Tavaly rendezte meg élete első kamarazenei kurzusát és minifesztiválját a Végh Sándor ösztöndíjas Sonus Cordis Kvartett a festői szépségű Szent András Kastélyban. A Krulik Eszter hegedűművész, művészeti vezető és Belasics Edit, a Szent András Kastély tulajdonosának közös kezdeményezésére létrejött kamarazenei kurzus egyik újító alapgondolata az ifjú tehetségekkel közös kamarazenélés, a vegyes kamaracsoportok létrehozása a művészekkel. Ezzel eltérnek az évközben amúgy is zajló klasszikus felállású művészetoktatástól, ahol a tanár csak külső hallgatóként tereli az okulni vágyókat.
A kurzus másik újtása, hogy a klasszikus tanulmányokkal érkező jelentkezők minden délután szabad improvizáció workshopon vehetnek részt Ajtai Péter vezetésével. A műhelymunka közben különböző összetételű csoportokban (forgó rendszerben) tapasztalhatják meg a diákok a szabad improvizáció adta végtelen zenélési lehetőséget. A zárókoncerten ezek a csoportok is megmutathatják, mit sajátítottak el a négynapos elvonuláson.
A kurzusok reggel 9-től az esti koncertekig adnak elfoglaltságot a hallgatóknak. A diákok előre megkapják a számukra kijelölt repertoárt, amiből előzetesen felkészülnek, illetve az előre elkészített órarendet, melyben egyaránt szerepelnek az egyéni- és kamaraórák, valamint az improvizáció workshop. A kamarazenei kurzus művésztanárai 2021-ben: Krulik Eszter és Lachegyi Róza hegedűművészek, Rádli Ramóna és Szilágyi Ágota csellóművészek.
A szabadidejüket a gyakorlásra vagy a kastély több hektáros ősparkjának, erdejének, patak-, tópartjának felfedezésére fordíthatják, de lehetőség van úszni a medencéjében vagy ellátogatni a biogazdaságban, ahonnan a kastély ellátását is biztosítják.
Az esti programok minden nap koncerttel indulnak. A nyitókoncerten a Városminor Kamarakórus Shakespeare szövegekre felépített hangversenyét hallhattuk. Kortárs zenei koncerten ritkán lehet ennyire tapintani a közönség figyelmét. A Ney Andrea vezette kórus 2004-ben alakult, repertoárjuk a reneszánsztól a kortárs zenéig terjed. Elhangzott többek között: Jaakko Mantyarvi: Four Shakespeare Songs, Nils Lindberg: Shall I Compare, Matthew Harris: Shakespeare Song Book, Michael Berekeley: Farewell. Előadásuk legszembetűnőbb különlegessége, hogy a kórus fejből adja elő valamennyi műsorát.
A következő estén a Rubik Ernő Zoltán zeneszerző vezette Budapest Improvisers Orchestra látogatott el a kastélyba. Koncertjükön a rendezett, megkomponált zenei világ és minden konvenció a feje tetejére áll: ezen az estén kizárólag spontán, szabad imporvizációval találkozhattunk.
A harmadik koncerten az Anima Musicae Kamarazenekar vonós estjét hallottuk G. Horváth László vezetésével. Az est első felében Hugo Wolf Olasz Szerenádját Varga Judit Mosar II. című, a zenekarnak komponált darabja követte. A Bécsben élő magyar zeneszerzőnő műve volt az est csúcspontja. „A Mosar mohát jelent izlandi nyelven, ennek megfelelően elsősorban a mohák inspirálták a darabot. Olyan hangzásfelületet akartam létrehozni, amely messziről nézve homogén, de ha elég közel megyünk hozzá, kiderül, hogy ezer kis pici különböző egyéni kinövésből áll” – írja a szerző. Az est második felében Jozef Suk nagyszabású Szerenádja csendült fel, ráadásként Ott Rezső Piazzola Tangó átirata váltott ki szűnni nem akaró ovációt. A teljes koncertet a művészeti vezető és koncertmester G. Horváth László kommentárjai és felvezető szövegei kísérték végig.
A Sonus Cordis Napok zárókoncertjén pedig a kurzusvezető művészekkel és a kurzuson résztvevő diákokkal vegyesen kialakított kamaracsoportok muzsikáltak. Hallhattunk vonósnégyeseket, vonósösöket és vonóshatosokat is, illetve több, különböző méretű csoportot, akik szabad improvizációt mutattak be. A részvevő diákok a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumból, a Szent István Zeneművészeti Szakgimnáziumból, a váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnáziumból, és a Radnóti Miklós Gimnáziumból érkeztek.
A nagy sikerre való tekintettel 2022-ben is megrendezik a fesztivált, részletek hamarosan.
