Ha van merszünk átrágni magunkat a híreken, mi látunk? Azt, hogy – dacára háborúknak, éhínségeknek, kormányközeli vállalkozóknak, és egyéb klímakatasztrófáknak – a legtöbb baj azzal a micsodával van, amit mi, emberek, nemtől és irányultságtól függetlenül, a két lábunk között viselünk, ám a fejünk és a szívünk helyére képzeljük.
Pontosabban nem is, illetve nem csak: hanem azzal is, ami mondott micsoda körül fenekedik, azaz önmagunkkal; emberekkel, akiket számos egyéb aggasztó mellékszál mellett az különböztet meg az állatoktól, hogy a szexualitásban nem pusztán a szaporodáshoz nélkülözhetetlen kínos gyakorlatot látunk, hanem örömöt is találunk benne. Gyakorlott pesszimisták szerint – és a végén többnyire nekik lesz igazuk – az öröm nem más, mint az üröm előszobája, és valóban, egyre több szexuális történet végződik a bíróságon, erőszak vádjával, kivált, ha korunk hősei, a celebek is érintettek a történetben, így vagy úgy.
És ha még csak a tényleges bíróság hozná az ítéleteket! De nem, az ítéleteket mi hozzuk, az autonóm társadalom: mi, akik pökünk az afféle úri huncutságokra, mint amilyen a bizonyíték, vagy épp az ártatlanság vélelme, hanem fotelünk lövészárkából, facebook-profilunk fedezékéből boszorkányt üldözünk, és sariát kiáltunk minden vélt vagy valós elkövető fejére. Kivált, ha a celeb az illető. Amiben persze igazunk van: minek ment oda, celebnek? Miért viselkedett kihívóan celebként?
Jó, de mi van, ha nem celeb a vélt vagy valós elkövető, hanem afféle, szabad szemmel alig láthatóan kis kisember, mint jómagunk? A Vadászat egy ilyen esetet vizsgál, méghozzá olyan közelről, mintha mikroszkóppal kíváncsiskodna. Egy kisvárosi óvóbácsi – férfikorának delelőjén, azaz első válásának farvizén hánykolódva; apja és anyja közti szakadék felett egyensúlyozó kamaszfiúval áldva vagy verve – kerül a népbíróság ítélőszéke elé: a vádat egy óvodás korú kislány ollózza össze a saját rémálmaiból és az össztársadalmi közhelygyűjteményből; aztán a szomszédai és barátai, az óvodai szülők, és végül a kisvárosi macsó-elit, a vadásztársaság viszi tovább, egészen az ítéletig. Mi pedig, vádlók és vádlottak, tanúk és hamis tanúk, de mindenképpen: nézők – mi megnézhetjük. Magunkat.
- Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm: Vadászat
- Főbb szerepekben: Chován Gábor, Spolarics Andrea, Böröndi Bence, Páder Petra, Mertz Tibor, Takács Talán, Ilyés Róbert, Kerekes Marci
- Rendező: Pelsőczy Réka
