A Szentivánéji álom egyike Shakespeare legőrültebb darabjainak, ami nem csekélység: Shakespeare és az őrület hosszú, cikkcakkos közös határral rendelkeznek. De, szemben a két őrület-tragédiával, a Macbethtel vagy a Lear királlyal, a Szentivánéji vígjáték-őrülete nem halálos, legalábbis látszatra nem az, illetve csak jóval később halunk majd bele, amikor már arra sem emlékszünk, hogy mibe is haltunk bele.
Ez az őrület, ami a Szentivánéji szereplőit hajkurássza át az életen, a szerelem őrülete. Sokan úgy tudják, és talán van is némi igazság ebben, hogy szerelem nincs, a szerelmesek magába a szerelembe szerelmesek, a társ csak alibinek kell, általuk akarják elhitetni magukkal, hogy szerelmesek – és a Szentivánéji valami hasonlóról beszél. Arról, hogy az ember-szerelmeseket egy, bár tündérkéz-csepegtette, de mégiscsak puszta virágszirup el tudja téríteni szívük választottjától; hogy a király-szerelmesek fegyverrel udvaroltak egymásnak; a tündér-szerelmesek pedig ott törnek borsot egymás orra alá, ahol érik, ugyanis rühellik egymást, akár a kukoricagölödint.
Ám Shakespeare nem volna Shakespeare, ha, miután minden úgy összekeverődött, hogy az ördög se ismeri ki magát rajta, ne gondoskodna egy duplacsavarról, melynek köszönhetően az ember-szerelmesek végül egymásra találnak, de most már igazán; a király-szerelmesek megbékélnek a helyzettel és egymással; a tündér-szerelmesek pedig önmagukkal. Igen, a végén minden és mindenki a helyére kerül, mint egy álomban (és csak ott): szerelem és béke napsütése árasztja el a földet. Függöny.
Illetve: Shakespeare végképp nem lenne Shakespeare, ha nem gondoskodna így, a végére, még egy triplacsavarról is. A mesteremberek színjátékáról, az urak-királyok-tündérek szerelmi évődésének fonákjáról, amelyben arról értesülünk, itt a triplacsavar, hogy a szerelembe bele is lehet halni, ha annyira őrült az ember, hogy szerelmes legyen. A budaörsi változatban a mesteremberek nem egészen erről beszélnek, hanem a színházról, hogy hogyan készül el egy előadás, amely, mint minden rendes előadás, felemészti az alkotóit: a színházról magáról, ami van olyan önpusztító őrület, mint maga a szerelem.
Shakespeare: Szentivánéji álom
Szereplők: Takács Katalin, Ilyés Róbert, Fekete Ádám, Spolarics Andrea, Hartai Petra, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Böröndi Bence, Göndör László, Laboda Kornél, Hajmási Péter, Szőts Orsi, Dióssi Gábor, Lugosi György
Rendező: Fehér Balázs Benő
