alkalmaznak nem-hagyományos hangszerekre: ilyen lehet például az előadó saját mozgása, mindennapi hangkeltő tárgyak vagy egy ad hoc hangszer. Három zenész kilenc hangszerrel zsonglőrködik, a videótechnológia segítségével önmagukat imitálva, “megduplázva” a német Michael Beil Swap-jében. Míg a fúvós hangszerek váltogatása megszokott velejárója a mai koncerteknek, ez a darab a hangszerváltások koreográfiájával hoz létre zenei íveket.
Ritkán jelenthetjük ki olyan zavarbaejtő egyértelműséggel 1970-80-as évekbeli darabokról mint erről, hogy E-ben van. És nem csak ez a mű, hanem a teljes ciklus, aminek ez a második darabja. A spektrális iskola egyik atyja, Gérard Grisey fő műve a monumentális Les espaces acoustiques ciklus, amely minden darabja a harsona nagy E felhangsorának (azaz spektrumának, innen az iskola neve) számítógépes elemzéséből építkezik. Ezzel újra polgárjogot nyert a harmonikus felhangokból nyert konszonancia, és a hangzó világ minden elemét ebből vezeti le a szerző. A műsoron levő Périodes a légzés lüktetését követi – belégzés, kilégzés, nyugalom – azonban ugyanúgy szabálytalan és elmosódott a hullámzás, mint a szívverésnél vagy a séta során. A felfelé egyre sűrűbben levő felhangok közti súrlódásból adódó derűs közjátékán keresztül illeszkedik a program cirkuszi kavalkádjába.
A francia Gérard Pesson nem fél idézni, sőt előszeretettel használja a zenetörténetet. A körvonalak, átszűrődések, visszhangok formájában visszaköszönő ismerős elemekből, a hangszerek rendelkezésre álló hangszínkészletének teljes tárát felhasználva eredeti és sodró lendületű darabok születnek. A koncertet csengő-bongó parafrázis zárja; a francia forradalom vad tánccal kísért dalát feldolgozó Carmagnole, amelyben Pesson történelmi és zenei referenciákkal űz önfeledt játékot, megtartva az eredeti eksztatikus hangulatát. A darabot a szerző egy olyan kincsesládához – a reneszánsz cabinet de curiosités-hez – hasonlította, amiből sorra kerülnek elő a gyűjtő féltve őrzött darabjai.
A koncert a Sonus Alapítvány a Mai Zene és a Korszerű Előadóművészet Támogatására rendezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósul meg.
A koncertről további információ itt található.
